Amikor az ember rideg fémekkel dolgozik, az képes megkeményíteni a lelkét. Nehéz fizikai munka, szürke környezet, és sokszor kell ugyanazt a néhány műveletet elvégezni ahhoz, hogy a végeredmény minden esetben egyforma legyen az előzővel.
Aztán, az egyik nyári reggelen egy lepke erősebbnek bizonyult holmi fémeknél. Nem tudni, mikor döntött úgy, hogy az imbuszkulcs mellett megpihen, és jelenlétével újraértelmezi az egész gyártóüzemet. Valami széppé vált ott, ahol minden a funkcionalitásról szól.
Lélekként emelkedett felül mindenen, egyetlen szárnycsapás nélkül. Igaz, már az ókori görögök és rómaiak is összekapcsolták a lelket a pillangóval, (a görög pszükhé szó egyszerre jelenti az emberi lelket és a pillangót), és az aztékoknál, a majáknál és keltáknál is lélek átalakulásának szimbóluma volt, míg Japánban a pillangók hordozzák a halottak lelkeit.
Idézzük is fel a történetet Ámor és Pszükhé kapcsolatáról! A halandó királylány szépsége felkeltette Aphrodité irigységét, ezért arra kérte a fiát, Ámort, hogy keltsen a lányban szerelmet a Föld legnyomorúságosabb férfija iránt. De miután Ámor meglátta a lányt, más tervei lettek.
Mivel Pszükhé szépségét mindenki csak csodálta, de elvenni senki sem akarta, ezért az apja felkereste Apollón jósdáját, hogy megtudja, miként szerezhetne vőlegényt leányának. Ott azt tanácsolták neki, hogy menyegzői ruhában vezesse a lányát egy magas sziklára, majd hagyja magára, mert egy kegyetlen, a világot leigázó szárnyas isten fog eljönni Pszükhéért.
A király ki is vitte gyönyörű lányát a sziklára, de ez idő alatt Ámor sem volt tétlen, és Zephürosszal elraboltatta és a palotájába vitette a lányt. Itt csak éjszaka találkoztak, és Ámor sohasem fedte fel a kilétét, de arra figyelmeztette a kedvesét, hogy a nővérei el fognak jönni és tönkre fogják tenni a boldogságukat, és ha a titokzatos férje felől kérdezik, csak sejtelmes válaszokat adjon.
Pszükhének nem volt nehéz dolga, mert ő maga sem ismerte a szerelmesét, így amikor a húgai megérkeztek, a kitérő válaszok után addig zaklatták a lányt a förtelmes szörnyről szóló próféciával, míg az rászánta magát arra, hogy meglesse hitvese kilétét.
Az éj leple alatt a lány az egyik kezében egy olajlámpással, a másikban pedig egy éles késsel beosont férje ágyához, ahol a legédesebb lényt találta, vagyis Ámort. Meg akarta csókolni, ám a lámpásból egy forró olajcsepp hullt az isten vállára, aki felriadt. Mivel Pszükhé nem tartotta be az ígéretét, Ámor dühében elrepült. A lánynak épp csak annyi ideje volt, hogy elárulja az istennek, a gyermekével terhes.
A történtek után Pszükhé vigasztalhatatlan lett, és a folyóba akarta ölni magát, de a folyó istene megmentette. Pán, aki a parton ülve szemtanúja volt az eseményeknek azt javasolta a lánynak, kutassa fel a szerelmét.
Mivel Ámort sehol sem találta, ezért Aphroditéhez, Ámor anyjához fordult segítségül, aki már korábban is gyűlölte a lányt, s miután megtudta, hogy Pszükhé a fia gyermekével várandós, teljesen kiakadt. A szolgálóit arra utasította, hogy korbácsolják meg a terhes lányt, majd annak reményében, hogy Pszükhé majd elbukik és elpusztul, lehetetlen próbák elé állította.
Ezek közül az utolsó volt a legnehezebb, Pszükhének Perszephonétól kellett arcfestéket hoznia az Alvilágból Aphroditénak. A szelencében azonban halálos gőz volt, Pszükhét pedighajtotta a kíváncsiság, ezért felnyitotta a kis dobozt, amitől halálos kábulatba esett. Ámor időben érkezett, hogy megmentse, majd azt kérte Zeusztól, hogy kedvesét emelje az istenek közé. Istennőként már Aphroditénak se volt kifogása a lány ellen, és az olümposzi menyegző után nem sokkal megszülte leányát, Hédónét, vagyis a gyönyört.
Valahogy így ért véget az Acélgyári capriccio, hiszen a fotók elkészülte után mindenki tovalibbent, átadva magát a rendeltetésének. De a pillanat örökre megmaradt a képeken, s ezúttal a pillangó szárnycsapása nem egy cunamit indított el a világ túloldalán, hanem meggyűrte a hegesztőcsarnokban az idő szövetét.
Ámor és Pszükhé történetének forrása: Wikipedia.
