A kápolna története az I. világháborúig nyúlik vissza
Szombathely északi részén működött a fehér barakknak nevezett szükségkórház, ahol az Osztrák-Magyar Monarchia ezredeinek sérültjei gyógyultak. Az orvosok és ápolók között hadifoglyok is voltak. A sebesültek lelki ápolására Andráskay Endre tervei alapján létesített kis kápolna különlegessége, hogy építésében több mint tucatnyi nemzet képviselői vettek részt. A monarchia magyar, osztrák-német, horvát, szlovén, cseh, szlovák, ruszin és lengyel katonái mellett a hadifogollyá vált egykori ellenségek oroszok, ukránok, románok, szerbek, olaszok, oroszországi lengyelek és fehéroroszok - is kivették a részüket a munkálatokból. A háború után a kápolnát egy akkor még Szombathelytől különálló falu, Kámon bírájának ajándékozta a tervező. A templomot lebontották, kalandos úton Kámonba szállították, ahol újra felépítették. Itt közel 70 évig állt az út mellett, de egy új út építése miatt 2001 telén ismét lebontották. Az építőanyag nagy részét sikerült megmenteni.
A Vas Megyei Temetkezési Vállalat igazgatója örömmel mondott igent arra az elképzelésre, hogy az ötven hívő befogadására alkalmas kápolnát újra felépítsék a vasi megyeszékhely legnagyobb temetőjében, a hősök parcellájában. A kis templom így a háborúkban elesett különböző nemzetiségű katonák sírját őrzi, teljes pompájában. Oltárképén a lengyel királynő, Szent Hedvig találkozik Boldog Jolánnal és Szent Kingával. Ők az évezredes lengyel-magyar testvériség keresztény jelképei.
Csermelyi András és Gombás Endre képviselők a képviselői keretükből áldoztak az újjáépítésre, de sokat segítettek az annunciáta nővérek és a ferences rendiek is. A kámoniak közül akik korábban már elsiratták templomukat - a hétvégén sokan felkeresték az összefogás segítségével poraiból ismét újjáéledő kis kápolnát, amely akár zarándokhellyé is válhat.