5 kontinens közel 70 helyszínén állították ki és díjazták fotóit – Pajor András

Sárvári fotóriporterként, valljuk be, ez nem kis teljesítmény! A minap Szombathelyen ültünk le egy feketére.

Első Vas megyei fotósként szerezte meg a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (a Fédération Internationale de l'Art Photographique Artist) Fotóművész diplomáját. Az elismerést csendes három év előzte meg, amikor is a világ öt kontinensének közel hetven helyszínén állították ki és díjazták képeit.

- Bődületesnek soknak tűnik ez a hetven kiállítási helyszín, ahol az elmúlt években a képeid megfordultak. Mesélj, miről szólt ez a nemzetközi diploma és a projekt!

- Több mint száz nemzetközi pályázatra kellett nevezni, ebből 69-en sikerrel is szerepeltem, kiállították a munkáim vagy díjat kaptam. Ha jól tudom, Magyarországon 130-140 fotóművész csinálta végig ezt a procedúrát, Vas megyében én vagyok az egyetlen, aki ezzel a nemzetközi fotós diplomával büszkélkedhet. Egyébként különböző fokozatai léteznek, de magasabb szinten 200-250 olyan nemzetközi kiállítást kell felmutatni, ahol eredményesen szerepeltél.

Pajor András
Pajor András
Vágvölgyi Bálint

- Azon kívül, hogy van egy csinos nemzetközi diplomád, ez szakmai körökben milyen előnyökkel jár?

- Ebből a portfólióból öt kép bekerült a szövetség archívumába is. A nevem mögött feltüntethetem a AFIAP rövidítést, ami nemzetközi színtéren nem cseng rosszul. Másrészt magam számára is megnyugvás jelent, hogy képes voltam rá. Harmadrészt innentől kezdve én is részt vehetek, már bírálóként ezekben a pályázatokban. Bekerültem a nemzetközi vérkeringésbe, naponta 6-7 pályázatról kapok értesítést. Nagyobb rutinnal tudok szervezni kisebb fotókiállításokat.

Szenvedély, életforma is lett ez nálam, hiszen a pályázatok sokszor pénzdíjasak, a fotóanyag kinyomtatása sem olcsó, sokszor nagyobb a befektetett munka, mit a tényleges hozadék.

De ez a díj azonban nem csak nekem szól. Persze egyéni teljesítmény áll mögötte, de egy ilyen elismerés mindig egy közösségi lehetőség is arra, hogy beszélgessünk róla, népszerűsítsük a fotózást. Három éve indult Sárváron, ahol élek, egy fotóklubunk, ami 30 évig nem működött, és amit Benkő Sanyival hoztuk újra össze. Már 40-45 tagunk van, ennek a fotóklubnak is rangot és biztatást ad ez az elismerés.

- Elmész ezekre a kiállításokra, ahol szerepelnek a fotóid?

- Jó is lenne… hiszen állítottam már ki Japánban, Bangladesben, Kínában és az USA-ban is, de legtöbbször csak a kép repül, én itthon maradok. Ebből a 69 helyszínből jellemzően csak egy volt magyar kiállítás, nemzetközi szinten nem vagyunk eleresztve ilyen szintű fotópályázatokkal. A külföldi tárlatokra az onnét megküldött kiállítási katalógusok emlékezetnek a könyvespolcon.

Angry Buddha
Angry Buddha
Pajor András

- Mást díjaznak Japánban, mint az USA-ban? Vagy ugyanaz a nemzetközi színtér?

- Minden kiállításnak megvan a specifikuma, mit szeretnek. Van egy olyan képem, egy százéves bácsival, akinek épp születésnapja van. Ez egy szociofotó, ami balkáni országok fotópályázatain kétszer is bronzérmes lett. Sötét tónusú, poszt-szocialista országokban ezért is szerették. Egy másik fotómon egy fecskeraj húzott el egy tehén mellett, ezt Indiában állították ki, nem véletlenül. Amerikában a pin-up girl-ös fotóim kaptak nagyobb figyelmet. Hiába nemzetközi a zsűri, minden országnak megvan a gyengéje.

- A mindennapi fotóriporteri munkád közben készíted ezeket a kiállításokra szánt fotókat?

- A napi munkát külön kezelem. A maradandóbb pillanatokat máskor örökítem meg, nem a napi rutin részeként.

Ha be kell skatulyázni magam, street riportfotós vagyok, ezt a stílust viszem, főként monokróm képeim vannak. Ehhez a nemzetközi diplomához viszont komplex anyag kellett, a természetfotótól a tájfotóig mindenféle, egy mixet kellett küldenem.

Colle Santa Lucia
Colle Santa Lucia
Pajor András

Napi szinten egyébként minden sajtómunkát végzek, 1991 és ’98 között a megyei sajtóban dolgoztam, szinte mindenhol megfordultam, aztán 7 évig a parlamentben Kovács Ferenc akkori Fidesz országgyűlési képviselő személyi titkára voltam. 2004-től aztán szerveztem egy kis sajtóügynökséget, azóta ebben dolgozom, a sárvári médiának vagyok a beszállítója, híreket, tudósításokat, fotóriportokat készítek. 2012-ben az Erzsébet-táborokat fotóztam le a Balaton körül, három hónapon át úgy dolgoztam, hogy a lábamat nem érte a Balaton vize. Könyvillusztrációkat is készítek, és műtárgy-fotózásokat is. A jövő évi könyvhétre jelenik meg egy kötetem, amiben saját verseimhez akt-torzó illusztrációkat párosítottam. Ebből egy kis ízelítő az Életünk című folyóiratban már megjelent a nyáron…

Dőlt
Dőlt
Pajor András

- Hogyan jött a fotózás nálad?

- Sárvári diákként a nyolcvanas évek elején szóltak az iskolában, hogy indulnak szakkörök, akkor jelentkeztem a fotósra. A régi kultúrházban, a hátsó helyiségben kezdtünk, ott tanultam meg az alapokat, például laborálni. Fél év után kaptunk fényképezőgépet is, olyat persze, amit a keleti blokk ipara gyártott. Aztán vettem magamnak nagyító-előhívó felszerelést, elfoglaltam időnként a fürdőszobát, és szenvedélyesen nagyítottam. Mostanában kezdenek kikristályosodni azok a képek, amiket akkoriban készítettem, nem voltam valami precíz.:)

- Egy utolsó, fontos kérdés, miért szereted a fekete-fehér képeket?

- Mert a fotózás alapvetően fekete-fehér műfaj, ha van folytonosság az analóg és a digitális fényképezés között, akkor a híd épp a fekete-fehér kép. A színeket meghagyom a festőknek! Lehet, mert fekete festékkel dolgozó nyomdász az alapvégzettségem, aztán huszonvalahány éve szereztem egy sakkoktatóit is, a sakk is fekete-fehér műfaj, ott az a szabály, hogy a figuráknak egyszerűeknek kell lenniük, ne zavarják meg a játékosok gondolkodását. Ha jó a jó kép, a színeknek úgysincs nagy jelentősége, a fekete-fehér pedig segít abban, hogy ne zavarjuk meg a mondandót, hagyjuk a képet működni.

Fejetlenség
Fejetlenség
Pajor András

Pajor András életrajz

Sárváron születtem 1969-ben. Fotóriporteri végzettséget a MÚOSZ iskolájában szereztem. Évekig tudósítottam különböző országos lapokat, többek közt a Kurírt, a Népszavát, a Magyar Hírlapot és a Napi Magyarországot.

2006-tól Sárvári Média Kft. fotóriporter/főmunkatárs
2004-től PRESS-PA Sajtóügynökség/ vállalkozó
1998 és 2004 között Országgyűlés Hivatala, munkatárs

1996-tól Vasi Magazin rovatvezető
1993-tól tudósító (Kurír, Népszava, Magyar Hírlap, Napi Magyarország)
1992-tól VasVármegye hetilap munkatárs/felelős szerkesztő
1991-tól Új Hírek napilap munkatárs
1987-től nyomdász

Így foglalom össze eddigi utamat: azon a tájon láttam meg a napvilágot, amely Berzsenyit és Weörest is fölnevelte, majd abban a várban lettem emberré, amelyben Tinódi is otthonra lelt – a három név esetemben egyelőre földrajzi tájékozódásul szolgál.

Pajor András
Pajor András
Vágvölgyi Bálint

1987-ben magas nyomó gépmester végzettséget szereztem. A nyomdából, ahol a gyakorlatom volt, akkoriban kezdték teljesen kiselejtezni azokat a fajta gépeket, amiknek a használatára kiképeztek. Egy évet dolgoztam folyamatos műszakban a városunkban lévő baromfi feldolgozó vállalat nyomdaüzemében. 1988-tól másfél évig határőr voltam. Megértem, hogy magam szedtem fel azokat a szögesdrótokat, amiket egy évvel korábban velünk rakattak fel, megerősíteni a határzárat a menekülő kelet-németek ellen. 1990 februárjában őrmesterként szereltem le. Ez az időszak tett igazából felnőtté.
1991-ben, egy akkor induló dunántúli napilaphoz kaptam ajánlást, az Új Hírektől kerestek meg, hogy úgy hallották, jól írok és értek az újságkészítéshez. Beváltam, a próbaidő után felvettek az újságíró szövetségbe. Három évvel később a VasVármegye című hetilapnak voltam a szerkesztője. Emellett évekig tudósítottam különböző országos lapokat, többek közt a Kurírt, a Népszavát, a Magyar Hírlapot és a Napi Magyarországot. 1998 és 2004 között az Országgyűlés Hivatalának voltam a munkatársa.

Első irodalmi ihletésű kötetem 2000-ben jelent meg „Próféták a tálcán” címmel a szombathelyi B.K.L. Kiadónál. Aztán két év múlva a „Föld-nyelv”, a második. Ezt a kötetet már az általam készített katedrálisokat mutató fotógrafikák illusztrálták. Az idők során több könyvnek készítettem el a fotóanyagát és műtárgyfényképezéssel is foglalkoztam.

2005-ben cseréltem le filmes felszerelésemet. Vallom, hogy a fotográfia is egy költemény, ha akad befogadója. Talán a nyomtatott betűk és a sakktábla fekete-fehérsége miatt is legfőképp monokróm munkákon dolgozom. Első fotós kihívásomnak 2007-ben A kultúra Európája – az urbanitás kultúrája című, a HP által meghirdetett nemzetközi fotópályázatot tekintem. Alkotásom nyertes képként részt vett az országos szabadtéri vándorkiállításon. 2008-ban BENNE-LUX – képtörténetek címmel Szombathelyen volt az MMIK Élő-tér Galériájában az első önálló tárlatom, melyet beválasztottak a Fotóhónap 2008 rendezvényei közé. 2009-ben Baszkföldi utakon – kárpáti szemmel a szlovéniai Lendván, a Bánffy Központban rendeztem kiállítást. Ez a két anyagom más városokban is kiállításra került.

Ugyancsak ebben az évben Házamtól Hazáig címmel készített munkáimmal Bécsben, a Collegium Hungaricum – Magyar Kulturális Intézetben is bemutatkoztam. 2010-ben sikerrel szerepeltem a National Geographic nemzetközi fotópályázatán és a Worldwide Photography Gala versenyen a Portré és emberábrázolás kategória Silver Awards elismerését kaptam. 2011-ben az Országgyűlés Együtt-lét fotópályázatán voltam elismert. Ez évben nyílt meg Kisvárosi ünnepek címmel szülővárosomban is egyéni kiállításom, melyből kötet is megjelent. 2012-ben a Nemzeti Színház jubileumi kiállításán állították ki több képem. Az évben még „Élmény és tradíció” címmel Brüsszelben, az Európa Parlamentben is volt saját kiállításom. 2013-ban a 7. Pollux –Worldwide Photography Gala Awards profi akt kategóriájában díjazták egyik képemet.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra