Képes-e az Unió megállítani a magyar korrupciót?

– Mi, laikusok azt hihetnék, hogy Magyarország és az Unió közti jogharmonizáció már rég befejeződött. Maradtak még megalkotandó törvények a véghajtásra?
– Szép számmal, ugyanis ezeket a lépéseket mindig nagyon megfontoltan, a nemzeti érdekeinket figyelembe véve kell megtennünk. Számos olyan törvényi rendelkezés is van, amelyet az országgyűlés már elfogadott ugyan, ám csak csatlakozás napján, május1-jén fog hatályba lépni.

– Melyek ezek?
– Ilyen lesz az alkotmánymódosítás, amely megteremti az európai parlamenti képviselők választási jogát, illetve biztosítja annak lehetőségét, hogy európai uniós országok polgárai Magyarországon önkormányzati képviselőként indulhassanak, vagy éppen fordítva: megadja a magyar állampolgároknak a jogot az indulásra.

Legyünk Párizsban képviselők!  

– Tehát, május 1-jétől, ha például Párizsban szeretnénk önkormányzati képviselők lenni, jelöltethetjük magunkat?
– Így van.

– Nem kell állampolgárság?
– Nem, az uniós polgárság fogalmának éppen ez a lényege.

– Ez vonatkozik az országgyűlési képviselőségre is?
– Nem, és a polgármester-jelöltségre sem. Mindez azon az elven alapul, hogy a döntések meghozatalában azoknak kell részt venniük, akiket e döntések érintenek.

– Visszatérve a jogharmonizációra, ha jól értjük, a folyamat menete sem véletlen: nekünk nem lett volna jó, ha bizonyos törvények május 1-je előtt lépnek életbe, bizonyosak meg jó, hogy már életbe léptek…
– Igen. Van olyan helyzet azonban, amikor nem mi döntünk. Az európai társulási megállapodás, amely 1994-ben lépett hatályba, például rögzítette, hogy mikorra kell a közbeszerzésnek teljesen egységes szabályozás alá esnie. Ez a dátum február elseje, és minden nemzeti parlamentre kötelező érvényű.

Egy szombathelyi útépítésre számos országból pályázhatnak

 - Miután Ön ennek a törvénymódosításnak az előterjesztője, kicsit elmerülnénk a részletekben. Egy berlini önkormányzat például ugyanolyan szabályok szerint hirdet majd meg egy útépítési tendert, mint egy szombathelyi?
– Ahol közpénzek forognak, ott általában részleteiben is egységes a szabályozás. Az új közbeszerzési törvény három beszerzési értékhatárt különít el: egy nemzeti érték alatti, egy nemzeti és EU közötti, és egy EU fölötti beszerzési sávot. A nemzeti érték feletti sávban egységes a szabályozás, a nemzeti érték alatti beszerzés esetében azonban szabadabb mozgástere van egy-egy országnak.

– A magyar leleményesség ezt egyszerűen megoldja majd: szét kell darabolni a beruházás egységeit, máris a nemzeti érték alatt lesz az összeg.
– Az Unióban is gondoltak erre: tilos lesz szétbontani a tendereket. 

– A munkavédelmi törvények is ugyanazok lesznek, mondjuk egy bécsi és egy pesti házépítésnél?
– Nagy vonalakban igen. Oktatási kötelezettség, védősisak…

– Ilyen előírások eddig is voltak hazánkban, persze az más kérdés, hogy betartották-e őket…
– Ez a probléma nem az EU-val függ össze. A fő ok, hogy ezen előírások betartatása költséges. Néha azonban nem is az anyagi erőforrások hiányoznak, csak a munkáltatók nem törődnek azzal, hogy az alkalmazottak valóban érdemi munkavédelmi oktatást kapjanak. Erről le kell szoknunk, mert az EU-ban súlyos következményei lehetnek. Az erre kirendelt bizottság rendszeresen perelhet, és komoly összegekre büntethet is. Az Unióra egyébként az is jellemző, hogy a hatóságnak is sokkal szigorúbb szabályokat írnak elő, mint most nálunk.

Ha nem elég gyors a hivatal, beperelhetem  

– Rákényszerítik a hatóságokat, hogy ők is rákényszerítsék az embereket a szabályok betartására?
– Nem is annyira arról van szó, hogy bárkit rá akarnak kényszeríteni bármire. Sokkal inkább szemléletváltásról kell beszélnünk. Az elhúzódó bírósági eljárásokat például nagyon komolyan büntetik az EU-ban, hiszen a bíróságok is szolgáltatást végeznek, amiért az adófizetők fizetnek.

– Ez vonatkozik a hivatalokra is?
– Az a rossz hírem van, hogy a hivatali munkát gyökeresen át kell majd szabnunk. Ezen a területen vagyunk a legfelkészületlenebbek, a lemaradásunk talán itt a legnagyobb.

– Ki kényszeríti majd erre a változásra a hivatalokat? Konkrétan, ha nekem a személyi igazolványért két napig kell sorban állnom, beperelhetem a hivatalt?
– Igen, sőt ha az adott tárgykörben létezik két jogszabály, egy magyar és egy EU-s, akkor a magyar bíróság köteles lesz félretenni magyar jogszabályt, ha az ellentétes az európai joggal. Ez forradalmi változás lesz…

– Ezt mennyire sikerült megvalósítani a többi EU-s országban?– A rendszer teljes mértékben működőképes. Jó lenne azonban, ha mindenki belátná: hogy rövidesen EU-s tagállam leszünk, egy olyan „elit” csapatba kerülünk, ahol mások a játékszabályok, mint a Balkánon. Ez jelentős előnyökkel és – ugyanakkor – jelentős kötelezettségekkel is jár, ehhez mindenkinek alkalmazkodnia kell.

„Az egyik legnagyobb problémája a magyar embernek, hogy az állampolgári jogait nem meri, vagy lusta érvényesíteni.”

– Sokan abban bíznak, hogy jelentősen csökken majd a hazai korrupció.
– Az egyik legnagyobb problémája a magyar embernek, hogy az állampolgári jogait nem meri, vagy lusta érvényesíteni. Kitartani valamilyen minket megillető jog érvényesítése mellett, mert azt fontosnak tartjuk, és elvhűek vagyunk? Az ember belefárad abba, hogy minden körülmények között az elvei mellett próbáljon kitartani. Jó jel azonban, hogy Nyugat-Európában egyre inkább elképzelhetetlen a korrupció. Például Finnországban gyakorlatilag ismeretlen a kenőpénz fogalma.

– Hol vagyunk mi ettől? A legnagyobb pénzeket köztudottan az állami és önkormányzati beruházásoknál, közbeszerzéseknél lehet eltüntetni… Két módszer is ismeretes, vagy olcsó ajánlatot adunk és közben különböző „közbejött akadály” címeken a pályázatot kiírók cinkossága mellett beszedjük a pénzt. Vagy mindegy, milyen árajánlatot adok, úgyis én fogok nyerni, mert a haszon egy bizonyos százalékát visszacsengetem a döntést meghozónak. Állítólag már ott tartunk, hogy a vállalkozóval előre közlik, ennyit és ennyit kell visszaadnia, ha nyerni akar.
– Régi történet. Korrupció ott van leginkább, ahol közpénzek vannak. Egy magáncég, ha magának szerez be valamilyen eszközt, biztos, hogy a legjobb ár-érték arányú terméket, vagy szolgáltatást vásárolja meg. A csatlakozást követően a közpénzek elköltésénél sokakat nagy meglepetés fog érni. Például amikor a pályázatba beszállnak a svéd, angol, vagy olasz cégek, akik eddig nem szerepeltek a brancsban…

A külföldiek nem szálnak be a kis magyar mutyikba…

– Erre azt mondják, a külföldiek is gyorsan alkalmazkodnak a helyi viszonyokhoz. Jön egy külföldi cég, körbenéz, kiszimatolja a helyi sajátosságokat, kinek mennyi százalék jár…
– Ez eddig alapvetően azért lehetett így, mert a külföldi tudta jól, ha ide bejön, akkor a magyar játékszabályok élnek. Most azonban megnyílik minden, és nem csak egy spanyol jöhet be, hanem bejöhet másik harminchét. Azoknak viszont már nem lesz érdeke, hogy azt a kis helyi bulit, ami itt volt, fenntartsák. Nem lesz szükségük arra, hogy alkalmazkodjanak, mert egyszerűbb tiszta vizet önteni a pohárba…

– Jogi garancia is van arra, hogy a csatlakozással a korrupció csökkeni fog? Lesznek bizottságok, akik ezt valóban ellenőrizni tudják?
– Igen. Jelentéseket kell készíteni, konkrét adatokat kell szolgáltatni. A tendereket és a pályázatokat dokumentálnunk kell, és éves közbeszerzési tervet kell majd készíteni...

 – Idejöhet egy bizottság az Unióból és megvizsgálhat egy konkrét közbeszerzési ügyet?
– Igen, sőt minden, a közbeszerzés hatálya alá tartozó beruházást meg kell jelentetni az Európai Közösségek hivatalos lapjának közbeszerzési megfelelőjében. A tagállamok bármelyikének vállalkozója ugyanúgy megismerhet egy nagyobb szombathelyi közbeszerzést, mint mondjuk a helyi érdekeltségű cég.

Kikerüljük, vagy alkalmazkodunk?

– A magyar találékony ember… sokan nem fogják egykönnyen hagyni, hogy a közbeszerzési ügyekből holmi külföldiek kitúrják, túl jó biznisz volt ez.
– Én ezt fordítva gondolom, a magyar tényleg ötletes ember, jól fog tudni alkalmazkodni az EU követelményhez.

– Addig rendben, hogy a nagyobb közbeszerzésekre jönnek a külföldiek. De egy önkormányzati papírbeszerzés, vagy parkfelújítás nem olyan nagydolog.
– Miért ne jönne át egy vállalkozó, mondjuk Oberwartból, aki azt mondja, ezt a köztéri felújítást sokkal jobban végre tudom hajtani, mint a szombathelyiek? Ez versenyre késztet majd mindenkit, lesznek olyan területek, ahol fele annyiért ugyanolyan minőséget, vagy ugyanolyan értéken sokkal jobb minőséget lehet elérni. És ez mindannyiunk érdeke.

– Ezzel viszont rengeteg hazai cég tönkremehet…
– Azok lesznek a vesztesek, akik nem hajlandók váltani, gondolkodni. Ez nem pénzkérdés, hanem elsősorban hozzáállás kérdése.

A csatlakozás felér egy rendszerváltással…

– Nagyon nehéz a fejekben átalakítani a mechanizmusokat…
– Ezek a változások egyik országban sem egy év alatt mentek végbe… Mostanában a napi munkám során többször tapasztaltam (és meg kell mondjam, hihetetlenül fura érzés), hogy erről-arról megkérdezik Angliát, Németországot, Svédországot, aztán pedig megkérdezik Magyarországot is… Ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni, vagy nem kellően értékelni. Én a csatlakozást legalább a rendszerváltással felérő dolognak tartom.

– Nem így éljük meg…
– Ha nem így éljük meg, akkor szerintem nagy hibát követünk el. Ha a nyolcvanas évek közepén megkérdezi tőlünk valaki, mit szólnánk ahhoz, ha az ország az Unióhoz csatlakozna, egészen biztosan mindannyian azt mondtuk volna: ha egyszer az életben ezt megérhetnénk…

„…miért nem hoztam magammal egy új alkotmány tervezetet?”

– Hogy a képviselőségre térjünk, a szombathelyiek megnyugodhattak, amikor nemrégiben egy ülésen csupán hárman voltak a Parlamentben – lett is belőle nagy botrány – Ön ott volt…
- Valóban történelmet írtunk, de nem hiszem, hogy túl nagy feneket kellene keríteni ennek az ügynek. Nem gondolom, hogy a többi képviselő nem végzi jól a munkáját, mert akkor nem volt ott. Én előterjesztője voltam a napirendi pontnak, ott kellett ülnöm. Igaz, én is furcsán éreztem magam, oda is súgtam a mellettem ülő Csillag miniszter úrnak: hogy miért nem hoztam magammal egy új alkotmány tervezetet? Ugyanis én voltam a jelen lévők között az egyetlen szavazati joggal bíró képviselő, bármit megszavazhattam volna…

– Bárándy miniszter úr köztudomásúlag kemény ember. Miként tudnak együtt dolgozni?
– Azt, hogy mi milyen kapcsolatban vagyunk, mi sem jellemzi jobban, mint hogy viszonylag ritkán egyeztetünk, ennek ellenére még soha sem volt olyan, hogy mást nyilatkoztunk volna a tárcát vagy a törvényhozást érintő témákról. Messze jobb a kapcsolatunk, mint az a miniszter és egy államtitkár kapcsolatából következik.

Nagyon jól érzem magam a minisztériumban. Az őszi ciklusban 56 törvényt fogadott el a magyar országgyűlés, és körülbelül negyvenet terjesztünk elő a tavaszira. Ennek közel egyharmada az igazságügyi tárcához tartozik. Ráadásul nagyon sok kétharmados törvény is van köztük. Nemrég a Fidesz részéről hangzott el az a dicséret, miszerint példaértékűnek tartják azokat az egyeztetéseket, amelyek ezeket a kétharmados törvényeket megelőzik.

– Talán könnyebb helyzetben is vannak, mert ez az a terület, ahol kevesebb a politikai huzavona, a vita kevésbé közérthető és látványos…
– Ez nincs így, nagyon sokat vitatkozunk mi is. A különbség ott lehet, hogy mindig próbálunk kompromisszumra jutni, minden szakmailag elfogadható ellenzéki indítványt, amely beleillik az általunk hozott koncepcióba, figyelembe veszünk. Például három hónapja csak az alkotmány-módosításon egyeztetünk. Ez egy nehéz és komoly feladat, ha nem időben kezdjük el, és nem kezeljük partnernek az ellenfelet, úgy biztos kudarc.

– A parlamentben nem szavazta meg, hogy újra törvényi védelem alá kerüljön Vas megye nyugati része, a tervezett lignit-bánya területe. Miért?
– Nemmel szavaztam, mert azt a törvényjavaslatot komolytalanak tartottam. Az érintett önkormányzatok itt, helyben dönthetik el, mit akarnak. A minisztériumi álláspontokat összevetve, minden kollégámnak az a véleménye, hogy a területfejlesztési törvény adott szakasza most is tartalmazza azt a rendelkezést, amely feljogosítja az önkormányzatokat, hogy kizárják a helyi rendezési tervükből a bányatelek kialakítását, vagy bányászatot. A miniszterelnök úr a rendezési tervek elkészítéséhez külön anyagi fedezetet biztosított, és ezt az ígéretét tartja most is.
Az ellenzéki javaslat teljesen felborította volna ezt a helyzetet. Meg lehet persze azt tenni, hogy a döntést kormányzati kézbe vesszük, de véleményünk szerint az önkormányzatok se most, se a hasonló esetekben ne legyenek kiszolgáltatva a központi akaratnak.

– Nem fél attól, hogy a bányászati cég „megveszi” ezeket a falvakat?
– A törvénytelenség sosem a törvény hibája, nem építhetünk arra, hogy a törvényt meg fogják szegni, arra kell építenünk, hogy a törvényt mindenki tiszteletben tartja. Még egyszer hangsúlyozom, ezeknek a településeknek a kezükben van a döntés.

– A saját képviselői körzetére jut ideje?
–– Jól ismerem a város problémáit, a fogadóóráimon nem csökkent a látogatók száma attól, hogy államtitkár lettem. A polgármester úrral is gyakran egyeztetünk, sajnos inkább telefonon, mert személyesen ritkán tudunk találkozni. Azért napi, élő kapcsolatban vagyunk egymással, és próbálunk közösen lobbizni: két és fél milliárdot a kórházra, 2 milliárdot sportcsarnokra…

– És a börtön ügye?
– Ott még minden nyitott, semmi sem dőlt el. Miniszter úr is többször kifejezte a tárca szándékát: még ebben a ciklusban szeretnénk megkezdeni egy Kelet- és egy Nyugat-magyarországi börtön beruházási munkáit.

– Egy utolsó, magánéleti kérdés: a kutyáját ki sétáltatja mostanában?
– Most nem is annyira a sétálás, inkább a törődés hiányzik neki, szegény már nagyon idős, kilenc éves, nemrégiben beteg is volt, műteni kellett. „Őrᔠjut a legkevesebb időm, elég erős lelkiismeret-furdalásom van vele kapcsolatban…

Fotó: archiv