Csütörtök este lemondott miniszteri posztjáról Torgyán József. A pártfőügyészből lett pártvezér megkapta a szép búcsú lehetőségét, kirúgás helyett - úgymond - önként távozhatott. A miniszter - és jónéhány társának - kormányzati története siralmasan és bosszantóan kelet-európai.
Néhány napja még a teljes Fidesz-frakció cáfolta a menesztés hírét, bár a miniszterelnöki országértékelő beszédben néhány orbáni mondat arról szólt, hogy ha egy kapcsolatnak már nincsen sok értelme, akkor el kell válni. A szerdai, szokásos rádióinterjúban pedig a kormányfő már ki is mondta, hogy a koalíciós szerződést nem konkrét személlyel, hanem párttal kötötték.
Pedig sokáig úgy tűnt, a kisgazda párt és Torgyán - valamint szűkebb köre - ugyanaz.
A miniszter - és jónéhány társának - kormányzati története siralmasan és bosszantóan kelet-európai. Adott egy kör, család, társulat, amelyik hatalomba kerülve az utolsó cseppig kiélvezi annak előnyeit, kezdve a többmilliós szolgálati autótól, a világkörüli utazástól bezárólag. Így rendelt magának Mercedes kisbuszt az egykori környezetvédelmi miniszter, aki mellesleg a szolgálati lakás átalakításával kezdte a pályafutását. Ezért utazott első osztályon fél év alatt hatszor Szabadi államtitkár Thaiföldre, ezért vetette el Torgyán a kazettát a riporter.
Megtehették, mert aki ma Magyarországon politikus, az minimum úr, leginkább helyi istenség, és mint ilyen, szent, sérthetetlen, eredendően okos, bírálhatatlan. Ha valaki kekeckedik média vonalon, akkor rögtön orrba nyomja, vagy nyomatja.
Az istent játszva című történetet még akkor is jóváhagyta a nagyobbik kormányzó párt, amikor kiderült, hogy a közpénzek lenyúlása különféle intézeteken, kht-ken, sőt, országgyűlési képviselőkön keresztül zavartalanul folytatódik. Csordogáltak a pénzek a Ferencvárosba, jutott templomfelújításra, meg még sok egyébre.
A családtagok pedig bekerültek a parlamentbe (feleség), az MTI felügyelő-bizottságába (fiú), jutott a MALÉV-hez is (meny). Mindez persze egy fejlett demokráciában bőven elegendő három lemondáshoz, azonban itthon tovább gördült a történet. A Magyar Távirati Iroda egy enyhe affér után úgy meg lett fenyegetve miniszterileg, hogy a magyar hírügynökség a miniszter és kisgazda minisztériumok legfőbb támasza lett az elmúlt hónapokban.
Az egész jelenség - az atyaúristenségtől a média megszállásáig, a síron túl is tartó pártelnökségen át - nem új. Mondhatni, avíttos, nevezhetnénk félfeudálisnak, de akár vérvörösnek is, igencsak keveredtek az úri és a kommunista allűrök.
Amikor ezeket a sorokat kopogom, egy politológus - aki mellesleg szombathelyi - próbálja elemezni a sztorit. Nincs könnyű helyzetben, mert a tudományának fogalmai, szabályai, megközelítési rendszere Magyarországon nem igazán érvényes. Ugyanis megfoghatatlan, hogy a Fidesz, ami állítólag azért szerveződött, mert a fiúknak nem tetszett annyira legvidámabb barakk, hosszú hónapokon át eltűri, hogy koalíciós partnere népszerűségi mélyrepülésbe fogjon, illetve a demokráciákban nem igazán alkalmazott módszerekkel éljen a napi politikában.
Ámbár: a hatalomhoz a kisgazdák is kellettek, Torgyánról meg tíz éve tudja az ország, hogy milyen. Illetve, dehogy tudja, mert az igazi sztori rejtve marad. Sohasem ismerjük meg, hacsak valaki bele nem fog egy tényfeltáró írásba, hogy kiket szabadított rá a magyar politikára, kik ültek pénzosztó helyeken, és az általuk elindított pénzek hova szivárogtak. Némi sejtésünk lehet, egy-két felületes információ is kiszűrődik a színfalak mögül, hogy kik voltak benne a buliban. Nagyjából sejthető: a Környezetgazdálkodási Intézetben eltűnt milliók, az ott rendezetett bulik, libériás inasok sejtetik, hogy nagyságos uramék jöttek vissza. Több kisgazda közszereplőt látva pedig egyáltalán nem marad kétség az emberben, hogy honnét merített a vezér.
Ami nagy baj, hogy az elmúlt hetek-hónapok történései azt rögzítették az agyakban, hogy a politika business.
Pedig nem: hülye közhely, de szolgálat. Nem családi vállalkozás, nem villaépítési lehetőség, nem napfényes kirándulás havonta, nem cirkusz. Torgyán nagy varázsló, sokan elhitték neki, hogy tulajdonképpen értük dolgozik, él-hal, miattuk építi a medencés, belső liftes kéglit. Mintha az Undergroundból lépett volna elő: életem kockáztatásával utazom Dél-Amerikába magyar érdekeket képviselni, nézzétek el már egy-két kisebb hibát.
Ha valaki megnézi a neki tett megyei hűségnyilatkozatokat, még ezt is megkajálták neki. Ám csütörtöktől már nem miniszter, "csak" pártelnök.
Magam részéről kíváncsi vagyok, hogy ezek után mit tesznek a hívei, szembe köpve magukat elhagyják, avagy kitartanak mellette. De ez legyen már az ő problémájuk.
(Krámer)
