Szombathely nem tudta befutni azt a pályát, amit befuthatott volna

A cégek vándorlásnak az oka az infrastruktúra hiánya?

– Múlt héten jelentette be a Philips, hogy áthelyezi Székesfehérvárra szombathelyi LCD monitor gyártását, ami várhatóan 370 ember elbocsátását jelenti. Szinte havonta újabb és újabb cég költözik el, az ellenzéki politikusok ezért a városvezetést hibáztatják. Szerinted mennyire játszhat szerepet ilyen döntésekben a politika?
– Amikor így határoz egy cég vezetése, akkor kizárólag a saját gazdasági érdekeiket mérlegeli, a profitot nézi. Politikai szempontokat nem vesznek számításba, nem fog egyetlen multi vezetője sem jobbra vagy balra menni, mert a polgármester jobb vagy baloldali. Azt azonban figyelembe veszik a döntéskor, milyen a város infrastruktúrája, milyen a gazdasági környezete, ez pedig már nagy mértékben függ a politikától.

– Tudjuk, kellene egy autópályára. Arra viszont, hogy az észak-déli folyosó Szombathelyen keresztül menjen, egyre kisebb az esély.
– Ezek a kérdések megint csak nem Szombathelyen dőlnek el, nem a városvezetést kellene ezért felelőssé tenni. Abban azonban van valami igazság, hogy Szombathely nem tudta befutni azt a pályát, amit befuthatott volna. Valami gond kellett, hogy legyen. Számtalan tekintetben a környező nagyvárosok is lehagyták.
Persze nem mindenért Szombathely a felelős, azért sem, hogy eleve 230 km-re van Budapestről, hogy ide két és fél óra alatt lehet onnan lejutni, míg Győrbe mindössze 50 perc alatt. Viszont abban, hogy nem tudott a Nyugat kapuja lenni a mindenkori városvezetés felelősségét kell keresni.

– Szombathelyen az EU-kapcsán még mindig a legnagyobb dilemma, hol lesz a régió központja? Van esélyünk Győrrel szemben?
– Attól tartok nagyon kevés. Egyre inkább látszik, politikai és infrastrukturális értelemben is, hogy nehéz lenne úgy létrehozni a régióhatárokat, hogy Szombathely bármelyiknek is központja lehessen. Nem azért mondom, mert a város nem érdemelné meg, hanem úgy látom a szomszédok, Győr, de még Sopron is sok tekintetben jobb start-pozícióból indul.Vasban nem csupán a közlekedéssel, a politikai érdekérvényesítő képességgel is baj van. Bár nagyon örülnék neki, ha Szombathely bármilyen régiónak a központnak lehetne, de attól tartok, nem erre kell berendezkednünk.

Az EU csupán egy lehetőség, amivel vagy élünk, vagy nem

– A csatlakozást követő napokban pro és kontra számtalan véleményt olvashattunk arról, hogy ez az unió a többség számára mit is hozhat. Szerinted?
–Ha a társadalom egészét nézzük, akkor feltehetően a csatlakozásból a magyar lakosság többsége, úgy kétharmada profitálni fog. Viszont lesznek vesztesek, és akadnak majd olyanok is, akiket ez a változás a saját életükben még nem igazán fog érinteni.
Ha azonban a költség-haszon elvét nézzük, és elsősorban nem csak magunkra, hanem az elkövetkező generációkra is tekintünk, akkor azt kell mondanunk, ez a lépés feltétlenül pozitív.

– Feltehetjük a szokott kérdést: Jobban fogunk élni?
– A lakosság többségét illetően, és különösen hosszútávon, a válasz igen.

– Várható, hogy mint a szomszédos Ausztriában, az elkövető években nálunk is erősen megcsappan az Eu iránti bizalom, hogy tömegek ábrándulnak ki?
– Nem hiszem, Ausztria egészen más kiindulási helyzetben csatlakozott az unióhoz. Ők sem várták a csodát, pedig a csatlakozás pillanatában minden tekintetben messze az Európai Unió átlagát hozták. Magyarország esete sokkal inkább hasonlítható a portugálokéhoz vagy a görögökéhez.
Másrészt azért sem gondolom, hogy nagy csalódás érné a magyarokat, mert azok, akik EU-szkeptikusokká válhatnának, szerintem már ma is azok. Nagyon nem hiszek abban sem, amit sokan állítanak, hogy a magyar lakosság nagy többsége valami csodavárással fordul az unió felé. A kilencvenes évek elején még igen, de ma már nem látom azt, hogy tömegek hinnék, hogy a csatlakozással egyből olyan gazdasági körülmények között fogunk élni, mint mondjuk Anglia.
Tudni kell, az EU nem fog minden kérdésünkre választ adni, nem fogja minden bajunkat orvosolni, csupán egy lehetőség, amivel vagy élünk, vagy nem.

– Mennyire fogunk otthonosabban mozogni eztán az EU politikájában?
– Semennyire, de ezen nincs mit csodálkozni, ez a régebbi tagállamokban sincs másként. Bár azért vannak olyan illúzióink, hogy odabent, a nagy kultúrált Európában olyan választópolgárok laknak, akik tökéletesen tisztában vannak az EU működésével. Ez persze nincs így, minden nemzetközi összehasonlító vizsgálat azt mutatja, hogy ők sem tudnak arról, mi zajlik Brüsszelben.
Mi magyarok is csak akkor fogjuk jobban ismerni az EU gazdasági politikáját, ha a döntések hatását már közvetlenül a saját bőrünkön fogjuk érezni. És akkor, ha az EU sokszor leginkább gittegyletre hajazó képződményeiből egy komolyabb kompetenciákkal rendelkező szervezeti intézménnyé válna. Ebből a szempontból tehát szerintem helyén kezeljük a dolgokat.

– Egy hónapunk van az EU-s parlamenti választásokig. A pártok a kampányt a belpolitikára élezik ki. Ez más tagállamokban is így szokás?
– Már az a kérdés, hogy mit akar az MSZP vagy a Fidesz az Európai Parlamentben? Gondoljunk csak bele, egy több mint hétszáz fős testületről van szó, amelybe Magyarország összesen huszonnégy képviselőt fog delegálni. Másrészt lehet, hogy az elmúlt években az EP, jogosítványait tekintve már sokat erősödött, azonban még nem éri el azt a kompetencia-szintet, amelyet a nemzetállamok parlamentjei. Nincs mit csodálkozni azon, hogy a pártok nem uniós szakkérdésekről vitáznak, mert azok vagy nincsenek, vagy teljesen érdektelenek. Létezik egy nemzeti érdek, de nem hiszem, hogy ebben nagy eltérés mutatkozna a szocialista vagy a fidesz szavazók között.
Egy valódi uniós kampány-téma azért akadna, ami Nyugat-Európában gyakran meg is jelenik: az ország unióhoz való viszonya. Mi az EU, és mi a kívánatos jövője? Ha majd a pártjaink egyszer elgondolkodnak azon, milyen EU-t is képzelnek el maguknak, akkor lesz miről vitázni. De nem hiszem, hogy az uborka hosszáról például érdemes lenne bármilyen diskurzust lefolytatni.

– Akkor akár egyet is lehetne érteni a miniszterelnök sokat vitatott javaslatával, miszerint konszenzus alapján, választások nélkül is ki lehetne jelölni a képviselőket?
– Egyáltalán nem, itt nemzeti érdekképviseletről van szó. Ez a választás arról szól, hogy kiben bízunk meg jobban, kik érvényesítsék a magyar érdekeket. Egy választásnál a javaslat azért is teljességgel elfogadhatatlan, mert demokráciaellenes és a verseny logikájával ellentétes.

– A különböző közvélemény-kutatás adatai is egyértelműen azt mutatják, hogy a szavazók körében a Fidesz a szocialistákat megelőzve (53%-36%), orrhosszal vezet. Biztos a győzelem?
– A Fidesz orrhossznál is jobban vezet, hiszen majdnem dupla annyi, közel húszszázaléknyi a két párt között a különbség. Azt gondolom, most alapvetően a részvétel fog dönteni. A kérdés, melyik párt tudja a saját szavazóit jobban mozgósítani, melyikük tud olyan tétet mondani, ami miatt hajlandóak lesznek a választók kimozdulni. A közvélemény-kutatási adatok ezért is megtévesztők lehetnek. Sok meglepetés is születhet.
A mostani adatok azt is mutatják, hogy a kormánypárti szavazók mintha kicsit aktívabbak lennének és elmennek szavazni. Ha ez így marad a választásokig, lehet, hogy a két párt között szorosabb végeredmény is születhet. Most azonban a bizonytalanság minden korábbi választásnál nagyobb. El kell magyarázni az embereknek, mi a tét, és amelyik párt ebben ügyetlen lesz, az lehet, ha még országosan nagyobb támogatottságnak is örvend, lényegében sokkal gyengébben fog szerepelni a választásokon.

– A Fidesz láthatólag stratégiát váltott, az új mez a néppártiság.
– A Fidesz az év eleje óta megpróbál középre húzni, olyan üzeneteket is megfogalmaz, amelyek nem eleve a jobboldali szavazókhoz szónak. Azok a mondatok, hogy nincs már jobb és baloldal, vagy hogy újabban már a lakótelepen élőkhöz, a munkásrétegekhez, az előző rendszerhez kötődőekhez is szólni kívánnak, mind-mind a néppárti politizálás csalhatatlan jelei. Bárki, ideológiai megfontolások nélkül is potenciális szavazójuk lehet. Végül is az a jó üzenet, amit minél több ember számára szimpatikus. Ez az új stratégia, a néppártosodás lehet a legfőbb oka a vezetésnek. A másik pedig a Medgyessy kormány tevékenysége. Hiszen a szocialisták az elmúlt bő egy évben nagyon sok mindent megtettek azért, hogy szavazóikat eltávolítsák maguktól, és a Fideszhez lökjék.

– A Fideszes politikusok a EU-parlamenti kampány során a szavazóknak a háttérben folyamatosan előrehozott választásokat ígérnek. Van ennek racionalitása?
– Szerintem azért nem ígérik ezt folyamatosan, de valóban felvetették. A Fidesz nem akar előrehozott választásokat, ebben szinte biztos vagyok, viszont valamit mondani kell, valami tétet adni kell adni a szavazóknak. És ez a legértelmesebb dolog, mondani lehet nekik. Ez pontosan annak a politikai problémának a megoldása, amiről az előbb is beszéltem, hogy valamiképpen mobilizálni kell a szavazókat. Ügyes taktikai húzás, de úgy vélem, ők egy 2006-os kormányváltásra készülnek. Ezt persze a választóknak nem szabad elmondani, mert akkor nem fognak szavazni…

– Elképzelhető, hogy az MSZP a közeli jövőben előrukkol még valami újjal? Vagy továbbra is Horn Gyula járja egyedül az országot?
- Biztosan készülnek valamire, de az MSZP kampányát egyelőre a semmivel lehetne leginkább jellemezni. Február közepétől Medgyessy Péter egy hónapon át járta az országot, lakossági fórumokon népszerűsítette magát és kormányát.
Március közepe óta azonban mintha maga a kormányfő is elfelejtette volna, hogy kampányidőszakban vagyunk. Lehet, hogy valami kivárásra játszanak, most csak az utolsó hónapban indul be az MSZP-s gőzhenger. Egyelőre az a legfurcsább, hogy olyan, mintha nem lenne szocialista kampány. Míg az MDF a normális Magyarországról, az SZDSZ az adócsökkentésről, a FIDESZ a bizonytalanságról beszél, addig a szocialistáknak még kampánytémájuk sincs. Ez persze lehet tudatos stratégiai is, és a végén robbantanak.

– AZ SZDSZ az adócsökkentéssel valóban jó témát talált magának, a közvélemény-kutatási adatok szerint népszerűségük jócskán nőtt, az öt százalék körül mozog.
– Várható, hogy az EU-parlamenti választásokon magasabb lesz az eredményük, hiszen előre megjósolható, hogy a szavazásra inkább városi lakosság megy majd el. Az ő körükben az SZDSZ (és mellettük az MDF) támogatottsága pedig jóval nagyobb. Az SZDSZ-nek azonban nem kizárólag az adócsökkentés hozhatott néhány százalékot, hanem az is, hogy januártól liberális értékkampány folytat. Politikusai felismerték, hogy csak akkor van esélyük megmaradni, ha van egy csak rájuk jellemző vonás, ez pedig a liberalizmus. Az SZDSZ saját liberalizmusát hirdetve, jól láthatóan egy pozitív kampányba kezdett. Most feltűnően mérsékeltek – főként, ha a 2002-es országgyűlési választások idején megtapasztalt negatív kampányukra gondolunk – és szinte kizárólag csak saját témáikra, a liberális szavazók megtalálására összpontosítanak.

– Az MDF-nek azonban hiába van témája, mintha végleg kikoptak volna mögülük a szavazók.
– Azt látom, hogy az MDF egy ördögi körbe került, nincs nagyon más választási lehetőségük. Az MDF stíluspártként működik. Nincs önálló értékpozíciója, mint az SZDSZ-nek, meg kéne teremteni, ezt pedig csak a Fidesszel szemben lehet. Az MDF most roppant élesre hangszerelte a kampányát. Az utolsó héten egészen döbbenetes dolgok hangzottak el Dávid Ibolya szájából. Orbán Viktort egyenesen Grósz Károlyhoz hasonlította, a Fideszt pedig egy olyan tánccsoporthoz, amely egyszerre lép jobbra és balra. Dávid Ibolya még soha nem volt ennyire kritikus! Igaz, ez az egyetlen esélye, hogy a médiában legalább látható, hallható legyen.
Megértem, amiért ezt a stratégiát választották, a kételyem csak annyi, lehet-e így szavazókat szerezni? Mert ez ugyan nagyon tetszik a baloldalon, de ők azért nem fognak átszavazni az MDF-re. Azonban, hogy mindennek milyen fogadtatása lesz a jobboldalon, az már nagyon kérdéses. Nehezen tudom elképzelni, hogy az MDF ebből pozitívan tudjon kikerülni.