Gyurcsány a szocialisták pánikhangulatának terméke: jókor volt jó helyen – interjú Török Gábor politológussal

– Milyen politikusnak tartod a miniszterelnöki poszt várományosát, Gyurcsány Ferencet?
– Nehéz erre válaszolni, hiszen nem állt még össze az a kép, ami alapján pontosan elemezni lehetne a politikust. Gyurcsányt egyelőre az elért eredményei minősítik. Az, hogy rövid politikusi múlt, mindössze egyéves miniszterkedés után eljutott odáig, hogy miniszterelnökké jelöljék, feltétlenül komoly politikusi erényekre és tehetségre vall.

– Milyen miniszterelnök lehet belőle?
– Egyelőre politikai stílusa jobban ismert, mint szakpolitikai elkötelezettsége. Határozott, dinamikus, bizonyos szempontból karizmatikus személyiségnek látszik, vagy ilyen szerepben próbál megjelenni. Ám az, hogy ezen képességeit milyen politikai célok szolgálatába kívánja állítani, még nem világos. Azt azonban jól lehet látni, hogy eltér a szocialista pártban megszokott politikusképtől, egy merőben új típus áll tehát előttünk. Stílusában, dinamizmusában „homo novus”. Eddig a szocialista párttól mást szoktunk meg. Óva intenék azonban mindenkit attól, hogy elhamarkodottan fogalmazzon, Gyurcsányt például „szocialista Orbán Viktornak” nevezze. Majd kiderül.

– Ezért is volt érdekes, hogy Gyurcsánnyal szemben a másik jelölt, Kiss Péter egészen más értékrendet képviselt.
– Igen, a folytonosságot, a kiszámíthatóságot, ezzel együtt azonban a változatlanságot és a stagnálást is. Gyurcsánnyal kockáztat az MSZP, azonban számukra jelen helyzetben az már egy jelentős eredmény, hogy a párt újra bízni kezdett egy esetleges 2006-os választási győzelemben. Medgyessy kapcsán ugyanis már szinte senki nem hitt abban, hogy vele a szocialistáknak esélyük lehet.

Gyurcsány jókor volt jó helyen

– Legutóbb tavasszal, a csatlakozás környékén beszélgettünk, amikor többek között a Medgyessy-kormány tevékenységét bíráltad és népszerűségvesztésének okait elemezted. Leváltását tehát szerencsés, szükséges fordulatnak gondolod?
– Azt nem mondanám, hogy Medgyessy távozása mindenképpen szerencsés fordulat, hiszen tényleg nem tudjuk, milyen miniszterelnök lesz Gyurcsány. Az tény, hogy az európai parlamenti választás után a szocialista pártban olyan pánikhangulat uralkodott el, ami a radikális váltás esélyét erősítette. Gyurcsány jelölése ennek a hangulatnak az eredménye: jókor volt jó helyen, azaz benne látták a szocialisták azt a politikust, aki képes lehet az újabb győzelemre.

– Mennyi ideje lesz bizonyítani? Meddig tarthat ez a felfokozott várakozás?
– Nem nagyon tudom elképzelni, hogy a szocialisták, akármilyen is lesz Gyurcsány teljesítménye, a választásokig mégegy miniszterelnök-cserét megengednének maguknak. Az új kormányfőnek 2006-ig kell eredményt felmutatnia. Ez az idő ahhoz túl rövid, hogy jelentős reformokba kezdjen, ahhoz azonban túl hosszú, hogy esetleges népszerűsége ne kopjon el. Nem látom reménytelennek a szocialisták feltámadását, akár rövid távon sem, de ehhez komoly politikai teljesítményre lesz szükség.

– Mi lesz Medgyessyvel, bukott miniszterelnökként véget ért politikai pályafutása?
– Nagyon meglepne, ha politikusként újra színre lépne. Annyi biztos, a rendszerváltás óta nem fordult elő, hogy egy miniszterelnök idő előtt önként távozott volna, ez kuriózum. Lehet úgy is fogalmazni, hogy bukott politikus, ám az, hogy a történelem miként ítéli majd meg, még kérdéses.

Nem valószínű, hogy ismét egy kétfejű szocialista párt alakulhatna ki

– Az eljövendő kormány munkájában mennyire számít, hogy ki lesz az MSZP elnöke?
– Számít, bár úgy vélem, a kormányoldalon most már Gyurcsány lesz a főszereplő. Fontos persze, hogy ki lesz az elnök, és mennyire lesz jó a kormány és a pártvezetés között az együttműködés. Ám nem hiszem, hogy ismét egy kétfejű szocialista párt alakulhatna ki. Jól megfigyelhető ugyanis, hogy amikor egy kormány eljut a ciklus félidejéig, akkor szemléletmódot változtat. Amíg az első két évben még az előző választásra figyel, ahhoz viszonyítja a helyzetét, a másodikban a tekintet már a jövőre, az elkövetkező választásokra szegeződik. A magyar politikában ma már minden 2006-hoz viszonyítva történik. Gyurcsány jelölésével új szakasz kezdődött az MSZP életében, bárki is lesz a szocialista pártelnök, most az újabb (látszat)egység korszaka következik.

– Kit látsz a legesélyesebb jelöltnek? Vagy a színfalak mögött már úgyis lejátszották a meccset és nyilvánvalóan Hiller István lesz a győztes?
– Ehhez ismerni kellene a küldötteket és preferenciáikat. Ebből a szempontból én is csak az újságokból tájékozódhatok, úgyhogy bár mindenki Hiller Istvánt tartja a legesélyesebbnek, mégsem szeretnék jóslatokba bocsátkozni. Majd meglátjuk.

– A kormány összetétele bizonytalan, ám ahhoz, hogy a választók azt érezzék, új kormány alakul, muszáj személycseréket végrehajtani. Miért hagyja posztján Gyurcsány épp Draskovitsot, a pénzügyminisztert?
– Mivel a kormányprogram radikális módosítására már nem lesz lehetőség, Gyurcsánynak szimbolikus és személyi ügyekben kell változtatnia ahhoz, hogy bizonyítsa, nem a második Medgyessy-kormány alakult meg. Akkor jár el okosan, ha inkább több, mint kevesebb személyi változtatást hajt végre kormányában. Azért akadnak más megfontolások is, ilyen a gazdasági logika: fontos, hogy a stabilitás látszata megmaradjon, a befektetők és a gazdasági élet szereplői bizalommal tekintsenek a kormányra. Draskovits Tibor a gazdaság szereplői számára láthatóan a stabilitás szimbóluma. Erre Gyurcsánynak is figyelnie kellett.

A Fidesznek változó célpontra kellene lőnie

– A Fidesz közben szép csendben kivár…
– Új helyzet van, erre fel kell készülni. Érthető módon a Fidesz 2006-ig Medgyessyvel számolt, minden politikai mondanivalóját, retorikai fogását az eddig látott teljesítményre szabta. A mostani visszafogottságot az indokolja, hogy a pártnak át kell gondolnia új stratégiáját. Most ugyanis változó célpontra kellene lőnie, és ez rendkívül kockázatos vállalkozás.
A kivárás mellett szól, hogy a Fidesz nem egy kis radikális ellenzéki párt, hanem egy közel ötvenszázaléknyi támogatottságot maga mögött tudó politikai erő. Vigyázniuk kell, hiszen potenciális választóik létszáma már nem növelhető, viszont egy elhibázott politikai lépéssel akár jelentősen veszíthetnek népszerűségükből.

– Az MDF túl van a nehezén? Vagy ha így folytatják, 2006-ban végleg lehúzhatják a rolót?
– Ez a válság, legalábbis egyelőre, a vártnál könnyebben oldódott meg. Ehhez kellett Herényi Károlynak az az antidemokratikus, a parlamenti demokráciában elfogadhatatlan lépése, amellyel önhatalmúlag kizárt öt képviselőt a frakcióból, és kellett hozzá a parlamentnek az ezt tudomásul vevő döntése. Érdekes helyzet, mert ebben a történetben a politikai hasznosság (hasznos-e?) és az igazságérzet (helyes-e?) került egymással szembe. Ettől függetlenül ne kezdjük el az MDF nekrológját megírni, sok idő van még 2006-ig. A párt feltehetően akkor is ott lesz az öt százalék környékén. A nem jelentéktelen kérdés csak az, hogy felette vagy alatta.

Medgyessy távozásáért az SZDSZ-t is felelőssé tehetik

– Az SZDSZ viszont az EU-választások óta stabilan tartja magát. Medgyessy megbuktatásával még jelentős politikai tőkét is kovácsolhat magának.
– Ez azért nem ilyen egyértelmű. Az igaz, hogy ezzel a lépéssel hosszú idő után erőt tudtak mutatni, ezt akár méltányolhatják is a potenciális liberális választók. A történetnek azonban létezik egy másik olvasata is, sokan a politikai válságért, vagy akár Medgyessy távozásáért az SZDSZ-t tehetik felelőssé. A párt népszerűsége stagnál, úgy tűnik a választók egyelőre se nem büntették, se nem jutalmazták a pártot.

– Tehát a liberálisok akkor tudnának ebből a helyzetből jól kijönni, ha az idő őket igazolná, és Gyurcsány valóban jobb lesz, mint elődje.
– Igen, másrészt, ha a Gyurcsány-kormány világosan balra pozícionálja magát, és az MSZP hagyományos bázisát próbálja megszólítani, akkor ez az SZDSZ számára még kedvező is lehet. Abban az esetben viszont, ha Gyurcsány a választások előtt újabb szavazók reményében megpróbál a liberális tábor felé nyitni, az még akár az SZDSZ parlamenti létét is veszélyeztetheti. Gyurcsány attól, hogy karakterében erősen eltér a szocialista politikus-típustól, a liberális szavazók számára is elfogadható lehet. Ami az SZDSZ és az MDF kapcsán egyaránt fontos: egyik pártnak sincs eleve elrendelve a sorsa, mindkét pártnak megvan arra az esélye, hogy egy sikeres politikával 2006 után is biztosítsa a helyét a Parlamentben. Ha ez nem sikerül, az elsősorban vezetőik felelőssége lesz, és nem kizárólag a külső tényezőkben kell majd keresniük az okokat.

– Mindkét kispártra ráférne egy radikális személyi megújulás...
– Az egész magyar politikában szükség lenne erre. Hiszen azok a politikusok, akik az egyes pártokban ma jelentősebb pozícióban vannak: a rendszerváltáskor léptek a politikába vagy már korábban is az állampártban politizáltak. Több mint tíz év politizálás után egyrészt maguk is belefáradnak, másrészt a közvéleményben a megszokás gyakran unalomba fordul.

– Miért nincsenek új arcok?
– A kérdés az, vajon akadnak-e tehetséges emberek, akik vállalják, hogy politikusnak állnak. A politikus mesterség negatív megítélése miatt sajnos csak kevesen vállalják, hogy egy sikeres karriert feladva belevágnak ezzel a komoly rizikóval járó foglalkozásba. Így aztán – néhány kivételtől eltekintve – marad a kontraszelekció. Egy párt vezetőjeként a humánerőforrás-menedzselésre sokkal több energiát fordítanék.

Az újak és régiek küzdelme soha nem feszültségmentes folyamat

– Vasban a színfalak mögött a szocialista pártban kemény csaták dúlnak: Tagtoborzási perek, botrányos kizárások, bírósági tárgyalások, kétes elnökválasztás. Mennyire elfogadottak ezek a módszerek a politikában?
– Úgy vélem, már amennyire az otthoni helyzetről az újságokból tájékozódni tudok, hogy a nagypártok tipikus és időről-időre visszatérő problémájával állunk szemben. Az MSZP egy átalakulásban lévő párt, ahol helyi szinten is most forr ki, kiknek a kezében lesz a hatalom. Az újak és régiek, az ilyenek és olyanok küzdelme soha nem feszültségmentes folyamat. Jól látszik, hogy az országos változásra helyben is rezonáltak azok, akik a „gyurcsányi forradalom” helyi "ifjútörökei" szeretnének lenni.

– Akik kellő gazdasági tőkével a hátuk mögött, a jogi kiskapukat kihasználva, lenyomják a régieket.
– Törvényszerű, hogy a különböző érdekcsoportok helyben is megjelennek, és megpróbálnak befolyást szerezni. Hasonló jelenségek még olyan pártok esetében is gyakoriak, amelyek Nyugat-Európában régóta stabilan működnek. Nincs is semmi baj, ha mindez demokratikus módszerekkel történik. Való igaz, azok közül, akiknek gazdasági hatalmuk van, egyre többen ismerik fel, hogy még többre juthatnak, ha politikai befolyásra is szert tesznek. Ez egyébként a világ minden részén így van, ezzel a jelenséggel meg kell tanulnunk együtt élni. A rossz csak az, ha már a politika médiuma, nyelve is a pénz lesz.

Hasznosabb lenne, ha Szombathely megpróbálna végre a saját erőire támaszkodni

– Szombathely az országos médiában mostanában nem túl pozitív színben jelent meg. Gondoljunk csak dobóink bukására. Sokan az eset kapcsán párhuzamokat kerestek a dopping botrány és polgármesterünk, Szabó Gábor nyelvvizsga-botránya között.
– Való igaz, mindkét eset Szombathelyre nézve hátrányos hírként jelent meg. Egyik sem használt a városnak, igaz, két egészen más minőségű ügyről van szó, de mindkettő presztízs-veszteséggel jár.

– Többen abban reménykedtek, hogy tán a vasi kötődésű Kiss Pétert választják meg miniszterelnöknek. Aztán mégsem. Egy ideig arról is hallani lehetett, hogy ő lesz a vasi szocialisták elnöke, ám nem vállalta. Számít ez?
– Rossz lenne, ha ez számítana. És csak ez biztosan nem számít. Nyerjünk meg egy befolyásos embert, és várjuk meg, hogy zsákban hozza a pénzt? A fontos dolgok nem egy-egy személy pozícióba kerülésén dőlnek el. Szombathely, a megye érdekérvényesítő képességét nem egyes személyekre kellene építeni, ez csapatmunka nélkül nem fog menni. Sok-sok emberen, a polgármestertől a dobóatlétákon át a helyi vállalkozókig múlik az, hogy a városnak és a megyének milyen lesz a megítélése. Hasznosabb tehát, ha megpróbálunk végre a saját erőnkre támaszkodni, és azokat a lehetőségeket és előnyöket kihasználni, amelyek helyben megvannak. Ne a csodát várjuk, hanem tegyünk érte.