Sok-sok halott embert rejt itt a föld - hallotta évtizedekkel ezelőtt többször egy fiatalember, aki a város nyáját legeltette a városi legelőn, nem messze Ottlik Géza elhíresült iskolájától. A halottakról szóló történet mély nyomokat hagyott az ifjú emberben. Mint a legtöbb legendának, ennek is volt valós alapja, hiszen két évvel a második világháború befejezte után tömegsírt találtak a területen, ami a legelőn kívül katonai gyakorlótér is volt és mint ilyen, tiltott helynek számított. Az árkokat, melyek az emberek kihantolása után maradtak, hamar benőtte a fű, majd miután a legeltetés is befejeződött, facsemeték vették birtokba a sötét múltú környéket.
Árkok a holttesteknek
Vannak dolgok, amik nem hagyják nyugodni az embert. Talán ez késztette az egykori pásztort és társát - ma mindketten pedagógusok -, hogy újra felkeressék a háborús történetekben fel-felbukkanó helyszínt. A régi legelőre már rá sem lehet ismerni. Magas fák, letört ágak, dzsumbuj és a laikusnak semmitmondó árkok. Igen, az árkok ma is megvannak. Aki gombáért megy az erdőbe, akár vízmosásnak is hihetné őket, de ezek az árkok hirtelen kezdődnek és hirtelen érnek véget. Olyan hirtelen, mint ahogy a sárga csillagot viselő emberek élete, akik az időjárás miatt rekedtek Kőszegen 1944. októberében. Bár a téglagyár melletti emlékmű feliratában munkaszolgálatosokról emlékezik meg a kőszegi tanács, valójában zsidókról volt szó. Férfiakról, nőkről, gyerekekről, akiket ezekből az árkokból hantoltak ki 1947 márciusában.
Zsidók tragédiája Kőszegen
1944 októberében Szálasi és a nyilasok hatalomátvétele után újraindult a Horthy által leállított deportálás. Ekkor vagonírozták be - erre nem lehet jobb szót találni - azt a 8 ezer zsidót is, akiket megsemmisítő táborba küldtek volna. Egy-egy vagonba kilencven embert zsúfoltak be. A szerelvények úticélja egyesek szerint nem Kőszeg volt, de a rossz idő miatt megakadtak, ezért az embereket a téglagyári és sörgyári barakkokban helyezték el.
A legyengült zsidókat reggeltől estig dolgoztatták. Sokakkal a kemény mínuszok végeztek, mások pedig éhen haltak. Akik ellenkezni mertek, azokkal az őrök - német SA, magyar diákleventék és fiatal nyilasok - végeztek. A halottakat és a halálukon lévő, teljesen legyengült embereket a kényszermunkásokkal ásatott hatalmas gödrökbe hajították. A barakkok lakóit járványok is tizedelték. Kőszegről a háború vége előtt halálmenet indult az osztrák mathauseni koncentrációs táborba.
Az máig vitatott kérdés, hogy történt-e Kőszegen elgázosítás. A túlélők állították, hogy igen, és ezt a kőszegi parancsnok, Bauer sem tagadta a későbbi perben. Bauert háborús bűnökért kivégezték.
Elmaradt a feltárás?
A háború befejezése után megkezdték az ismert tömegsírok exhumálását. Kőszegen több egymás mellett fekvő árokból 2400 ember holtteste került elő, egy közeli település mellett pedig száz ember tetemét találták meg.
Hogy az akkori kutatók mennyire végeztek precíz munkát, az talán az elkövetkezendő hónapokban kiderül, de félő, hogy a most előkerült két koponya még sok ember jelenlegi nyugvóhelyét jelzi. Erre magyarázat lehet az is, hogy 1947 áprilisában ünnepélyes keretek között történt meg az exhumált halottak temetése, az ünnepségre pedig valószínűleg nem készült volna el a város. Az asztalosok így is alig bírták legyártani a kellő számú koporsót és más nehézségek is adódtak, ezért nem elképzelhetetlen hogy még a teljes feltárás előtt leállították a keresést, az exhumálást ezzel befejezettnek tekintve.
A Nyugat ellátogatott abba az erdőrészbe, ahol a két pedagógus rálelt a koponyákra. Nem kell profi régésznek lenni ahhoz, hogy az ember észrevegye: valami tényleg nem stimmel ott. A mindössze 70 centi széles és egy méter mély kutatógödör egy 20 méter hosszú, 2-3 méter széles horpadás egyik végén található, ezért szinte biztosra vehető hogy egy újabb tömegsír került elő. Már csak azért is, mert ettől a horpadástól mintegy 5 méterre kezdődnek azok az árkok, amelyek a 2400 emberi tetemet rejtették. A közelben az egyik levélkupac alatt elrejtve ott pihennek a nyáron megtalált csontok. A gödör melletti fára valaki a napokban egy kőszegi agyagból égetett Dávid-csillagot rögzített. Az agyagbányában szintén sok zsidó halt meg.
Mit tegyen a város?
Újra súlyos teher nehezedik hát a kisváros vezetőinek vállára. A koponyák megtalálása után a két amatőr kutató értesítette a rendőrséget, de mivel nem friss bűncselekményről volt szó, az ügyet le is zárták. A régészek sem foglalkoznak a feltételezett tömegsírral, mivel a XX. századi borzalom még nem az ő asztaluk.
Logikus lépésnek tűnt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának megkeresése, de a kegyeleti osztályról segítség helyett csak egy levelet küldtek, amiben arra kérik a város vezetését, hogy nagyon szabályosan végezzenek mindent, és először győződjenek meg róla, valóban tömegsírt rejt-e az erdő.
Az első segítséget a Vas Megyei Temetkezési Vállalattól kapta Kőszeg. A cég igazgatója lehetőségeikhez képest minden szakmai segítséget megad a vizsgálathoz és az esetleges későbbi exhumáláshoz. Arról egyelőre nincs információnk, hogy a kőszegi múzeum részt vesz-e a munkálatokban, de mint arról korábban beszámoltunk, a múzeum időközben nyugdíjba vonult igazgatója - Bakay Kornél - tavaly a Horthy Miklós katonái és Szálasi Ferenc nyilasai című kiállításával került az érdeklődés középpontjába, mellette pedig a kőszegi erdőben húzódó Szálasi bunker feltárásáért küzdött, részben sikerrel.
A feltételezett tömegsír helyszínén jelenleg a terület megtisztítása folyik, a jövő héten pedig megkezdődhet az a kutatás, ami rávilágíthat, valóban "felejtettek-e" holttesteket 1947-ben ebben az erdőben? Ha igen, akkor gondos előkészületek és nem kevés pénz összegyűjtése után kezdődhet az exhumálás. Ilyen esetekben gondoskodni kell a munkát végzők fokozott biztonságáról is, hiszen sok tömegsírba temetett ember fertőző betegségben halt meg.
Kapcsolódó anyag:
Lisa Armstrong: Magyar zsidók deportálása (angol nyelvű prezentáció)
A mathauseni koncentrációs tábor, ahová magyar zsidókat is szállítottak Vigyázat! Megrázó képsorok!
Fotók:
Yad Vashem / United States Holocaust Memorial Museum Photo Archive
Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár (Zsidók deportálása, Kőszeg, 1944)
Tánczos Mihály
