Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. A Szombathelyi Friss Ujság egyike volt azoknak a lapoknak, amelyek az országos hírek mellett napról napra beszámoltak a megyeszékhely fontos és aprócseprő dolgairól.
Diákvárosi álmok anno
Szombathely száz évvel ezelőtt összeült közgyűlésén több oktatással kapcsolatos kérdés is felmerült.
Brenner Tóbiás polgármester beszámolója szerint az 1905-ös év elején az iparosok mozgalmat indítottak annak érdekében, hogy az állami felső ipariskolát Szombathelyen létesítsék; a város hatósága hozzájárult e mozgalomhoz és annak idején ugy a felsőbb ipariskola létesitését, mint az elemi iskolák állami kezelésbe való átvételét Ernuszt József dr. főispán vezetése mellett küldöttségileg kérték a miniszterelnök, közoktatásügyi és kereskedelemügyi minisztereknél. - A kormány az előadott kérelmeknek a lehetőség szerint való teljesitését kilátásba helyezte és azóta érkezett a vallás és közoktatásügyi miniszter rendelete, melyben a város tanügyi kiadásai kimutatásának beküldését kéri, mert az iskolák államositását csakis abban az esetben hajlandó eszközölni, ha a város az eddig való tanügyi költségeket ezután az állampénztárba befizeti.
Az ipariskola ügye mellett az oktatás terén egy másik örömteli bejelentést is tett Brenner Tóbiás polgármester: István Vilmos dr. püspök közölte vele, hogy az apáczazárdát még ez év folyamán felépiteti és a felső leányiskola 4. és 5 osztályait megnyittatja. A közgyülés örvendetes tudomásul vette a polgármester bejelentéseit.
Gazdasági kérdőjelelek
Míg ma a gazdatüntetés, alig egy évszázada az osztrák gazdasági rendszertől való elszakadás következményeinek latolgatása töltötte ki a magyar gazdák utolsó téli napjait.
Alig van ma Magyarországnak oly életbevágó kérdése, mint gazdasági válságának rendezése. Már március elején állunk és még teljes zordságában itt a tél, mintegy figyelmeztetvén ennek az országnak sokféleképpen megsanyargatott lakosságát, hogy jó lesz nem túlságosan bizni az anyaföld várható áldásában.
Pedig hát vannak ám más bajok is bőviben. A politikai viszonyok korántsem mutatnak biztonságot. Az amugy is csüggedő vállalkozási kedv teljesen megcsappant. Állandó és csaknem kiküszöbölhetetlennek, csak az inség és nyomor látszik és az az általános elszegényedés, mely alatt minden társadalmi osztály szenved.
Az egyetlen reményt az önálló vámrendszer délibábja jelentette, de e téren is akadtak kérdőjelek bőségesen.
Ugy hisszük, hogyha kezünk felszabadul az osztrák gazdasági nyomás béklyói alól, lehetséges lesz nagy műveket létesíteni... Ausztriában most, hogy mind valószinübbé lesz a gazdasági különválás, kezdenek tartani attól, hogy ez nagy csapás lesz iparunkra, kereskedelmőnkre. - Sokan, kik előbb fennhangon hirdették, hogy Magyarország élősködik Ausztrián, erősen rugdalódznak, hallván, hogy kivánságuk a gazdasági elválást illetőleg, teljesül. - A statisztikai adatok habjai, melyet olyan tetszetősen tudtak felfujni, egyszerre értéktelen szappanbuborékokká zsugorodnak össze, amikor legérzékenyebb oldalukról, a zsebről van szó.
Mozgóképen a történelem
Száz éve még nem volt megszokott szombat esti program a mozizás. Igazi kuriózumnak számított egy-egy vetítés.
Érdekes látványosságban lesz része városunk közönségének szombat, vasárnap és hétfő este 8 órakor a helybeli szinházban. Mozgófényképeken nagy történelmi eseményeket, drámai és komikus jeleneteket mutat be egy vállalkozó, elsőrangu szerkezettel biró kinematograf gépjén. Az előadás legérdekesebb részét az eredeti fényképfelvételek után készitett japán-orosz háboru megelevenitése képezi, mely eddig még sehol sem volt látható... A részletes műsor a falragaszokon olvasható.
Amerika, avagy a leányok vesztőhelye
Számtalan rémtörténet kering a nagy reményekkel indult, világlátó fiatal lányokról, akik a nyelvtanulást némi gyermekfelügyelettel, pénzkereséssel színesítenék. Álmaik nem egy esetben szertefoszlanak, mihelyst az idegen ország földjére lépnek. Bármilyen meglepő, dédnagyanyáink is hasonló kockázatot vállaltak a szép remények bűvöletében.
Lapunkban több izben volt alkalmunk arról a szomoru jelenségről megemlékezni, hogy Vasvármegye egyes községeiből mily tömegesen vándorol ki a lakosság az uj világba, boldogulását ott keresve. Az sem éppen ujság, de nem is köztumásu dolog, hogy leányainkra nem a legjobb sors vár az uj világban.
Hogy a Balkánt Magyarország látja el leánynyal, azt már tudjuk. Szófia, Belgrád, Bukarest, a piszkosabb részeiben, ahol a szemét kavarog, tele van magyar lánynyal és pedig olyannal, akiknek legnagyobb része nem azért ment le, hogy azt a foglalkozást vállalja...
Azt azonban nem tudtuk, vagy talán csak nem gondoltunk, eléggé, erre, hogy Amerikában is elpusztulnak a lányaink. Itt mindig az embert sajnálják, a munkaerőt. De hiszen - ugy látszik - hogy asszonnyá legyenek s gyermeket adjanak a jövendőnek. S már várja őket odaát a leánykereskedő. Amikor a kiutazásra határozta magát, már meg van pecsételve a sorsa. A honfitársak eladják.
Még szerencse, hogy a tengeren tulra izzadunk ki magunkból némi piszkot. Micsoda undok szemét népség lehet az, amely odaát így károsit meg bennünket. Jó, hogy nem a mienk már... Hanem a leányra, azokra vigyázni kellene. S ezen egyéb nem segit, csak a magunk képviselete. Olyan képviselet, amelynek szive a mienk. Amelynek nem mindegy az, hogy mi történik a magyar leánynyal az idegenben.
A szabadság hajnalának évfordulóján
Ünnepelt a keresztény munkásegylet, a muraszombati kaszinó, az iskolák, az iparoskör. A Szombathelyi Dalos Egyesület hazafias lakomát rendezett a márciusi ifjak tiszteletére, ráadásul asztalukat ezúttal hölgyekkel is megosztották. Éljen az egyenlőség.
A szabadság ünnepe a cári uralom alatt nyögő Oroszország képét idézte.
...itt van ismét a szabadság napja, amely tavaszt hoz és reményt fakaszt a szivekben. Hosszu, kegyetlen a tél, dermedten nyugszik az egész természet; de jő a tavasz és uj életre fakad. A meleg termékenyitő napsugárnak örül minden teremtett lélek. Hosszu kegyetlen tél után jött annak a márciusnak az idusa, amelynek félszázad óta üljük emlékét. Akkor nyugatról fujt a tavaszi szél s mi még nagyon is keleti szélén állottunk Európának. A szabadság szele aztán viharrá növekedett s tőlünk keleten recsegteti, ropogtatja egy monumentális, de ócska épületnek a falait.
Egy ócska épületét, mely eddig a szabadság éltető levegőjét zárt ajtókkal fogadta s amelyekben ma az éltető levegőért a falvakat készülnek lerombolni, a tavasz után sóvárgó emberek és ott is győzni fog a dermesztő tél fölött a tavasz. Ott is életre fogja kelteni a dermedt lelkeket a szabadság éltető lehellete, ahogy urrá lesz mindenütt, ahol emberek élnek, a hidegtelen, a virágfakasztó tavasz.
Felettük pedig ovó szárnyait terjeszti szét a magyarok istene, ki minden telünkre eddig szép tavaszt hozott.
Hogy lesz, miként lesz, nem tudjuk; de él a magyarok istene és tavasz jő a zord tél után...
A báli szezon búcsúja
A hosszú báli szezon márciussal együtt a végéhez közeledett. A záróesemények egyike volt az úgynevezett Japánbál.
Diszes programmból összeállitott estélyt, illetőleg álarczos japánbált tartanak f. hó 5-én este a Széll Kálmán-utczai Posch Testvérek délszaki növényekkel diszitett télikertjében. Hasonló mulatság még alig volt az idei farsangon. A rendezőség oly nagy számban van, hogy Poschék kénytelenek a téli kertet 5 méterrel megnagyobbitani. A diszes estélyre a belépődij csekély 80 fillér.
A városunkban valaha szép számmal élt zsidók farsangjára, a purimra is ekkortájt került sor.
Izraelita polgártársaink ezt az emlékünnepet nagy vigsággal ülik meg; a sütemények, jó italok terhe alatt görnyednek az asztalok és az örömünnep alkalmából, az emlékajándékok vándorolnak egyik családtól a másikhoz. Mert örömünnepe van a zsidóknak: a szépséges Eszter leányzó megigézte Ahasverus királyt, aki elhatározta, hogy fölszabaditja a zsidókat és aki üldözte őket: a gonosz Hámán, magas bitófán lelte halálát... Nagy tehát a vigasság és járja a farsangi alakoskodás, a játszi jókedv. Purim van.
Folytatás következik áprilisban
