Mi csak-csak elpezsgőzünk a közel órás leállások közben, elrötyögtünk a szünetben, de a színészeknek ez munka, emberpróbáló lehet ez az öt órás folyamatos készültség, zenés-táncos színpadi jelenét. A hosszú átállások persze érhetőek, annyira más díszletek között játszódik ez a három felvonás. Megértjük, csak közben, a hosszú szünetekben kiesik a néző a cudar operettes világból.
11 táján az aulában, az erős mosószerszagban (biztos a
Dédi
Jordán Tamás Dédije valóságos sorscsapás, kieszi a hűtőt, felfalja az életeket
2016.
December
03.
08:39
ruháit tisztítják valahol a közelben) ránk tör az álmosság is. Néhányan veszik a kabátjukat, és a végkifejlet előtt távoznak.
Mi türelmesebbek vagyunk, egyet sajnálunk, már az első szünetben elfogy a büfében a perec.
Mohácsi rendezései, nem kell megijedni, nem a főpróbán hozzák a legjobb formájukat, sokat érnek pár nap alatt is. A hosszú darabok mestere ő. Rövidülni fog, ebben biztosak vagyunk. Pár hét múlva visszanézünk.
Komoly, fából ácsolt világot kapunk az első felvonásban, nyomokban mintha a tavalyi A falu rossza (egyik kedvenc szombathelyi előadásunk) világa is visszaköszönne, csak közben a magyar vidék vasutat is kapott. Haladás van. Csupán a vonat nem jár a síneken, mert félrecsúszott a korrupció. Ismerős világ. Hova kerüljön az állomás, a faluba, vagy 8 kilométerrel odébb, a grófi birtokra, ahol több tonnányi búza várja, hogy elszállítsák? Jó felütés, amit aztán Mohácsiék a rózsaszín mézesmázas bohóckodáson túl rendesen körbe is járnak.
Hosszú az alkotói-szerzői stáb, Szirmai Albert-Bakonyi Károly-Geszti Péter-Mohácsi testvérek-Kovács Márton tették a dolgukat, aktualizálták ezt az átöltözős, urizálást kifigurázó épp százéves sztori nyelvezetét. Mohácsi egyébként valamiért vonzódik ehhez az operettmeséhez, megrendezte annak idején Kaposváron is, átgyúrta a Vígszínházban, és most újra elővezette a WSSZ-ben. Talán a tavalyi "A falu rossza" sikere után kapott kedvet újra hozzá, vagy megérett rá megint a helyzet?
A görbe tükör most is működik, mutat kettéosztott egykor volt (volt?) Magyarországot, urak és szegények világát, ahol a fennhéjázó nagybirtokosok közt sikk az idegengyűlölet és fröcsög a butaság. Cudar világ ez, pénz beszél, suba a subához házasodik, a kisember meg örülhet, ha visszakerülhet a mosogatótálcához, miután egyszer bepillanthatott a kivilágított bálterembe.
Képzeljünk csak el egy olyan Magyarországot (írják az ajánlóban is), ahol a gazdagok bármit megtehetnek, nem vonják őket anyagilag-erkölcsileg felelősségre. „Ahol a grandiózus állami beruházások nem a nemzet, hanem a helyi kiskirályok önös érdekeit szolgálják. De még elképesztőbb: egy olyan Magyarországot, ahol vannak megvesztegethető emberek, ahol egy suttyó parasztból egy este alatt ünnepelt mágnás lehet, és ahol nem az számít, hogy ki vagy, hanem hogy honnan jöttél.”
Mohácsi most is szembe megy a magyar operettjátszás teátrális, külsőségeiben hangsúlyos, pózerkedő hagyományaival.
Nem akar megfelelni a szórakoztatóipar követelményeinek sem, nem akarja, hogy minél fényesebb legyen a tálalás, minél súlyosabb legyen a zenei felhozatal, nem fontos az sem, hogy tökéletesen zengjenek az orgánumok, csillogjanak a dalok (innentől kezdve nem is zavar, amikor nem szólalnak meg úgy a slágerek), ragyogjanak a díszletek és jelmezek. Helyette megpróbálja újra értelmezni belülről, alapjaiból a sztorit, aktualizálni a nyelvezetét, a figurákat és a helyzeteket. Kihozni belőlük azt, ami a mának érdekes lehet.
A nagyurak, élükön a beszédes nevű Korláth Gedeon/Mertz Tiborral egy letűnt (nem is annyira) világot hoznak vissza, rasszisták, kommunistáznak, a Tanácsköztársaság bukott arcait démonizálják. Ismerősek.
Szép nagy operett lehetne ez, bár Mohácsi a zenés betéteket sem úgy kezeli, mint megszoktuk, kevesebbnek tűnik a nagy zenés jelenet, szerényebb a hangszerelés, és hiányoznak a primadonnák is. De nincs ezzel bajunk, vannak döccenések, többen fáradtak, de vannak dalbetétek, amik erővel szólalnak meg. A „Kék nefelejcs”, például nagyobbat üt, mint egy skandináv techno-metál:). Üdítő, amikor Bányai Kelemen Barna vagy Bánfalvi Eszter dalra fakad, van erejük.
Olvasom valahol, ez az operett eredetileg a legendás hírű magyar színészpáros, Rátkai Márton és Fedák Sári számára íródott. Azóta is csak akkor érdemes felújítani, ha Miska és Marcsa szerepét átütő erejű művészek, igazi közönségkedvencek alakítják.
Bányai Kelemen Barnára egyszerre két szerepet is osztottunk volna, nemcsak Miskáét, a mérnökét is. Bár amikor ötödjére mondja ki, hogy, vazsmegyei gyerek vagyok, kicsit feszengünk. De ahogy kell, viszi a vállán az előadást. Marcsa, a párja rutintalanabb színész (Edvi Henrietta), kevésbé bírja egyenletesen jól teljesíteni az 5 órás maratoni távot.
Gonda Kata viszont végre megmutathatja, nem csak csillogó szemű, jó hangú, de üdítő színpadi jelenség is, ügyesen viszi szerepét, nevetéseinek és sírásainak is súlya van. Érezzük a drámáját is, az őrlődést, a menni vagy maradni problémáját. Ahogy működik a két bohókás gróf, Mixi (Matusek Attila) és Pixi is (Orosz Róbert).
Jámbor Nándort kedveljük, de kevésbé hisszük el neki hogy ő egy főmérnök, a tanult, tapasztalt, feltörekvő értelmiségi megtestesítője, aki pénze helyett az eszével, tehetségével érte el, amit elért. Sima ügy, hogy benyelik a ragadozó nagyurak.
Szándékosan nem ezzel kezdtem, de volt pár éve itt már egy másik Mágnás Miskás kísérlet Szombathelyen, Czukor Balázs Cudar világa. Nyugat.hu 2015 hirdetés magnum,ad,szalag cikk + magnum,ad adverticum 2016. May 12. 11:34 Ami annyira más volt, és régen láttam, hogy felesleges az összehasonlítás. Egyre viszont határozottan emlékszem, ahogy most, akkor is Vlahovics Edit játszotta a nagymamát. Czukornál extravagánsabban, de itt is erősen, rá szabott karakter, hozta is ezt a figurát.
Tébolyról, Korláthék medencepartijáról, élő teknősbékákról most nem csacsogunk tovább, hagyjunk rejtélyt és mókát is. Kóstolgassák, és írják meg nekünk, ha legközelebb látják, hány órás lett! Ha sikerül 4 óra alá szorítani, újra beülünk rá!
Szirmai Albert-Bakonyi Károly-Geszti Péter-Mohácsi testvérek-Kovács Márton: Mágnás Miska
Szereplők:
Gróf raplódi Korláth Gedeon/Mertz Tibor
Stefánia, a felesége/Bánfalvi Eszter
Rolla, a lányuk/Gonda Kata
Nagymama, Stefánia anyja/Vlahovics Edit
Giles B. Flanagan, skót komornyik/Kálmánchelyi Zoltán
Gróf récsei Récsey Pixi/Orosz Róbert
Gróf técsei Técsey Mixi/Matusek Attila
Baracs István, vasútépítő mérnök/Jámbor Nándor
Ibolya Mihály, lovász a szomszédos Eleméry birtokon/Bányai Kelemen Barna
Balogh Mária, cselédlány a Korláth-konyhán/Edvi Henrietta
Gróf Eleméry Tasziló, oroszlánvadász/Szabó Tibor
fizikai munkások, alkalmazottak, királyok, hercegek, grófok, naplopók és burzsoák
Alberti Zsófi, Balogh János, Fekete Linda, Horváth Ákos, Kelemen Zoltán, Kenderes Csaba, Móri Csaba, Nagy Cili, Németh Judit, Németh Gyöngyi, Ostyola Zsuzsa, Pados Bernát, Papp-Ionescu Dóra, Szabó Róbert Endre, Vass Szilárd, Songoro Laura, Avass Attila
valamint
Baranyai István, Varga Máté
Zenekar:
Hegedű: Kovács Márton
Hegedű: Horváth Dániel
Bőgő: Csíkvár Gábor
Klarinét - és szaxofonféleségek: Kápolnás Attila
Klarinét - és szaxofonféleségek: Hotzi Péter
Billentyűk: Maronics Ferenc
Cimbalom: Horváth Ferenc
Ütők: Sebesi Tamás
Zenei vezető és karmester: Kovács Márton
Dramaturg: Mohácsi István
Díszlet: Khell Zsolt
Jelmez: Remete Kriszta
Koreográfus: Tóth Richárd
Korrepetitor: Falusi Anikó
Súgó: Jenei Ágnes
Ügyelő: Móri Csaba
Rendezőasszisztens: Balogh Lívia
Rendező: Mohácsi János
Bemutató: 2016. december 9. 19 óra, Nagyszínpad
