„Az én nézőpontomból ez egy nagy győzelem” – értékelte egyfelől a kedden történt amerikai választásokat Donald Trump, másfelől viszont azt is mondta, hogy „egy kissé csalódást keltő”.
Nemcsak az egykori elnök van ezzel így.
Az USA úgynevezett „félidős választását” mindenki saját szája íze szerint értékelheti, ráadásul végeredmény sincs, és még nem is lesz egy darabig.
Egyelőre az majdnem biztos, hogy a képviselőházban megfordul a kocka, a demokrata többséget republikánus váltja majd.
A szenátus egyelőre döntetlenre áll, és megjósolhatatlan, hogyan alakulnak majd a végleges számok.
Most ez a helyzet:
Hogy a lényeget megértsük, ismernünk kell az amerikai törvényhozás alapjait.
Ezek szerint az USA Kongresszusának két kamarája van, egyenlő szinten, de másféle jogkörökkel.
A képviselőháznak van joga például törvényjavaslatokat szavazásra bocsátani, míg a szenátus hagyja jóvá a magas rangú tisztviselők kinevezését, nemzetközi ügyekkel foglalkozik és vizsgálatokat indíthat.
Jelenleg mindkét kamarában demokrata többség van, így a demokrata Joe Biden elnöknek könnyű a dolga.
Ez változhat meg most.
De miért választanak az elnöki ciklus félidejében?
Az amerikai választási rendszer nem egyszerű. Ennek a „bonyodalomnak” része, hogy a képviselőház összes képviselőjét (435 főt) kétévente lecserélik. Lecserélik az elnökválasztáskor és most félidőben is.
A szenátusi megbízás viszont hat évre szól, de a helyek (100 darab) egyharmadát kétévente itt is cserélik. Ez történik most is. Viszont az egyharmados székcsere is elég lehet a többség változásához.
Mi a tét?
A félidős választások elvileg nem érintik az elnököt, de a szavazatokkal a választók egyfelől véleményt mondanak az eddig elvégzett munkájáról, másrészt nagyon meg tudják nehezíteni azt.
A republikánusok például meg tudják akadályozni az elnöki program folytatását: az állami egészségügy kiterjesztését, az abortuszjogok megvédését, a fegyverviselés szigorítását. Megállhat a Capitolium 2021-es ostromának elemzése, ellenben bizottságok alakulhatnak Joe Biden fia ügyeinek kivizsgálására, vagy arra, hogy miért hagyták ott az amerikai csapatok hirtelen Afganisztánt.
Győztesek és vesztesek
Valóban sok múlik azon, kié lesz a többség a szenátusban, de már ettől függetlenül is látszanak a győztesek és a vesztesek.
A demokraták győzelemként könyvelhetik el a vereséget is. Egyrészt mert a félidőben az elnök pártja menetrendszerűen veszít, másrészt az már biztos, hogy
elmarad az a földcsuszamlás, amit az elemzők vártak.
Valószínűleg azért, mert a demokratákhoz közelebb álló abortuszjogok fontosabbá váltak a szavazók számára, mint a korábban sláger- és konzervatív témának számító fegyverviselés és bevándorlás. (A legfontosabb kérdés most az USA-ban is egyébként a gazdaság és az infláció.)
A félidős választás csetepatéjába beszállt Donald Trump is. A konzervatív körökben is megosztónak számító korábbi elnök több jelölt mögé is beállt, de ez nem bizonyult egyértelműen eredményesnek, és semmiképpen nem használt az esetleges nagy visszatérésnek.
Ugyanakkor nyertesnek számít Ron DeSantis, akinek a nevét érdemes megjegyezni. Ő most magabiztosan nyerte el Florida kormányzói posztját (több államban ilyen választás is volt), népszerűsége jóval magasabb, mint négy évvel ezelőtt, amikor először választották meg.
Az elemzők szerint
a népszerű, 44 éves DeSantis könnyen lehet Biden kihívója 2024-ben, ami azt jelenti, Trump pozíciója is bizonytalan a republikánus párton belül.
Ennek magyarországi vonatkozása is van, de ennyire talán még nem érdemes előrefutni.
