Amikor augusztus elején kiderült, hogy idén ősszel a tévéképernyőn egy saját, élő műsorral tér vissza Geszti Péter, hirtelen nagyon megörültem. Egyrészt azért, mert bírom a stílusát, másrészt meg azért, mert, ha ő valamilyen tévéműsort vállalt az utóbbi húsz évben, az mindig valamilyen szinten értéket képviselt.
Éppen ezért nagy izgalommal vártam az Adom a napom című, teljesen új, élő talkshow-t. Ennek lényege, hogy egy adott celeb életét reggeltől egészen este 8-ig kamerákkal figyelik, amit Geszti és a nézők streamen követhetnek. Aztán, ha vége a napnak, este nyolckor a híresség megérkezik a stúdióba, ahol a műsorvezetővel együtt beszélik át, milyen volt a nap.
Az én fejemben az egész műsor valahogy úgy nézett ki, hogy egy laza beszélgetős műsorról lesz szó, ahol este – az első adásban például Alföldi Róbert és Geszti - átbeszélik a napot, meg úgy az élet komolyabb dolgait, érintve egy kicsit a közéleti és akár a politikai dolgokat.
Na, ez az, amit az első adás első perce megcáfolt.
Geszti a szokásos stílusával erősen kezd, de a kis pici, apró stúdió helyett van egy indokolatlanul nagy díszlet, tele az úgynevezett közönséggel, akik az égegyadta világon semmit nem tesznek hozzá a műsorhoz.
De egy picit előreszaladtam, így most vissza a dolog legérdekesebb részéhez, a streamhez.
Már az első nap bele-bele nézegettem, hogy telik Alföldi Róbert napja. A laikus néző persze azt gondolja, egy ilyen „sztárnak” nagyon zsúfolt és izgalmas napja lesz.
Hát nem volt az.
Délután három körül a néző azt láthatta, ahogy Alföldi már majdnem futva „sétál” a kutyájával egy műteremhez, később pedig azt, ahogy locsolgatja a garzonlakása előtt a virágoskertjét. Az egészben talán az volt a legérdekesebb, hogy váratlanul felhívta Alföldit Nárai Erika, hogy kapott paradicsomot, és hogy adna belőle neki, befőzni.
Aztán csak elrepült az idő, jött az est nyolc, én pedig, ahogy említtettem, izgatottan vártam, mit hoznak ki ebből az egészből. Az első felvonás viszont annyira unalmasra sikeredett – legalábbis számomra – hogy már az első reklámblokk alatt gondolkodtam, nem érdemesebb-e átkapcsolni az RTL-re, ahol állítólag konyhafőnököt keresnek sokszor teljesen életképtelen versenyzőkkel, vagy a TV2-re, ahol a „nívós” és „gigantikusan sikeres” Szerencsekerék megy Kasza Tibi vezetésével.
Talán az egész beszélgetés leglényegesebb része az volt, amikor Alföldi Tóth Gabit védte, mert szerinte „van most neki elég baja”, így nem kell bántani.
Az első adás után tehát vegyes érzelmekkel álltam fel a tévé elől. Na meg azzal a gondolattal, hogy egy műsort egy adás után vétek elítélni, a napi műsorok esetében legalább öt adás, mire teljesen kiforrja magát.
Éppen ezért másnap is belenéztem a streambe. Akkor Stohl András volt a vendég, aki nagyrészt fiával töltötte a napot, mutattak részt abból, ahogy autókáznak, és megmutatták azt is, milyen lesz új TV2-es műsora, a Mutasd a hangod. Az egész összességében egy fokkal jobb volt, mint az első nap, de mégsem az az izgalmakkal teli reality, mint ami az átlag magyar nézőt képernyő elé tudja ültetni.
Az esti műsor után viszont valamelyest változott a véleményem, Stohl például beszélt a gyerekeiről, az unokájáról, az óriási munkatempójáról és az idő múlásáról is. Ez így nem hangzik túl izgalmasan, mégis az adás érdekesebbre sikerült, mint egy nappal korábban.
Ebből is jól látszik, hogy a műsor sikere - legalábbis szerintem - az adott vendégen múlik.
Ráadásul a műsor pont egy olyan időpontban és egy olyan csatornán megy, ahol a két nagy kertévé miatt képtelenség sikerre vinni egy műsort.
A vegyes érzések ellenére úgy gondolom, igenis van helye egy ilyen újszerű talkshow-nak a tévében. Csak nem egy kisebb, kereskedelmi kábelcsatornán – jelen esetben a Viasat3-on – hanem a közszolgálati csatornán, ahol olyan műsorokat adnak este nyolckor, mint a Don Matteo, vagy valamilyen ZS-kategóriás török sorozat.
