Három napon át Brüsszelben egy sajtószemináriumon EP-képviselőktől, nemzeti parlamenti és civil szervezetek képviselőitől első kézből értesülhettünk arról, hányféle megaláztatást szenvednek el a menekült nők és gyerekek százezrei, mennyire nyomorúságos és sürgető a helyzet. Tavaly egymilliónál is több, idén pedig már eddig legalább százezer ember lépett be az unióba.
Az apropó egy jelentés, amit a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság készített el, hogy helyzetjelentést adjon nőjogi szempontból a menekültválságról. Ezt a bizottság január 28-án el is fogadta, de az EP csak a március 8-i plenáris ülésen szavaz majd róla. A tanulmányt egy brit szocialista képviselő, Mary Honeyball jegyzi. A cél, hogy felhívja a figyelmet a menekült nők különösen kiszolgáltatott helyzetére, és sürgesse azt, hogy végre elkészüljön egy átfogó, az egész EU-ra kiterjedő nemi szempontú útmutatás a menekültpolitikában.
Mert tarthatatlan az, hallhattuk több ízben is, hogy a nemzeti menekültügyi politikák figyelmen kívül hagyták a női menedékkérők különleges helyzetét és a menekülthelyzet nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos vonatkozásait.
A csütörtöki EP parlamentközi bizottsági ülésén egy civil önkéntes találóan fogalmazta meg, úgy vagyunk ezzel a menekültkérdéssel (hazai jobboldaliaknak: migránsválsággal), mint a náci Németországban, amikor a haláltáborok árnyékában, a hátországban mindenki élte a maga kis életét. És bele se gondolunk abba, hogy tőlünk pár ezer kilométerre milyen pokol zajlik: „Miként számolunk el a lelkiismeretünkkel, ha véget ér a szíriai háború, és a menekültek hazatérnek? Ha megkérdezi tőlünk aztán valaki, mit tettünk mi azokban az időkben?
A probléma egyre sürgetőbb, hiszen az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának legfrissebb statisztikái szerint a menedékkérők több mint fele, 55-60 százaléka nő és gyerek (tavaly ez az arány még csak 27 % volt).
Egyre több és több család érkezik Irakból, Afganisztánból és Szíriából.
Általánosságban az is elmondható, hogy először azért indult útnak több férfi, mert hátrahagyják a nőket az idősebb családtagok és a gyerekek gondozására, és sokan, ha nagy a baj, akkor sem rendelkeznek pénzügyi és adminisztratív függetlenséggel ahhoz, hogy elhagyhassák országukat.
A nők csak a legutolsó pillanatban indulnak útnak, amikor már az életük tényleg közvetlen veszélyben van. A háború és az erőszak elől menekülnek el, de szexuális zaklatás érheti őket a hosszú út során is, sokszor az embercsempészek, vagy a többi menekült részéről is bántalmazzák őket. Már maga az utazás is pokolian veszélyes, a tortúra során pedig azok a nők a legkiszolgáltatottabbak, akik egyedül vágnak neki az útnak. Sok a várandós nő, akik a tengeren át érkeztek Törökországból és a stressz és félelem hatására elájulnak. Sokan csecsemőjükkel a karjukon jönnek.
„Két palack, és egy harisnya, amivel a palackokat össze lehet kötni, sokszor ennyi az egyetlen, amivel átkelnek a Földközi tengeren. A harisnyával összekötözik a két palackot, mert mentőmellényre már nincs pénzük. Így indulnak útnak”– mesélte egy segítő szervezet olasz önkéntese, aki 5 hónapot töltött a görög-török határon, ahol autóban, hálózsákban éjszakáztak. Az erőszak kapcsán új fogalom született: tranzakciós szex A menekültek közt akadnak olyan nők, akiknek egyetlen tőkéjük marad, saját testük, azzal fizetnek. Felfoghatatlan számunkra, milyen lehet a maffia, az embercsempészek hálójában az ilyenfajta prostitúció.
Az Amnesty International Európai Irodája megbízott igazgatója, Iverna McGowan még a szerdai sajtószemináriumon mesélte el, hogy a balkáni útvonalakon negyven menekült nővel készítettek interjút. Volt, akiket az embercsempészek, másokat a hatóság emberei zaklattak szexuálisan. De elég az, hogy sok ország táboraiban a nőknek nincs külön fekvőhelyük, több száz férfival kell eltölteniük az éjszakákat.
Rendőrök és gumibotok, ajtó nélküli vécék Európája lettünk
Egyéb súlyos problémák sorával találkoztunk még ebben a három napban, ami speciálisan a menekült nőket és gyerekeket sújtja. Persze jó részük nem ismeretlen, hiszen a nemzetközi sajtó azért igyekszik beszámolni ezekről is. Nem is az lényeg, ki és hol mesélt róla, de az elkészült bizottsági jelentés ezekre is próbált reflektálni:
„Mindez most a szemünk előtt zajlik, és semmit sem teszünk ellene” - tette hozzá egy parlamenti képviselő, aki megoldást sürgetne a török határon, ahol tényleg égető a baj.
Csak Törökországnál, ezt csütörtökön, parlamentközi bizottsági ülésén a török képviselőtől hallottuk: 2, 7 millió szíriai menekült él, akiknek tíz százaléka tartózkodik táborokban, a többiek valahol táboron kívül tengetik életüket, és várnak. Többségük nő és gyerek. Törökországnak 900 kilométeres közös határa van Szíriával, amit lezártak. Január óta 600ezren lépték át csak ezt a határszakaszt, őrülten feszült ott a helyzet, 60 ezren várakoznak most is a bebocsátásra, köztük 70 százalék gyerek.
(A lezárt határok mentén egyébként csak napi szinten 4 és 10 ezer között mozog a Törökországból az Égei-tengeren keresztül a görög szigetekre tóduló menekültek száma.)
Mary Robinsonnak, Írország korábbi elnökének az EP parlamentközi bizottsági ülésén tett megjegyzése kiverte volna a Fidesznél a biztosítékot
A képviselő szerint ugyanis nem a migránsválság, hanem a szolidaritás időszaka jött el. Európának az éghajlatváltozás miatt tartós menekültválsággal kell számolnia, a vízhiány és a szegénység miatt már eddig is sokan keltek útra. Globális migrációra kell felkészülni, a szíriai polgárháború miatti bevándorló-hullám csak a jéghegy csúcsa. Ebben a helyzetben a nők vállát nyomja a legnagyobb teher. A baj az, hogy Európa egyáltalán nincs felkészülve erre. Szerinte azonban eljött a pillanat, hogy Európa magasabb erkölcsi szintre emelkedjen.
A jelenlegi állapotok leginkább a maffiának kedveznek
Ezt egy olasz civil szervezet aktivistája mondta, aki nem a menekültektől, hanem a maffiától és az embercsempészektől félti Európát. Mennyivel biztonságosabb lenne, ha legális úton lehetne bejönni, és nem egy hermetikusan lezárt Európa fogadná őket? – tette hozzá.
Szerinte tehát egyetlen megoldás megnyitni a határokat, ellenőrzés mellett a menekülteket be kell engedni, és emberi módon ellátni őket. Ha nem ezt tesszük, fogalmazott: csak a maffiának adunk még nagyobb teret.
A migrációt kezelni kell, és nem küzdeni ellene! – Ezt a mondatot is csütörtökön jegyeztük fel, amihez legális útvonalak és integráció kell, hogy a Földközi tenger a vörösről újra kékké változhasson. Mert, amíg nem változik a helyzet, több ezren fulladnak bele a tengerbe, és ezt mi itt Európában tehetetlenül nézzük.
Elkeserítő a helyzet a gyerekek esetében is
Európa egyáltalán nem tarthatja magát sikeresnek: hiszen csak az elmúlt a két évben több mint 10 ezer migráns gyermek tűnhetett el. Mi lenne, ha nem szírek, irakiak, vagy afgánok lennének ezek a gyerekek, hanem németek, spanyolok vagy franciák? –tette fel jogosan a kérdést még szerdán, a sajtószemináriumon egy spanyol EP-képviselőnő. Egyébként külön gócpont, nem megoldott kérdés maga a családegyesítés is.
Nem beszélve arról, hogy hosszú távon, a táborokon túl is a családoknak biztosítani kellene az emberhez méltó lakhatást, és a nyelvoktatást.
Új fejlemény: az épülő „Kék Pontok”
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) és az UNICEF, a fentebb sorolt, nőket és gyerekeket speciálisan érintő problémákra reagálva a leggyakrabban használt migrációs útvonalak mentén (Görögország, Macedónia, Szerbia, Horvátország és Szlovénia) az elkövetkezendő hónapokban segítő központokat állít fel. A húsz úgynevezett Kék Pont közül már néhány kész is van. Az új menekültközpontokban lehetőség lesz jogi és pszichológiai tanácsadásra, szociális munkások is dolgoznak majd itt, pihenésre alkalmas tereket is nyitnak, sőt ingyen wifiről is gondoskodnak.
Mit szól mindehhez az Orbán-kormány kiküldött magyar női képviselője?
Formális és informális beszélgetéseken találkoztunk magyar képviselőkkel is. A legmarkánsabb ellenvéleményt Pelczné Gáll Ildikó fideszes EP-képviselő fogalmazta meg, aki „migránsválságot” emlegetve megjegyezte, ugyan a kölni események ráirányították a figyelmet a menekült nők sokszoros kiszolgáltatottságára, de ezt speciálisan nőkre és gyerekekre irányuló EP-s javaslatot nem tudja elfogadni.
Szerinte a jelentést elkészítő nőjogi bizottság túlmerészkedik a hatáskörén, belépve más bizottságok kompetenciájába. A javaslatok pedig olyan pénzügyi kötelezettségekkel járnának, amelyre nem áll rendelkezésre forrás. Végezetül még hozzátette, „Értem én a menekültválságot, de az Unióban ötmillió fiatal munkanélküli van, az ő problémájukra ugyanannyira kell koncentrálni, mint erre”.
Mindeközben itthon és az EU-ban tovább folytatódott a vita a menekültkvótákról, Brüsszelben pedig mindenki egyet vár, a hétfőt és a török- EU csúcsot. A kérdés nem kevésbé fontos: Vajon képes lesz-e megállítani Törökország, 3 milliárd eurós segélycsomag fejében, az Európát célzó migránsáradatot, és normalizálni táboraiban a menekülthelyzetet?!
