Beszélgetéseink, képeink a múlt hét második felében készültek.
Éjszakára sem vonulnak le az útról a Szombathely környéki gazdák, akik a bucsui magyar-osztrák határátkelő előtt lassítják napok óta a 89-es út forgalmát. A katlan mellett melegedő demonstrálóknak pénteken a lehullott 15 centi hóval is meg kellett birkózniuk. A foglalt sávjukat saját gépeikkel tisztították, mivel nem hagyhatták havasan az utat.
Nem több kell, csak ami jár!
Szeretnénk eloszlatni egy félreértést. Nekünk nem több pénz kell,
hanem az, ami jár! Az nem az állam pénze, de mégis úgy kezeli. Felháborítónak
tartjuk hogy a nyilatkozatokban, statisztikákban mindenféle támogatást
előhoznak, holott mi most csak a földalapú támogatásokról beszélünk -mondta
Hompasz Béla (55) nárai gazda. -Ha már decemberben megkapjuk a pénzünket, akkor a
vetőmagot és a műtrágyát lényegesen olcsóbban meg tudtuk volna venni, mint
közvetlenül a munkák megkezdése előtt. Nagy területnél ez milliókat jelent.
Természetesen kitartunk, amíg kell.
Az autósok többsége toleráns a demonstrálókkal, de időnként előfordul, hogy valaki lassít, kiinteget, majd amikor a demonstrálók visszaintegetnek, akkor "mocskos parasztok!" felkiáltással, padlógázzal elhajt. Ez a típus természetesen nem áll meg megvitatni a nézeteltéréseket.
A gazdák bizalmatlanok
A rédicsi határátkelő elé, a 86-os és 75-ös útra vonultak a zalai
gazdák, hogy forgalomlassító demonstrációjukkal fejezzék ki szolidaritásukat a
Budapesten letáborozott társaikkal. Sokan a hosszú út és a rossz időjárási
viszonyok miatt nem vállalták a 250 kilométeres utat. Elmondásuk szerint
a hideg és a viharos szél nem szegte kedvüket, amíg kell kitartanak. A gazdák
bizalmatlanok, sokan nem is válaszoltak semmit kérdéseinkre, mondván: kérdezzük a
szervezőket.
Az út mellett veszteglő munkagépek vezetői név nélkül mondták el, hogy a forgalomlassításnak nem látják sok értelmét, tényleg csak arra jó hogy megmutassák szolidaritásukat. Többen is felhozták példának Szlovéniát, ahol néhány éve a gazdák polgári engedetlenség keretében lezárták a határátkelőket és teljes útzárral tiltakoztak.
-Mi minden kérést teljesítünk, tartjuk magunk a törvényekhez, de nincs eredménye mondta egy fiatal gazda. Főleg szervezési gondok vannak a minisztériumban, nagy a fejetlenség, nem látják át, mi történik. Társaimmal együtt a mai napig nem kaptunk egyeztető levelet a minisztériumtól, pedig állítólag már decemberben elküldték. Folyamatosan figyeljük a fővárosi fejleményeket, külön akcióra, mint például a határ lezárására nem készülünk, csak akkor, ha ez elkerülhetetlen.
Az osztrák gazdák és az ő trükkjeik
A gazdák nehezen tudnak indulatok nélkül beszélni. Hosszasan sorolják
sérelmeiket, amit a rendszerváltás óta szerintük folyamatosan süllyedő színvonalú
minisztériumi munka számlájára írnak. Szóba kerülnek az osztrák gazdák, akik
különböző trükkökkel hatalmas földeket vásárolnak, de nem mennek el a két
paprikabotrány, a kínai méz és egyéb külföldről behozott termékek mellett sem.
Mélyen a termelői ár alatt kínálják az élelmiszereket, a nagyáruházak, de például mérgezett a primőráru, túl sok a nitrogén a salátában és ez mind az utólagos vizsgálaton derül ki. A magyar termelők sorban mennek tönkre, gyakorlatilag nincs védelem. A szomszédos Szlovénia és Ausztria polgárai valamilyen csoda folytán a saját terményeiket fogyasztják. A miniszterük nem azt mondja, hogy ez a piacgazdaság, hanem arról beszél, hogy el kell tartania a vidéket, az embereknek meg kell élniük magyarázta Klesch Tamás (42).
Miért nem éri meg?
A demonstrálók csoportba gyűlve hallgatják az új híreket.
Az előbb megálltak a rendőrök és megkérdezték, ugye nem azért csoportosulnak
az emberek, mert isznak? bosszankodott Bécs Róbert.
A csesztregi gazdák számadatokat is előhoznak.
Úgy tudjuk a szlovének 75 ezer tolár támogatást kapnak hektáronként, mi elvileg
35 ezer forintot, ha megkapjuk egyáltalán. A forint és a tolár árfolyama szinte
megegyezik mondta az egyik bosszús gazda, aki még a kukoricájának szárítási
díját sem tudta kifizetni, miközben a banknak is fizetnie kell a törlesztést. -
Végsőkig kitartunk, estig vagyunk kint az úton, de reggel visszajövünk. Ha nem
születik megállapodás, akár nyárig is itt lehetünk. Nem feltétlen kell nekünk
elvetni azt a 30 ezer forintos kukoricát, aminek a mázsáját 1800 forintért tudjuk
csak eladni.
