A főiskola jelenlegi helyzetéről nemrég részletes elemzést közöltünk, akkor ígértük meg olvasóinknak azt is, hogy bemutatjuk a rektorjelölteket.
Jelenleg nem Szombathelyen él, nem mozog a vasi közéletben, mégis vállalta a megmérettetést Gadányi rektor úrral szemben. Miért?
Hasonló szituációba csöppentem bele, mint Chaplin a Modern idők egyik jelenetében, amikor az üres utcán rábukkan egy zászlóra. Felveszi, elkezdi nézegetni, és amikor felocsúdik, ott találja magát a mellékutcából kikanyarodó tömeg élén, kezében a zászlóval.
Pár hónappal ezelőtt elindult valami a bölcsész karon, de úgy érzem, az egész főiskolán kialakult egy olyan közérzet, hogy valaminek meg kell változnia. Közös beszélgetéseken vitattuk meg a jövőt, és egyszer csak a mozgások élén találtam magam.
nem úgy néz ki, hogy a vezetés határozott elképzelésekkel rendelkeznék a jövőről.
A beszélgetések során a jelenlegi vezetőséggel szemben megnyilvánuló elégedetlenség késztette egy új program kidolgozására?
Én ezt így nem mondanám, hiszen a jelenlegi vezetés sem feltétlenül egységes. Ugyanakkor kétségtelen: ha azt gondolnám, hogy Gadányi rektor úr és programja az elképzelhető legtökéletesebb, akkor nem adtam volna be a pályázatomat.
De személyes kérdéseknél többről van itt szó. Válaszút előtt áll az intézmény. Minden bizonnyal hamarosan megszületik az új felsőoktatási törvény, és bevezetik a kétfokozatú képzést.
Dönteni kell arról, hogy az intézmény milyen irányba induljon el, de pillanatnyilag nem úgy néz ki, hogy a vezetés határozott elképzelésekkel rendelkeznék a jövőről. Úgy gondolom, a prioritásokat végre ki kell jelölni, és azután következetesen tartanunk kell hozzá magunkat.
Csak látszatintézkedések történtek az elmúlt négy évben?
Programjában több ponton is kritikával illeti az elmúlt négy év döntési mechanizmusait és döntéseit. A kritika csak a bölcsészkaron fogalmazódott meg, vagy a másik két kar véleményét is tükrözi?
Igyekszem minél szélesebb körben tájékozódni, hiszen korábban nem vettem részt ilyen intenzíven a főiskolai közéletben. Amennyire én érzékelem, a másik két karon is hasonlóan látják a problémákat. Az elmúlt négy évről pedig tömören az a véleményük, hogy nem történt semmi érdemleges. A főiskola egyhelyben topog, ami nem lenne feltétlenül baj, ha ez a hely jó hely lenne. De nem az. Másrészt, amíg Szombathely álldogál, körülötte minden mozog.
Érdemes harcba szállni a rektori címért?
Arról van-e már elegendő tapasztalata, hogy megítélje, hogyan vélekedik a külvilág a főiskoláról? Felvetődik ugyanis a kérdés, hogy van-e annyi presztízse a mostani BDF-nek, hogy érdemes harcba szállni a rektori címért?
Ezt a kérdést nem így tenném fel. Nem vagyok ugyan szom0bathelyi, de már több mint tíz éve dolgozom itt. Túl sokat feccöltem a dologba ahhoz, hogy felmerüljön bennem, megéri-e vagy sem.
Ami a BDF presztízsét illeti, hát az nem túl magas, és az utóbbi években biztos nem emelkedett. Szombathely kitűnő gimnáziumokkal rendelkezik, a Bolyai például 5. az országos rangsorban. Végzős diákjai közül mégis elvétve jelentkezik valaki a BDF-re.
Pedig új képzések színesítik a palettát
A műszaki képzés beindítását megkérdőjelezhetőnek tartom. Ugyanis egy komoly műszaki képzés sokmilliárd forintos beruházást igényel. Ráadásul Veszprémben és Győrött is van ilyen típusú képzés. A színészképzés gyakorlatilag csődöt mondott. Önmagában, szak indítása nélkül, a 16 egyetemi tanár kinevezése pedig majdhogynem pénzkidobás. Miért kell egyetemi tanárokat idehozni, ha nem indulnak új szakok?
Hadd vitatkozzam, az egyetemi tanárokat azért hívták ide, mert 2009-ben csak ott indulhat MA (Master) képzés, ahol van elegendő minősített oktató! Ez egybecseng az ön által hirdetett minőségfejlesztéssel. Miben látja akkor az ellentmondást?
Mondok egy példát. A filozófia szakot úgy indítottuk el, hogy nem került egy fillérbe sem, ugyanis létezik előakkreditáció. Nem látom értelmét, hogy embereket idehívunk, két-három évig parkolópályán tartjuk, fizetjük őket csak azért, mert valamikor elindul majd az MA képzés, amiről egyelőre az égvilágon semmit sem tudunk. Félreértés ne essék: abszolút mértékben a minőségfejlesztés, és ebben az értelemben az egyetemi tanárok híve vagyok. De a minőségfejlesztés nem abban áll, hogy néhány ajtóra új névtáblák kerülnek.
Mint programjában említi, 9 tanácstag tölt be olyan funkciót, ahová a jelenlegi rektor nevezte ki őket. Ráadásul a tanács hitele is megkérdőjelezhető, mivel tavaly koranyáron először nem támogatta három tanszékvezető pályázatát, majd ősszel csodák csodájára ugyanazon pályázatokat újratárgyalva, két esetben fordult a kocka. És akkor Miszlivetz Ferenc egyetemi tanári pályázatáról nem is beszéltem. Szóval lát-e esélyt arra, hogy a főiskolai tanács önt fogja támogatni? Miben bízik?
Úgy gondolom, egy pályázatot még akkor is érdemes beadni, ha igen kicsinek látjuk az esélyt, mert csak így jelezhetjük, hogy van alternatíva. Jelen pillanatban látok esélyt arra, hogy a tanács támogatja a programomat. Az egy más kérdés, és ezt a programban is jeleztem, nem helyes, hogy jelenleg nem válik el egymástól a törvényhozó és a végrehajtó hatalom.
Mi lehet a megoldás?
Ha a kari tanácsok véleményeznék a két pályázatot, mint más intézményekben. De ennek is csak akkor van értelme, ha tudják a tanácstagok, hogy mit véleményeznek. Nem a tanács, vagy a tanácsok összetétele volt eddig sem az igazi probléma, hanem az, hogy a kérdések nem voltak világosan feltéve, és a döntéshez hiányoztak az információk. A döntések sokszor úgy születtek, hogy legfeljebb sejteni lehetett a mögöttük meghúzódó érdekeket. Éppen ezért tartom olyan fontosnak, hogy a háttérben zajló megegyezések helyére világosan körvonalazott, nyilvánossá tett, számonkérhető prioritások lépjenek.
Nyilvános párbeszédet!
Mit tesz jelen pillanatban azért, hogy legalább az esélye meglegyen?
Meglátogatom a tanszékeket, karokat, beszélgetek a kollégákkal, ők hogyan látják a főiskola jelenlegi helyzetét. A programomnak is lényeges eleme a nyílt, őszinte és felelősségteljes párbeszéd. Csak ismételni tudom: fontos, hogy világosan körvonalazott, nyilvánossá tett, és éppen ezért ellenőrizhető szempontrendszer szerint működjön a főiskola. Ez pedig széles körű nyilvánosságot igényel.
Mire gondol pontosan?
Abszurdnak tűnik például, hogy a főiskola támogatást vár a várostól és a megyétől, de közben nem egyeztet egyikkel sem. Támogatást nem az egyetemmé válás ellenőrizhetetlen jelszavára kell és lehet kérni, hanem pontosan körvonalazott, számonkérhető programokra.
Miért hallgattak?
Ha ennyire az elhallgatások ideje volt az elmúlt négy év, akkor miért csak most álltak elő a nyilvánosság és az őszinte párbeszéd jelszavával? Utolsó esélynek érzi a mostani rektorválasztást, hogy ebben változás történjék?
Nem szeretem a nagy szavakat, de azt gondolom, hogy igen. Nem szabad tovább tötyörészni. Ha nem indul el a főiskola következetesen valamelyik úton, akkor olyan mélyrepülés veheti kezdetét, aminek csak az lehet a vége, hogy megszűnik a BDF. Ez a lehetőség benne van az új felsőoktatási törvényben. Majdnem biztosra vehető, hogy a következő években néhány felsőoktatási intézmény megszűnik. Ha nem történik semmi, a BDF-nek jó esélye van arra, hogy köztük legyen.
Szolgáltató főiskola vagy hálózatos egyetem?
Programjában két lehetséges utat vázol fel: vagy szolgáltató intézmény lesz a BDF, vagy minőségfejlesztéssel kiharcolja az egyetemi rangot. Igen ám, de európai példák is azt mutatják, hogy a felsőfokú szakképzéseké a jövő.
Nem vagyok biztos abban, hogy ezt mutatják az európai példák. Ez egyszerűen egy divatos szlogen. Hogy mit takar valójában, azt nem tudjuk pontosan. Ki gondolta volna pár éve, hogy jogászként vagy közgazdászként nem lehet majd elhelyezkedni? És legyünk őszinték: gondolja azt valóban valaki, hogy a különböző, pár féléves menedzserasszisztensi és szakmenedzseri szakokkal el lehet majd helyezkedni? Ki kellene találni, végig kellene gondolni a lehetséges megoldásokat.
Fontosnak látom az állandó, naprakész kapcsolatot a környező cégekkel, multikkal, és akkor a tényleges munkaerőpiaci igényeket tudjuk kielégíteni. És ha ezekre a képzésekre a cégeknek valóban szükségük van, akkor fektessenek be a képzés elindításába. Ez az egyik. A másik az, hogy a minőségi képzés, az MA szakok alá be lehet építeni a szakképzést. De ha csak a szakképzés a prioritás, akkor arra utólag nem lehet ráépíteni a minőségi képzést.
A minőségfejlesztés jelszavával lehet csak megnyerni az egyetemmé válásért vívott csatát?
Nem véletlenül használom a minőségfejlesztés jelszavát. Sokak szemében vörös posztó az egyetemmé válás jelszava, mert tévesen mindig azt képzelték, hogy ha ügyesen lobbizunk, a politika majd meghozza a döntést, és másnap jön egy mesterember csavarhúzóval, hogy kicserélje a BDF táblát BDE-re. Az új törvény világosan leírja az egyetemmé válás módját. Ott lesz egyetem, ahol BA, MA és doktori képzés együttesen megvalósul.
A szitokszóvá vált integráció
A szitokszóvá vált integráció helyett a Pannon Egyetem Savaria Campusáról beszél. A minisztérium is támogatja ezt az elképzelést?
Azt hiszem, nem véletlenül került bele az új felsőoktatási törvény tervezetébe a hálózat. Ez gyakorlatilag megnyitja az utat a nyugat-magyarországi felsőoktatási intézmények integrációja előtt. Ez a forma korlátozza ugyan, de megőrzi az intézmények gazdasági önállóságát, döntési jogköreit. Lazább együttműködésről van szó, mint egy integráció esetében. Nem arról szól, hogy az összes jogosítvány egy központba kerül.
A Nyugat-Magyarországi Egyetem 500 milliós adósságot halmozott fel. Ennek ismeretében is velük képzeli el a jövőt?
Amennyire én tudom, ezt már elkezdték lefaragni. Nyilvánvaló, hogy az adósságátvállalásba nem szabad belemenni. Ugyanakkor mind Sopronnak, mind Szombathelynek érdeke az együttműködés. Ha ez így van, márpedig szerintem így van, akkor értelmes tárgyalások során ésszerű és kölcsönösen elfogadható eredményre lehet jutni. Amihez persze az kell, hogy mindkét fél akarja is azt, amiről épp azt állítja, hogy akarja. Mert nemakarásnak, ugye, nyögés a vége.
Minőségi intézményhez minőségi hallgatót és minőségi oktatót!
Említi, hogy a kiváló vasi középiskolák eminens tanulói elvétve jelentkeznek a BDF-re. Hogyan változtatna ezen?
Hiába mondanám, hogy ez az intézmény holnaptól magas presztízsű és kiváló, nem hinné el senki. Ezért kell elkezdeni a minőségfejlesztést, aminek 3-4, de inkább 5 év múlva mutatkoznának az első eredményei, és akkor talán jelentkeznek ide a vasi és zalai középiskolák kiemelkedő végzősei.
Apropó, az oktatói gárdát felkészültnek érzi a minőségfejlesztéshez?
Részben igen, részben nem. Úgy látom, jó néhány tanszék és oktató szeretné ezt, és alkalmas is rá. És vannak olyanok, akik nem szeretnék, elsősorban azért, mert nem is alkalmasak erre.
Utóbbiakkal mi a gond, hiszen a szellemi tőke megvan? Csak hát elhúzódnak a doktori képzések, néhányan a nyelvvizsgával is hadilábon állnak.
Kétségtelenül így van, ahogy mondja. Abszurdum, ha belegondolunk, hogy ma már a hallgató számára elvárás minimum egy középfokú nyelvvizsga a diplomához, miközben olyan tanárok tanítják őket, akik alkalmasint nem rendelkeznek nyelvtudással. Figyelembe véve azt az életutat, amit az idősebb nemzedék sajnos magamat is ehhez kell már sorolnom bejárt, ez sok esetben érthető, de hosszabb távon biztosan nem tartható.
Komfortosabb kollégiumot, hozzáértőbb tanulmányi osztályt!
Valamivel meg kell nyernie a hallgatókat is. Mit ért a szociális infrastruktúra fejlesztése és a hallgatóbarát szolgáltató- és informatikai rendszer alatt?
Normális kollégiumokat, normális szolgáltatásokkal. Hogy elképzelhetőek színvonalas és kultúrált szolgáltatások, arra a könyvtár lehet a példa. Ezzel szemben a tanulmányi ügyekben és az informatikában bőven van még mit csinálni.
