A bulvársajtó által már felmentett Tánczos Gábor új fizimiskával jelent meg a hétfői tárgyaláson. A fekete csokornyakkendő, mélykék ing, sötét öltöny mellé ezúttal Petőfi-szakáll is társult. A lassan három éve a rács mögött sínylődő vádlott viszonylag jól bírta a megpróbáltatásokat. A reggel nyolctól délután fél négyig tartó - csupán rövidke ebédszünettel megszakított - per során csak akkor borult ki, amikor az ügyész arról beszélt, hogyan ölte meg a kislányt.
Persze mindehhez kellett anyja segítsége is, aki a tárgyalás alatt mindvégig alig másfél méterre ült a háta mögött, s jól hallhatóan próbált bele lelket önteni. Olyannyira, hogy egyszer a tárgyalást vezető bírónő figyelmeztette őt: a hallgatóság soraiban ülő hozzátartozónak tilos szót váltani a vádlottal. Visszatérve a vádlott kikészüléséhez: a vörösödő, ugráló állkapcsú Tánczos mindjárt a vádbeszéd elején papírt kért védőjétől és bőszen jegyzetelt, mialatt dr. Fejes Péter ügyész összefoglalta az elmúlt évek történéseit.
Az előzmények összefoglalása
Ismert, hogy 1998. április 1-én negyed hat és hat óra között Körmenden, a Németh Mária utcában valaki brutálisan megölte H. Zsófiát. A tízéves kislányra édesapja talált rá. A gyermek a harmadik emeleti lakásban, az étkezőben, a sarokgarnitúrán feküdt vérbefagyva. A kisvárosban napokon keresztül a döbbenet és gyász uralkodott. Mialatt mindenféle kósza hírek kaptak lábra, a vasi rendőrök hada dolgozott az ügyön. Az erőfeszítéseiket április 20-án siker koronázta. Ekkor vették őrizetbe, majd a bíróság előzetes letartóztatásba helyezte Tánczos Gábort, az akkor 19 éves helybeli fiatalembert.
Mi történt három hét alatt?
A rendőrök feltérképezték, ki, mikor és hol volt a gyilkosság időpontjában. Tánczos önként jelentkezett a zsaruknál, mondván, akkor délután ő barátjánál és üzlettársánál járt, a negyedik emeleten. S egyúttal beszámolt egy ismeretlen, gyanúsan viselkedő, napszemüveges férfiról, akivel szembetalálkozott, sőt amikor hátranézett, az illető futásnak eredt. Mindez háromnegyed hat körül lehetett. A tanúk elmondása szerint Tánczos a negyedik emeleti lakásba háromnegyed hat és hat között érkezett. Pontosabban háromnegyed hat után, mivel a Szabó család csemetéje a tévét nézte, és emlékezett rá, hogy a mese (más csatornán nem sugároztak abban az időben mesét) után érkezett Tánczos. A Duna tévé adásnaplójából utólag rekonstruálható volt, hogy 17 óra 50-kor ért véget a mese. Szinte ugyanabban a percben a második emeleten egy ismerőséhez csengetett be egy férfi, ám az ajtót a család legfiatalabb tagja, egy lány nyitotta ki. A gyermek nem engedte beljebb a látogatót, aki mobil telefonjáról hívta fel az apát. Ugyankkor a családfő az ismerős látogatása előtt telefonon hívta lányát. A Matáv híváslistája alapján bizonyosan tudható, hogy 17 óra 50 és 17 óra 55 között járt ott az ismerős. A második emeleten álldogálók viszont nem láttak senki mellettük elhaladni. Ebből következik, hogy ebben az időpontban Tánczos már bent volt a lépcsőházban. Méghozzá egy emelettel feljebb. Ezért lehetett, hogy amikor bekopogott Szabóékhoz nem zihált, nem volt kipirosodva, hiszen vélhetően nem négy, hanem csak egy emeletet futott végig. (Tánczos egy korábbi tárgyaláson azt mondta: sohasem sétál, mindig egyszerre, futva teszi meg az utat a negyedik emeletig.)
Rosszul emlékeztek a tanúk
A három évig zajló tárgyalássorozaton sok tanút meghallgattak, idősebbeket, fiatalokat, nőket és gyermekeket. Megdöbbentő volt hallani, mennyire rosszul emlékeznek az emberek: volt, aki nem ismerte fel Tánczost, pedig mellette haladt el. Mások az időpontokkal álltak hadilábon. Mindezek azt bizonyították, hogy ebben az ügyben nincs koronatanú, csakis és kizárólag az objektív bizonyítékokra lehet alapozni a vádat - és az ítéletet. Nem véletlen, hogy éppen a bűnjelkezelés szabályosságát vonta kétségbe a védelem, hiszen a fizikai-kémiai szakértő véleményét csak akkor lehet kétségbe vonni, ha kiderül: nem tárolták megfelelően a lefoglalt bűnjeleket. (A törvény szerint a törvényellenesen szerzett bizonyítékokat mellőzni kell az eljárás során.)
A tények azonban makacs dolgok. A szakértő szerint Tánczos cipőjén, pulóverjén, dzsekijén, nadrágján találtak olyan mikronméretű anyagokat, elemi szálakat, melyek Zsófika ruházatával megegyeznek. Ez önmagában még nem bizonyítaná a vádlott bűnösségét, hiszen a lépcsőházban, vagy máshol is összefuthattak volna, érintkezhetett volna ruházatuk. Csakhogy Tánczos ruháján találtak olyan anyagmaradványokat is, amely megegyezett annak a szobornak az anyagával, melyet széttörtek Zsófika fején. Sőt: a kislány hajában lévő csat - melynek széttört darabjait megtalálták a feje alatt -, festékdarabját szintén beazonosították a vádlott ruházatán. A fentiek ismeretében érthető, miért tért vissza a védelem oly makacsul ahhoz, hogy valahol útközben érintkezhettek a rosszul csomagolt vádlotti és áldozati ruhadarabok, vagy ehhez hasonló módon kerülhettek rá az anyagmaradványok védence ruhájára. A perbeszédében azt mondta dr. Tóth László: ha most átmennének a rendőrségre, és találomra kinyitnának egy nyomozó szekrényét, bizonyosan kizuhannának onnan bűnjelek, melyeket nem tárolnak megfelelően.
Kíméletlen vita
A vád és a védelem között mindvégig kíméletlen vita volt arról van-e megfelelő bűnjelkezelési szabályozás ma Magyarországon. Az ügyész sorra idézte a különböző minisztériumok, hatóság együttes szabályait, előírásait, rendelkezéseit a bűnjelkezelésről, mire válaszul a védő az egyik tanút citálta. A Bűnügyi Kutató Intézet vezető munkatársa szerint ma nincs egységes törvény erről.
Az ügyész a heves polémia közben azt is megengedte magának, hogy kijelentse: azonnal ejti a vádat, ha a védelem bebizonyítja, hol és mikor keveredtek össze a vádlott és az áldozat ruhái. S itt említette meg azt a tényt, hogy a Búsuló Juhász cserépdarabjai már akkor a budapesti szakértői intézetben voltak, amikor kiszállt a rendőrség Tánczos ruháit lefoglalni...
Az ügyész kitért a védő blöffjeire, melyekkel a Legfelsőbb Bíróságot is tévútra vezette. Példaként említette, hogy védői érvelés nyomán az LB előírta: a megismételt eljárás során tisztázni kell milyen vérgyanús szennyeződés található az étkező radiátorán. (A mintegy 50 oldalas ítélet ugyan nem tartalmazta, ám a többkötetes akták egyikében leírták: nem vér, hanem festék a barna folt.)
Persze akadtak újdonságok is. A legfontosabb: fény derült a rejtélyre, hogy ki mosogatott el április 4. után. A helyszíni videofelvétel alapos tanulmányozása után figyelt fel erre a védőügyvéd, s kérdésére az első tárgyalási szakaszban nem kapott választ. Nem is kaphatott, hiszen az ország másik végében élő rokonok jártak a lakásban. Elmosogattak, gyászruhát vettek ki a szekrényből, tanszereket a gyerekeknek, meg kidobták a romlandó ételeket a hűtőből. Mindez azonban nem befolyásolta perdöntően az ügyet, hiszen az első három napon a helyszínről már begyűjtötték a legfontosabb adatokat, tárgyakat.
Fehér foltok
Viszont továbbra is rejtély maradt a gyilkosság motívuma és nincs meg a gyilkos eszköz sem. Ráadásul a szakértők kizárták, hogy a vádlott rajzán szereplő késsel ölték volna meg az áldozatot.
A védelem sokszor leszögezte: elképzelhetetlen, hogy a vastag dzsekiben lévő vádlott felsőruházatát ne érte volna vérszennyeződés. Miként lehetséges, hogy miközben egyik kezével befogta orrát-száját a kislánynak és elmetszette a nyakát, egyetlen csepp vér nem fröccsent rá? Az is hihetetlen, hogy Tánczos, miután rádöbben mit is tett, rendbe szedi ruházatát, a legnagyobb lelkinyugalommal felmegy egy emelettel feljebb és bekopog Szabóékhoz. Zsófika miért nem menekült az ajtón át, amely nyitva volt? Miért nem védekezett? Hiszen nincsenek vérnyomok, bőrmaradványok az áldozat körme alatt...
Az ügyész azonban utalt rá, hogy a Legfelsőbb Bíróság útmutatása szerint, akkor is elítélheti a vádlottat a bíróság, ha nem tudja a gyilkosság motívumát megtalálni.
Arra a felvetésre, miért nem menekült Zsófika, így válaszolt az ügyész: ma már nem lehet pontosan tudni ezt, valószínű, hogy mivel a tettes az ajtóban elállta az útját, ezért a lakás belseje felé menekült. S az ügyész felelevenítette az iszonyat perceit: az étkező legtávolabbi sarkában érte őt utol a vádlott, s lesújtott az agyagszoborral. Majd az ernyedt, alélt gyermek nyakához kést szegezett és negyedszerre megtette azt, amit előtte háromszor nem volt képes. (A szakértők egy vágást találtak a kislány pulóverjén, s két felületes metszést a gyermek torkán.)
Az ügyész a gyermek anyjának vallomását idézve zárta gondolatait: talán nem védekezni, hanem menekülni akart a gyermekem.
Bizonyítottság hiánya miatt
S bár a védelem beszéde is hatásos volt - olyannyira, hogy a vádlott egyik hozzátartozója elragadtatásában tapsra fakadt -, a hozzáértők elcsodálkoztak azon, hogy a védőügyvéd nem bűnösség, hanem bizonyítottság hiányában kérte védence felmentéséért.
Dr. Tóth László védőbeszédében azt is hangsúlyozta, hogy több olyan bizonyítékot is beszerzett a bíróság, amelyek ügyfele ártatlanságára utalnak. Az ügyvéd megemlítette az áldozat combjai között talált negyven centiméter hosszú festett vörös hajszálat, amelyről nem tudni, kié. A rendőrség a gyilkosság helyszínén nem tudott olyan ujjlenyomatot rögzíteni, amely védencétől származott volna. Szintén nincs meg annak a fülnek a gazdája, amelynek lenyomatát a harmadik emeleti lakás ajtaján, kívül rögzítettek. Az áldozat pulóverjét DNS- vizsgálat alá vetették, ám nem tudtak kimutatni Tánczos Gábortól származó nyál, vér, netán más jellegű nyomot.
Szerdán tízkor
A legpesszimistább rendőri vezetők már az első tárgyalási forduló után azt mondták: előfordulhat, hogy a bíróság kevésnek találja a felsorolt, közvetett bizonyítékokat és ezért felmenti a vádlottat. Most, a második forduló után is bekövetkezhet ez, ám akkor sem kapunk arra választ, mikor és hogyan keveredett össze a vádlott és az áldozat ruházata, hogyan került a Búsuló juhász cserépmaradványa és Zsófika csatjának festékmaradványa Tánczos öltözetére.
A felmerült kérdésekre a válaszokat jövő szerdán (február 14.) tízkor, a megyei bíróság nagytermében talán megkapjuk.
Somos Zsolt
