Tökfesztivál: Láttunk, áztunk, latyakban tökölődtünk

Lent az Őrség egy sárral dagasztott szerében egy magzati korban tipegő Tökfesztiválon bámészkodtunk.

A nyálkás-nyúlós szombat délelőttön sejtettük, ha rá is szánjuk magunkat egy kis tökölésre, az Őrségben tökös-mákos rétes helyett leginkább sarat dagaszthatunk, töklé helyett pedig esővíz csorog a nyakunkba. Délutánra azonban váratlanul kivilágosodott, pár órára elállt az égi áldás. Ez így is volt rendjén, mivel az I. Nemzetközi Tökfesztivál turisztikailag reménykeltőnek ítéltetett, és a Phare is befizetett rá…

Most merre?

Első tökölésünk Őriszentpéter körforgalmához kötődött, ahol tanácstalanul tekereghettünk körbe. Hiába az út szélén szalmabálákon üldögélő mókás tökfilkók, sehol egy nyilacska vagy szűkszavú tábla, hogy merre tartsunk. Ha már „nemzetközi” a program, lehetett volna útbaigazítás. A helyszínt végül az egy négyzetkilométeren ácsorgó autók számából sakkoztuk ki. Bár az útról még így sem véltünk semmi tököset felfedezni, az Őrségi Nemzeti Park közösségi háza előtt parkolópályára állítottunk magunkat.

„A puskatöknek mindig legyen kemény a szára”

A bejáratnál szagot kaptunk: a leporellón tökös gyermekrajzok sorakoztak. Elhangzott az első útbaigazítás is, a tökkirályt hátul az udvarban keressük. Mentünk tovább, közben egy kis teremben harminc-negyven esőkabátos bakancsosba ütköztünk, akiknek a program szerint épp Kóka Rozália mesélt. Az udvaron a tökkirály egy kombi autó farában lapult, fotósok gyűrűjében majd tízen próbálták kiráncigálni. Termetes volt, mint egy nagyobbacska kutyaól. A huzavonát (merthogy a tök nehezen engedett) a mikrofonos szpíker szövegelése kísérte, aki egyebek mellett közös népdaléneklésre kívánta sarkallni az izzadókat. Hiába. A tök azért így is a földre pottyant, és komoly vetélytárs nélkül, simán nyert.

Akadt lapos, szögletes, csúcsos és tiri-tarka pumpkin

A katonai sátorban háziasszonyi sereglet gyűrűjében Buday Péter, a Stahl Konyhája mesterszakácsa mulattatott ízeivel. Arra bíztatott, próbálkozzunk bátran, csak fantázia kérdése, és bármilyen ínyencséget kitalálhatunk magunktól is. Tökmagos kenyeret csipegettünk, hozzá falatnyi tökpürével és magvakkal ízesített húsféleség után kapkodtunk. A rajongó asszonyságok egymást közt Buday tökreceptjeit osztogatták, és a termetes sztárszakács aláírásáért ácsingóztak. Az ételbemutató- és kóstoltató kimerítő produkció volt, a mester tizenkét ínyencséget kreált, többek között töksalátát, tökös ragut, tejszínes tökmártást, tökmagmajonézt, tökfelfújtat és rakott tököt.

Töklé-hörpintő

A sátras hörpintőben menzai kiszerelésben a fröccsöntött tányérból 600-ért valódi kapros tökfőzeléket is kanalazhattunk, hozzá egy falatnyi tökösmákos rétes is járt. Finom. Aki forralt bor helyett töklére vágyott, százasért meg is kóstolhatta. A nagydobosiak ráadásul töklekvárt is árultak, és kivájt tökből mérték az italt. Finom. Ők tökfesztivál ügyileg már rutinosak – mesélték, otthon Nagydoboson, Szabolcs-Szatmárban hetedik éve rendeznek hasonló megmozdulást. Ott azonban, tették hozzá, a program sokkal színesebb és mozgalmasabb, évente majd tízezer ember látogat ki rá (jó, ha a délutánban itt ötszázan lehettünk).

A következő katonai sátorban, kézműves oktatók gyűrűjében csuhézó és tökvájó kölykök dagasztották a sarat. Egy falatnyi helyen csuhéból gyártott nyíllal tökre is célozhattunk. (Tán az udvaron vagy nagyobb színben szerencsésebb lett volna a játék. Persze az eső…) Kint a sártenger szélén öt-tíz kézműves fagyoskodott, a kínálatban a helyi fazekasok és fafaragók munkái mellett egynehány őstermelő is megmutatta magát. Kóstolhattunk kecskesajtot, hozzá fahéjas, narancsos, csokis, magyarosan fűszeres tökmagot. A sor végén egy leleményes diótörő eszközzel (egy csövön keresztül bedobták a diót, amire a végén kalapáccsal kellett rásuhintani) a gyerkőcök reflexeit tesztelték.

A sütőtököt hiába keresgéltünk

Sült tökre viszont hiába ácsingóztunk, nem árult senki, nyersen sem volt beszerezhető. A tökmagolajat, a vidék egyik specialitását is csupán egy osztrák kereskedő kiszerelésében véltük felfedezni, borsos áron. Körülbelül ennyi, ami a tökölésből elsőre kijutott. Parányi volt és laposka. Nemzetközi jellegét sem észleltünk, inkább egy kis helyi kezdeményezésnek tűnt, ami persze ígéretes lehet, és idővel tán igazi fesztivállá is kinőheti magát. Ha ebből egy valóban színvonalas turistacsalogató látványosságot szeretnének faragni, egy s mást azért muszáj lesz még kiötölni.

Időközben az égiek is elunták a semmittevést, újra mintha csak dézsából öntötték volna. A töklökést és a töklámpás-felvonulást nem vártuk meg, inkább Kondorfa felé vettük az irányt. A Vadkörte fogadóban ugyanis (október 24-éig) szintén tökös hétvégéket tartottak: mi mással, mint rántott, sütött, töltött tökségekkel…

Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!

A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu
Google Favicon
Itt állíthatod be, hogy a Google elöl hozza a nyugat.hu-s találatokat!

Kultúra