A jövő elkezdődött, mi meg itt, egy helyben maradtunk - Interjú Feiszt György alpolgármesterrel

Hova tűnt a lendület?

– Alpolgármesterként mostanság ritkán szerepel, a sajtótájékoztatók helyett többnyire könyvbemutatókon láthatjuk. Jó pár éve, előző alpolgármestersége idején egy aktívabb, dinamikusabb politikust ismertünk meg.
– A tizenegy év, amióta képviselő vagyok, nálam sem múlt el nyomtalanul. De nézzük sorjában. A szociális ágazatban, amelynek ügyei hozzám tartoznak, az előző ciklusokban lezajlottak a nagyszabású fejlesztések. Most van egy stabil, jól működő intézményhálózatunk. Úgy tűnik, azzal, hogy félmilliárd forintot belepumpáltunk a megyei kórházba, az egészségügy helyzete is megoldódni látszik.

– Maradt a kulturális szféra, ahol viszont nehéz lenne bármilyen előrelépésről beszámolni. Az intézményrendszer reformja elmaradt. Jelenleg több kulturális intézmény is működik a városban egymástól függetlenül, sokszor ugyanazt, vagy hasonló feladatot ellátva.
– Ezekben a kérdésekben nemcsak a testület, hanem a koalíció is megosztott, ezért nem sikerül előterjeszteni a javaslataimat.

A biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság

– Óhatatlanul felmerül a kérdés: mekkora szerepe van ebben annak, hogy a város kulturális bizottságának elnöke egyben az MMIK vezetője, aki az átszervezésekben maga is érintett? Ráadásul Horváth György az MSZP városi elnöke, tehát politikai súlya nagy a városban.
– Nehéz probléma ez, hiszen koalícióban vagyunk az MSZP-vel. Azt nem mondanám, hogy Horváth György kerékkötője lenne az átalakulásnak, inkább azt érzékeltem, még ő maga sem döntötte el, mit akar. Ám a koalíciónak előbb-utóbb be kell látnia, hogy a kulturális intézményrendszer átalakítása elkerülhetetlen feladat. Nekem az a gyanúm, hogy többen úgy gondolják, amíg a sportcsarnok fel nem épül, a többi intézményhez nem szabad hozzányúlni. Az átalakításkor feleslegessé váló munkaerőt aztán majd át lehet menteni a sportcsarnokba.

– Akkor ez a hivatalos verzió?
– Nem, ezt így nem mondta ki senki, de az érthetetlen, hogy máig nincs döntés a sportcsarnokról. Nem tudni, hogy intézmény lesz-e, vagy bérbe adjuk. Ez azonban nem kulturális kérdés. Ez sport, s ahhoz mindig is ragaszkodtam, hogy a sport ne tartozzon hozzám.

– Arra az elképzelésre viszont emlékezhetünk, hogy összevonnák a Művészetek Házát, valamint a Művelődési és Sportházat. Ám a két intézmény sorsa azóta lóg a levegőben. Vannak más tervek is?
– Három lehetőség van. Az első az, hogy minden marad úgy, ahogy most van, de ez nem alternatíva. A második, hogy létrehozunk egy KHT-t. A testületben azonban a képviselők közt – párthovatartozásról függetlenül – hihetetlen averzió él a Művészetek Házával szemben. Sokan nem jártak még a tájékán sem, ám hivatalból utálják. Ezért lép be a harmadik verzió: ha úgy akarja a többség, szűnjön meg mind a kettő, és hozzunk létre egy közös szervezetet.
Az új szervezet menedzselési faladatokat látna el. A városi rendezvényeket a szükséges pénz biztosításával a hozzáértőkre (fúvószenekar, tánccsoport egyesület, stb.) bíznánk. Így elkerülhető, hogy egy intézmény felélje a bevételét, vagy ha rosszul tervezett, akkor újabb önkormányzati pénzekért kuncsorogjon. Meg kell hozni a döntést, mert a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság. Ki kell végre mondani, mit akarunk!

Majd kikényszeríti a nyomor!

– Ráadásul a merev intézményrendszerben az új kezdeményezések sem tudnak felszínre törni. Az intézmények megszokott programjaikat futtatják, egyre kevesebb a nagy név és a mellbevágó produkció. Az új és ígéretes kezdeményezések mind a civil szférából, kívülről jönnek, ilyen például a Lamantin Jazz Fesztivál.
– Ez egy valós probléma, és azt hiszem, az előrelépést, bármilyen furán is hangzik, a pénzügyi nyomor fogja kikényszeríteni. Ma már nem arról van szó, hogy ideológiai alapok miatt kell a kulturális szférát átszervezni, hanem egyszerűen nincs pénzünk így fenntartani.

– Furcsa ez a késlekedés. Az új önkormányzat felállásakor azt hittük, hogy a mostani városvezetés ekkora tapasztalattal a háta mögött – hiszen a két alpolgármester és a polgármester is a rendszerváltás óta tagja a testületnek – mindezt lendületből, rutinból véghezviszi.
– Hát igen, ez nekem is nagy csalódás. A polgármester konfliktuskerülő hozzáállásával két éven át el lehetett működni, most azonban eljutottunk odáig, hogy ez így nem mehet tovább. Amikor az első ciklusban a Fidesszel voltunk koalícióban, rövid frakcióüléseket tartottunk, öt perc alatt megegyeztünk, aztán a frász kerülgetett bennünket, hogy megszavazzák-e, amit megbeszéltünk.
A második ciklusban az MSZP-vel hihetetlen hosszú egyeztetések folytak, de olajozottan működött a rendszer. Most nem így van.

– Miért?
– Ennek több oka is van. Főként az, hogy az SZDSZ most kisebbségi pozícióból politizál. Azonban a mi frakciónk biztos abban, hogy az intézményi struktúra átalakítása elkerülhetetlen.

Iskolákat is be kell zárni?

– Ez azt jelenti, hogy előbb-utóbb az oktatási intézmény-hálózathoz is hozzá kell nyúlni? Hiába oly büszke Szombathely az oktatási intézményeire, s hiába cáfolja ezt a tényt a polgármester?
– A külső források elapadtak és vagyongazdálkodásból származó PLUSZ bevétel sincs. A 850 milliós működési hiányt, amit feltárt a költségvetési koncepció, valahogy kezelni kell.
Ez nem megy másként. Az iskolákban nem lehet már sem a krétával, sem a villannyal takarékoskodni. Az oktatási költségvetés nyolcvan százaléka bérköltség.

– Vagyis?
- Mindenki tudja, mit kellene csinálni. Be kellene zárni két általános és középiskolát. Ám az iskolabezárás mindig hihetetlen sok érdeket sért. A polgármester jól látja, fölöslegesen nem szabad a darázsfészekbe nyúlni, ám előbb vagy utóbb muszáj lesz. A város költségvetésének több mint harmada az oktatásra megy el.
Nagyon nehéz úgy takarékoskodni, hogy kizárólag máshol akarunk spórolni. Ez ellen tiltakozik a többi ágazat is.

Főiskola: amikor az ember mellett elhúz az élet

– Ha már az oktatásnál tartunk, a Berzsenyi Dániel Főiskola – amiből bármennyire szerettük volna, nem lett egyetem – a város egyik legnagyobb kudarca.

– Ez az a szituáció, amikor az ember mellett elhúz az élet: ahogy a 2002-es vicc mondta: A jövő elkezdődött, mi meg itt maradtunk!
Az új felsőoktatási törvény az egyetemmé válás problémáját egyszer és mindenkorra levette a napirendről, hiszen kimondja: egy felsőoktatási intézmény akkor lehet egyetem, ha legalább négy doktori iskolát működtet. Szombathelyen jó, ha kettő van.

Ha engem kérdeznek, én azt mondom: éveken keresztül tízmilliókat adtunk a főiskolának azon a címen, hogy elősegítsük az egyetemmé válását. Ez azonban nem történt meg. Sokszor azt sem tudtuk, mire ment el a pénz. Amikor a Parlament elfogadja a felsőoktatási törvényt, újra le kell ülni a főiskolával, és azután csak konkrét feladatokra lehet konkrét támogatást
adni.

"Ki vagyok hagyva az ügyek intézéséből!"

– Más ügyekben is azt látjuk, hogy a koalícióban az MSZP és az SZDSZ, konkrétan Ön és Ipkovich György egészen más véleményen vannak. Ott van például a színház ügye.
Miközben a polgármester a főiskolával és Gór Nagy Máriával karöltve a Hemoban egy zenés színház alapjain munkálkodik, Ön következetesen a Kisfaludy utcai kamaraszínházért lobbizott. Hogy lehet így együtt dolgozni? Miért nincs ilyen ügyekben konszenzus?
– Ezt nem csak tőlem kellene megkérdezni. Itt konkrétan tettenérhető, hogy nekem nincs alpolgármesteri munkaköri leírásom.

– Hogyhogy?
– Mert a polgármester faladataimról csak szóban rendelkezett. Csermelyi Andrásnak, a szocialista alpolgármesternek sincsenek írásban rögzített hatáskörei. Mi azt a munkát végezzük, amivel a polgármester megbíz bennünket. Nincs olyan szakterület, amelyben megkerülhetetlenek lennénk.
Ezért van az, hogy például a polgármester egyeztetés nélkül tárgyal színházügyben.

– Időközben polgármesteri megbízásra újabb színházi koncepció is készült. Ez furcsa, mert már több millióiért az előző városvezetés is készíttetett egy koncepciót .
– A képviselők csak a polgármesteri beszámolóból tudták meg, hogy a Gór Nagy Mária Színitanodában tanító Pető Béla kapott erre megbízást. A koncepció egy olyan intézményre épül, amely nincs a város tulajdonában és megítélésem szerint nem is lesz.

– Miért jött létre ez a bizalmatlan munkakapcsolat?
– Ez nem bizalmatlanság. Egyszerűen ki vagyok hagyva ennek az ügynek az intézéséből.

– Hogy áll a kamaraszínház ügye?
– A pályázatot beadtuk, az NKÖM azonban visszadobta, mondván, ilyen célra nem fognak pénzt adni. Ők szakmailag úgy látják, hogy a Kisfaludy utcában a Bábszínháznak (amely egy létező társulat, ám nem megoldott az elhelyezése) kellene a helyet véglegesíteni.
Erre a célra akár egymilliárd forintot is hajlandók lennének áldozni. A Bábszínház azonban egy közös fenntartású intézmény, így a változtatáshoz a megyével kellene egyezségre jutni. Céltámogatásból meg lehetne valósítani a bábszínházat, olyan módon, hogy az épület kamaraelőadások megtartására is alkalmas legyen.

Kell-e színház egyáltalán Szombathelynek?

– Nem lenne jobb végre szembenézni a tényekkel és kimondani: mostanában nem lesz önálló színháza Szombathelynek?
– Így van. Önálló társulat nem is kell. Annál sokkal rosszabb az anyagi helyzetünk.
Óriási probléma lesz a sportcsarnok, ami éves szinten több mint százmilliós működési költséget ró majd a városra. Ráadásul, egy kezemen meg tudom számolni azon rendezvényeket, amelyekre háromezer ember hajlandó lenne jegyet venni.

Közben be kéne fejezni a Savaria mozit is…

– Hogy áll a városi mozi félbehagyott felújítása?
– Ha megkapjuk a második ütemre is a pályázati pénzt, már a nagyterem felújításánál tartunk. Itt olyan multifunkcionális terem készül, amely mozielőadások és konferenciák megtartására egyaránt alkalmas. Már elvi megállapodásunk van a főiskolával, amely, mihelyst elkészül, bérbe is veszi.
Aztán következik a harmadik ütem, a külső tatarozás.

2006-ra, központi pénzből felújítják a Bartók Termet

– Többen nehezményezik, hogy a város a kulturális pénzek jó részét egy populáris rendezvényre, a Savaria Karneválra fordítja. Miközben egyéb nagyrendezvényei (mint a Tavaszi Fesztivál) évek óta ugyanannyi pénzből gazdálkodnak, ami egyre kevesebb és kevesebb programra elég.
– A másik oldalon pedig a közgyűlés képviselői sokallják azt a nyolcvanmilliót, ami a Karneválon kívül úgynevezett magas kultúrára megy. Ők azt mondják, az a felesleges dolog.
Szerintem egyik állítás sem állja meg a helyét. Én úgy látom: a városnak húszmilliárdos a költségvetése. Ebből egynegyed százalék (40 millió forint) megy a karneválra, amely a várost az országban híressé teszi.
További egynegyed százalék az „elit kultúra” részesedése. Valóban olyan sok ez?

- Mi lesz a Bartók Fesztivállal, amelynek sorsa egy időben erősen megkérdőjeleződött?
– A minisztériumban most szembesültek azzal, hogy hazánkban éveken át
ez az egy rendezvény őrizte Bartók Béla szellemiségét. Megígérték, hogy 2006-ra, a Bartók-évre jelentős támogatást fognak adni, és központi pénzből felújítjuk a Bartók Termet. A fesztiválra is több pénzt kapunk majd.

Ma már senki sem mer a Savaria Fórum főszerkesztői posztjára jelentkezni

– Mi lesz a városi lappal? Mégis furcsa, hogy egy volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő végzettség nélkül vezeti a Safót...
– Megjegyezném, hogy Horváth Vilmos főszerkesztői kinevezését pont az SZDSZ
nem szavazta meg. A megbízotti státuszhoz pedig nem kell közgyűlési meghatalmazás. A Safóban kialakult helyzetért azonban egyértelműen a politika a felelős, hiszen a főszerkesztői pályázatok körüli hercehurca, meg a politikai támadások miatt ma már senki sem kíván erre a posztra jelentkezni.
Mindenesetre most újabb pályázat kiírására kerül sor.

– Szükség van egyáltalán a városi lapra?
- Ez azon kevés dolgok egyike, amiben konszenzus van: egy ingyenes, 32 ezer példányban megjelenő lap megszüntetése egyértelműen visszalépést jelentene.

Dolgozni kell, nem a régi dicsőséget siratni!

– Mintha Szombathely állva maradt volna, miközben elrobog mellette a világ.
- Történészként mondom, vannak tőlünk független, objektív tényezők, amelyek eldöntenek fontos kérdéseket, akár tetszik, akár nem.
Amikor Mária Terézia Szombathelyre püspökséget helyezett, itt egy kétezer lakosú kis falu állt. Ellenben húsz kilométerre innen ott volt egy szabad királyi város, Kőszeg. Ma már senki sem tudja, miért épp Szombathelyt és nem Kőszeget választották. De a döntés megszületett, és Szombathely lett a megyeszékhely. Az ilyen dolgokat helyben nem igen lehet befolyásolni.

Ahogy azt sem, hogy a régióközpont kérdése már eldőlt. Szombathelynek meg kell tanulnia új szerepét, és a meglévő helyzetét kell saját javára fordítani, nem pedig jajveszékelni, hogy elment a hajó.
Városunknak rohamosan fogy a lakossága, 15 év alatt majdnem tízezer fővel csökkent. Kisebb város lettünk, emiatt például eggyel kevesebb egyéni képviselőnk lesz a következő ciklusban.
Szerintem a kitörési pontok: kultúra, idegenforgalom. Kell a Szent Márton-kultusz, a Karnevál, a Blooms Day. Fel kell újítani az Iseumot, meg kell építeni a történelmi sétaparkot, a termálfürdőt, a Szent Márton Múzeumot. Folytatni kell a parkok és játszóterek felújítását. Dolgozni kell, és nem a régi dicsőséget siratni.

Nem csak a politikai elit fáradt el, hanem az emberek is

– Mintha ez a mostani politikus generáció belefáradt volna mindebbe, és már csak a túlélésre játszana.
– Nem csak a politikai elit fáradt el, hanem az emberek is. A politikus olyan, mint a társadalom, ugyanaz a gondolkodásmód jellemző rájuk.

– Az új generáció jobb lesz?
– Azt tapasztalom, azok a fiatalok, akik tehetségesek, megcsinálják a maguk karrierjét más területen, és sajnos nem mindig a legrátermettebbek jelennek meg a politikában. Sokan azt gondolják, hogy ez egy egyszerű dolog, itt csak pofázni kell, minden következmény nélkül.

Mikor hagyja abba egy politikus?

– Mintha az SZDSZ-frakció sem működne úgy, mint kellene, hiányzik az egység. Mindenki hajtja a maga bizniszét, aki nem, az csöndben marad.
– A köz ügyeit elhívatott módon kellene képviselni. Ehelyett azt látjuk, hogy mellékállásként működik. A városatyáknak terhére van a képviselői munka, ez jól látszik a határozatképtelen bizottsági üléseken, vagy akkor, amikor a frakcióülések fél házzal mennek.
Nem érnek rá a képviselők a politikával foglalkozni. A közért dolgozni hajlandó, rátermett emberek kiválasztása a pártok felelőssége.

– Tudja, végiggondolva ezt a beszélgetést, az embernek eszébe jut: ha ennyire nem találja az összhangot a polgármesterrel, ha így kihagyják az ügyek intézéséből, miért marad ezen a poszton? Miért teszi kockára az elismerést, amelyet előző alpolgármestersége idején kivívott?
– Számomra is egyértelmű, hogy változtatni kell. Az SZDSZ-frakció eltökélt abban, hogy a 2005-ös költségvetést csak az általunk fontos dolgok támogatása esetén fogadjuk el.

– Mik ezek?
– Az informatikai és kulturális fejlesztések, valamint a város működőképessége. Ezeket kell biztosítani és mivel csak nullszaldós lehet a költségvetés, a hiányzó pénzt valahonnan elő
kell teremteni. Ez nyilván konfliktusokkal fog járni.


fotó: Unger T.