Mi történt a szabad demokratákkal az elmúlt években?
Mi történt a szabad demokratákkal az elmúlt években? Mi okozta az egyre feltűnőbb beszürkülést? A szavak, a program be nem tartását? A hangzatos ígéretek elmismásolását? A párt némely kritikusa szerint a bajok a szocialistákkal kötött első, áruló koalíció konfirmálásával kezdődtek, azóta szünetmentes a lejtőmenet.
A régen sokak által egyetlen liberális fórumként emlegetett Szadi azóta másodhegedűs, maradék ütőkártyájának mára a közvélemény által szimpatikusnak tartott vezetői népszerűsége maradt. Nos, ez a sármnak nevezhető valami Demszky Gábor esetében végképp eltűnőben, s vele együtt persze a fővárosi esélyek is. A főpolgármester tengerparti ingatlanügyét a hazai bulvárlapok után most a horvát sajtó ragozza, Demszky pedig felvette a rajtakapott, ennek ellenére határozottan ingerült hivatalnok mezét. Kínosan viselkedik, miközben a szövetséges, de szentimentálisnak semmiképpen sem nevezhető MSZP lába (még inkább a Budapest-megbízott Molnár Gyula cipője) már ott a városházi ajtórésben. Ne legyenek illúzióik, a szabad demokraták szépen lassan elveszítik a fővárost is.
TGM és Kis János egykori pártjában egymás zsarolása és sakkbantartása számít ma fair játéknak
Ki került szóba mostanában, ha az SZDSZ-ről hallottunk? Nos, igen, például Wekler Ferenc, aki minden évben jelentkezik egy, a párt számára roppant kínos üggyel, hol leárazott Tüzép-telepeket rak a zsebébe, hol szőlőföldek állami apanázsa körül kavar, hol egykori atompolitika-ellenzőből lesz atomtemető-őr. Egykoron pártigazgató volt, túl sokat tudhat mondják a jól értesültek, ugyanakkor persze arcpirító, hogy TGM és Kis János egykori pártjában egymás zsarolása és sakkbantartása számít ma fair játéknak.
Ki van még? Sok-sok szürke eminenciás, egy-két profi szakember a minisztériumokban, meg egy megfáradt pártelnök, akinek legalább humora van, de ez az attitűd a turbóra kapcsolt kétpárti Forma-1-ben csak traktorról való integetést jelenthet számára, nem többet. Öreges, leszakadó, gyenge, kommunikációbeteg, ezek jutnak eszünkbe, ha jelzők után keresgélünk.
Mintha lefegyverző mosollyal a miniszterelnök éppen az SZDSZ orra alá akarna borsot törni
És akkor még itt van a Gyurcsány-jelenség, amely a látszat ellenére nem örömöt, sokkal inkább fejtörést és kínlódást okoz a párt maradék gondolkodóinak. A miniszterelnök gyakorlatilag az SZDSZ minden munícióját elorozta, liberális vezetőként funkcionál, kommunikációja erős, határozott emberre vall. Legújabb hír, hogy kultuszminiszternek nevezi ki Bozóki Andrást, az egykori Magyar Narancs-szerkesztőt, anarchizmus-szakértőt és ex-Fidesz-tagot. Mintha lefegyverző mosollyal a miniszterelnök éppen az SZDSZ orra alá akarna borsot törni.
Az SZDSZ másodszor úgy vágott bele a szocialistákkal köttetett koalícióba, hogy most aztán megmutatja: határozott, markáns, kemény politikát folytat. Ehhez képest sodródik, a koalíció közérdeklődésre számot tartó témaválasztásait régen nem az SZDSZ okosai határozzák meg, hanem az orbáni módon nyomuló kormányfő és környezete.
A helyzet nem reménytelen, de komoly
A helyzet nem reménytelen, de komoly írták a napokban nyílt levelükben az SZDSZ újgenerációs fiataljai, melyben egyebek mellett új vezetést, új programot kérnek számon az SZDSZ döntéshozó testületétől.
Fontos, de talán nem a legfontosabb, hogy Kuncze Gábor marad-e az elnök vagy egy határozott, markáns egyéniséget választanak helyette. A legfontosabb az, hogy kiderüljön végre: valóban szavatartó, professzionális és dinamikus párt az SZDSZ, vagy amatőr, széthulló, program- és tartás nélküli konglomerátum. Ha utóbbi bizonyosodik be, ebből az is következik ugye, hogy hamarosan eltűnhet a süllyesztőben.
Kinek a pártja az SZDSZ?
Ha meg nem, akkor is marad itt néhány fontos kérdés: A gazdasági egyensúly, a hiánycsökkentés pártjává válik-e az SZDSZ? A környezetvédelem pártja lesz-e? A drogliberalizáció és a felvilágosítás tömörülése? Meg tud-e szólalni a határon túli magyarok autonómia-követeléseinek propagátoraként? Integrálni tudja-e Kis János, Eörsi István, Bauer Tamás és az egykori kilépők megalkuvásmentes filozófiáját? Egy-két kérdés a sokból, de a tanulság ugyanaz: tud-e határozott, kemény liberalizmust közvetíteni az SZDSZ vagy hallgat, asszisztál, sodródik továbbra is.
Kunczééknek menni kell
Kádárnak mennie kell fogalmazták meg anno, meghökkentően markáns módon Kis Jánosék, ideológiailag megásva ezzel a halódó kádárizmus sírját. Az analógia mindenképpen irritáló, de nagyon is kínálkozik egy lomha, teddkihaddhűljön párt esetében.
Kunczééknek menni kell. Ez persze nem Kuncze Gáborról szól kizárólag, hanem a lusta, ötlettelen, bezárkózó és kritizálhatatlan vezetésről. Ez az utolsó esélyük. Ha nem, 2006-ban nyugodtan ki lehet tenni a pártszékház kapujára a zárva táblát.
Cimlapfotó: www.hócípő.hu
