Jordán Tamás Dédije valóságos sorscsapás, kieszi a hűtőt, felfalja a konyhabútort

Jordán Tamás Dédije, mint egy rosszindulatú daganat, felzabálja maga körül az élő sejteket, kisgömböcként kieszi a hűtőt, felfalja a konyhabútort, szőröstül-bőröstül az egész házat. Ez egy ilyen darab, két felvonáson át Jordán Tamás, démonikus, mitologikus ősanyaként mindenkit leural, és nem tud semmivel sem betelni, csillapíthatatlanul éhes. Ha nem tömhet, olasz ételneveket motyog maga elé idegesen. A családdal különösebb interakciója nincs, ez a Dédi egy öregasszony bőrébe bújt krokodil. Nekünk nézőknek pedig hamar csömörünk lesz tőle, legszívesebben fejébe húznánk a levesestálat, és nem értjük, mi ebben a nehéz, miért nem vágja el valaki a torkát.

Hihetetlen, hogy ez a figura Jordán Tamás

Mészáros Zsolt

Mindezt Valló Péter rendezésében tálalják a WSSZ-ben, egy számunkra ismeretlen szerzőtől, Roberto Cossától, aki 1977-ben írta meg fekete tragikomédiáját: A Dédit. A magyar nyelvű változat már korábban elkészült Belia Anna fordításában.

Ez a Dédi valóságos sorscsapás

Buenos Aires külvárosában járunk, egy olasz bevándorló családnál, ahol négy generáció lakna együtt békességgel egy öreg házban. Don Carmeloval, a köztiszteletben álló zöldségkereskedővel az élen, aki dolgos, a családot azonban folyamatosan fenyegeti az anyagi összeomlás. A bajok forrása, ahogy a színházi ajánlóban is olvashatjuk, az elpusztíthatatlan életerejű, csaknem százéves dédnagymama, aki:

mindig rágnia kell valamit, így napi fogyasztása felér egy sáskajárással. Alighogy megvacsorázott, máris reggelizne, s bármely pillanatban képes patáliát csapni egy kis nassolnivalóért.

WSSZ: A Dédi

Mészáros Zsolt

A Déditől tehát mindenki szabadulna, de mégiscsak ő mindenki ősanyja, agyoncsapni csak úgy nem lehet. Felénk simán elpaterolnák egy idősek otthonába, de ne feledkezzünk meg róla, ez Latin-Amerika, egy olyan kultúra, ahol az idősek tekintélye megkérdőjelezhetetlen. Elég csak a Száz év magányt fellapoznunk, milyen ott Ursula, a mitikus ősanya-figura. Valami hasonló kapunk itt is a nyakunkba, csak eltorzítva, egy anti-Teréz anyát.

Dédi, ősanya, pusztulás, minden benne van ebben a képben

Mészáros Zsolt

Ráadásul a Dédi mellett él egy másik here is, Don Carmelo öccse (Bajomi Nagy Görgy), aki fejben egész nap tangót komponál, de egy heverésző tunyaság. Nem csak neki, a többieknek is van valami bűne, amivel az egész családját fertőzi. Hét ember sorsa kavarog előttünk, nem lehet nem észrevenni a szimbolikát: a torkosság bűnébe esett ősanya körül hat másik főbűn kering: a kevélység, a fösvénység, a bujaság, az irigység, a harag, és a jóra való restség. Ez a világ. Egy ponton ki is mondja valaki: a Dédi maga a büntetés, a rontás.

Elég közepes vígjátéknak indul

A helyzetkomikumot a Dédi nagy zabálásai, szürcsölése, iszonyat evészete, és a többiek hozzá való viszonya adják. Jordán Tamás Dédije idegesítő egy perszóna, jól áll neki ez a folyton rágcsálni akaró autisztikus öregasszony, van súlya, megtartja a hátán az előadást. (Jordán egyébként nem először bújt női ruhába, az Operettszínház „Én és a kisöcsém” című előadásában öregasszonyt játszott, de annak idején Kaposváron Lázár Kati rendezésében a Bernarda Alba házában ő volt az anya.) Az első felvonással ezzel együtt nem nagyon tudunk mit kezdeni, nem értjük igazán, minek ez az egész.

Jordán Tamás így lett Trokán Péter menyasszonya

Mészáros Zsolt

A szünet után a folytatás aztán felpörög, ahogy abszurd drámába fordul a történet, határozottan izgalmasabb játékot látunk már, az üres komédiázás átcsúszik valami nagyon másba.

Központi tér a családi ház konyhája, az élet központi tere

A konyhában jön össze a család, találkoznak, beszélgetnek, ide, a családi asztal közepére ül be, és forgácsol szét mindent a Dédi. Innen nyílnak a szobák, a titkos életek, amikbe néha bepillantást is enged a rendező, úgy, hogy szó szerint megnyílnak a falak.

Konyha, a világ közepe

Mészáros Zsolt

Ahogy a gerenda a ház tetején, úgy csúszik aztán minden egyre lejjebb. Változnak a fények, lesz egyre kopárabb a díszlet, üresedik ki a konyha, még a zenéből is (Melis László) eltűnnek a hangszerek, lesz egyre egysíkúbb a háttérben a tangó.

Mészáros Zsolt

Nekünk Hartai Petra szétcsúszása a legerősebb és leglátványosabb: sminkjének, ruháinak és frizurájának folyamatos változása mellett színről színre gesztusai, magabiztossága is esik szét, a vonzó fiatal lány a szemünk előtt kopik meg. A többi szereplőnél is hasonló széthullás zajlik, sorolhatnánk tovább, kit hogyan temet maga alá a tehetetlenség súlya. Erős, nagyon nem „KissMaris” Kiss Mari, a családfenntartó Endrődy Krisztián, Bálint Éva, Trokán is remek partner ebben. Itt mindenki tartást és életet veszt, egyedül ez a Dédi – az eredendő bűn (vagy büntetés) - marad változatlan.

Generációk, nők

Mészáros Zsolt

Legalább annyira a testek, a díszletek, a jelmezek, a sminkek, a zene játéka ez, a legkevésbé az a fontos, ki miről beszél. Sokszor nem is értjük, a Dédit vagy az agyvérzést kapott Trokánt, mit motyognak, nem számít. Ha észrevesszük a finomságokat, amikkel körbebástyázta szereplőit Valló, egészen jól elvagyunk.

A büfében aztán halljuk, mennyien szórakoztak „szuperül”. Vannak, akik a társaságunkból az első felvonás után mentek volna haza, de a másodikra velünk együtt belejöttek, és akadt, aki gyenge közepesre értékelte. A darab problematikája lehet, távoli, nem magyar, sokakat kevésbé érint meg, hidegen hagy, vagy nem jön át.

Mi középen állunk. Talán annyi még: nekünk lehetett volna provokatívabb, merészebb. Belefért volna.