Szili jelölése politikai felelőtlenség
Többhetes vajúdás után péntek este az MSZP kongresszusa, mint ahogy előre sejthető volt, Glatz Ferenc ellenében Szili Katalint jelölte köztársasági elnöknek. Az MSZP-tagság "favoritját" a kormánykoalíció kisebbik pártja, az SZDSZ azonban továbbra sem támogatja. Mi lesz?
A kongresszus döntése számomra mégis meglepetést okozott, hiszen ha átgondoljuk a helyzetet, akkor Szili Katalin jelölése nem a probléma megoldása, hanem a koalíció számára maga a probléma. Így minden korábbinál kiszámíthatatlanabb helyzet alakult ki, ami egyrészt óriási meglepetés, másrészt hatalmas politikai felelőtlenség.
A házelnököt alkalmasnak találod a posztra?
Egy politikai elemzőnek nem feladata, hogy ezt megítélje. Ha nekem kellett volna választanom, a felmerült nevek közül más jelöltet preferáltam volna.
Annyi bizonyos, a pozíción belül derül ki, hogy valaki meg tud-e felelni a szerepre vagy sem. Vannak persze karakterjegyek, amelyek hasznosak lehetnek: mint a függetlenségre törekvés, vagy a demokratikus normák iránti elkötelezettség. Ám tegyük hozzá, az sem utolsó, hogy a jelölt képes-e akár tizenkét órát a tűző napon egy fogadáson végigállni. Magam is nehezen tudnám megítélni, melyik közszereplő az, aki a kritériumoknak leginkább megfelelne.
Miért ragaszkodik az MSZP ennyire Szili Katalinhoz?
Ennek sok magyarázata lehet, egy részük racionális, más részük nem. Kétségtelen, Szili Katalin az MSZP egyik legnépszerűbb politikusa, akit a szocialista tagság jelentős része tisztel és támogat. Tehát azt gondolom, joggal merült fel az ő neve.
Az ellenzék kezébe adták a döntést
Az SZDSZ viszont elég hamar világossá tette: Szili jelölését nem támogatja. Ennek ellenére a szocialisták makacsul kitartottak mellette. Miért?
Itt jönnek az irracionális érvek. Az MSZP most az egyszer szerette volna megmutatni, komoly és jelentős politikai tényező, amely nem hagyja, hogy a kisebbik koalíciós partner diktáljon neki.
Éppen ezért a szocialista küldöttek többsége még a parlamenti matematikával sem törődött. Nem számoltak azzal sem, hogy döntésükkel milyen folyamatok indulhatnak el. Az a koalíció, amelynek elméletileg megvolt a lehetősége arra, hogy köztársasági elnököt válasszon, belső feszültségei miatt most eljutott arra a pontra, hogy az ellenzék kezébe adja a döntést.
Mi másnak lehet ezt nevezni, mint politikai dilettantizmusnak, vagy analfabétizmusnak?
Szétszakítja-e a koalíciót?
Mi lesz? Lecsillapodik a kormányzó pártok között a vihar, vagy elképzelhető a koalíciós szakítás?
Szerintem a megegyezésre az elnökválasztás első fordulójáig már kevés az esély, józan politikai számítás szerint addig egyik koalíciós fél sem hátrálhat meg.
Tudjuk, hogy az első forduló után, ha valaki nem kap kétharmados többséget, új jelölésekre is van lehetőség. Akkor ott még elképzelhető lehet valami megoldás.
De ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a fő kérdés most már az, hogy az elnökjelölés körül kialakult koalíciós válság kihat-e a kormánykoalíció egészére, és okoz-e olyan feszültséget, amely akár szakításhoz is vezethet. Ezt azonban a mai politikai helyzetben nehéz megjósolni. Mindenesetre a koalíciós pártok vezetői részéről komoly bölcsesség kell ahhoz, hogy egy ilyen alapvetően érzelmi indulatokat felszakító politikai csatározás a politika egészébe ne szivárogjon át.
Az elnöki poszt pártvezetők zsákmánya lesz?
Fentebb a jelölés kapcsán politikai dilettantizmust emlegettél. Ezek szerint az MSZP frissen megválasztott vezetése most nem állított ki magáról túlontúl jó bizonyítványt.
A koalíció dilettantizmusáról szóltam, a felelősség közös. Ami ott kezdődött, hogy az SZDSZ lecövekelt egy olyan pozíció mellett, hogy pártpolitikust nem hajlandók elfogadni, szinte lehetetlenné tette a megegyezést.
Majd folytatódott azzal, hogy a szocialista vezérkar nem kezdett el időben gondolkodni arról, hogy kik lehetnének azok a jelöltek, akiket az SZDSZ is elfogadna. Ráadásul előbb került a nyilvánosság elé a lehetséges elnökjelöltek személye, semmint hogy a belső egyeztetés elkezdődött volna. A legnagyobb hibának egyébként a közös tervezés hiányát látom.
Persze ez valahol érthető is volt, hiszen fél évvel ezelőtt a koalíció pártjai és vezetői még a miniszterelnök-váltással voltak elfoglalva. Ám kellett volna lenni annyi tudatosságnak, hogy időben, jó előre, zárt tárgyalásokon megállapodnak egy forgatókönyvről. Miután ez nem történt meg, a dolog szabályozatlanná vált, kikerült az irányításuk alól, ezért tudott Szili Katalin befutni. Egészen más lett volna a helyzet, ha a két párt időben megnevez egy közös jelöltet.
Mennyire szerencsés amit a jelölés kapcsán az SZDSZ is kifogásolt , hogy az MSZP saját belső köreiből, egy pártfunkcionáriust jelöl az államfői posztra? Most már ez lesz a tendencia, hogy a köztársasági elnöki poszt is a pártvezetők zsákmányává válik?
Az intézmény logikájából ez következik. Miután a harmadik fordulóban elég az egyszerű többség, nyilvánvaló, hogy a mindenkori kormánypártok saját jelöltjeiket pozícióba tudják hozni. Előbb-utóbb várható volt, hogy a poszt zsákmánnyá fog válni, és a mindenkori kormánypártok számolni fognak azzal, hogy saját jelöltjükkel töltik be. Eddig csupán az önmérséklet mondott ellent ennek a logikának.
Ám ebben szerintem semmi rossz nincsen, mert egy hamis, a magyar közgondolkodásra jellemző idea volt az, amely szerint az a jó elnök, aki nem pártpolitikus. Szerintem azonban nem ez az alkalmasság kritériuma, mindenkinek vannak politikai értékei, a kérdés csak az, hogy a jelöltek felül tudnak-e emelkedni saját érdekeltségeiken. Ráadásul nem biztos, hogy olyan embert kell jelölni, akinek fogalma sincs a politikáról. Máshol, erre számos tapasztalat van a világban, a köztársasági elnöki egy politikai poszt, a politikai posztokat pedig politikusok töltik be.
Valaki ebbe bele fog bukni
Többen a mostani vitákból okulva a közvetlen, népszavazással történő elnökválasztást helyeselnék inkább
Ez is egy lehetséges elképzelés, nem tartom az ördögtől való ötletnek. A közvetlen elnökválasztástól eddig azért tartózkodott a magyar politikai elit, mert azt gondolta, hogy akkor a kampány miatt a jelöltek politikai állásfoglalásra kényszerülnek. Ám bebizonyosodott, hogy a parlament által megválasztott elnökök is épp olyannyira politikai értékválasztásokat kell, hogy tegyenek, mint a közvetlenül megválasztott elnökök.
Elképzelhető, hogy jövőre, az országgyűlési választásokon épp emiatt az elnök-jelölés során mutatott politikai dilettantizmus miatt bukik el a mostani kormánykoalíció?
Csalódást kell okoznom, de a jövőre nézve csak a közhelyek szintjén tudnék valószínűségeket megfogalmazni. Ráadásul azt sem tudom, hogy mindkettőjük pozícióját rontja-e ez a mostani huzavona.
Inkább azt tudnám mondani, hogy feltehetően a helyzet most már odáig jutott, hogy amikor megszületik a döntés, és megnevezik az államfőt, akkorra a közvélemény számára is világos lesz, ki lesz a nyertes, és ki a vesztes. Mert valaki ebbe bele fog bukni, pontosabban valaki számára ez a választás komoly vereséget fog hozni. Hogy ez ki lesz, azt most még nehéz lenne megjósolni.
Az országgyűlési választás pedig még nagyon messze van, még kiszámíthatatlan, mi fog történni. Azt hiszem, ma még nem kell nekrológokat írnunk egyetlen pártról sem
A koalíció ügyetlenkedése miatt a Fidesz most valóban királycsináló szerepbe kerülhet
Mindeközben a Fidesz ölbe tett kézzel figyeli, amint a baloldal és a liberális párt egymás ellen kakaskodik. Marketingfogásként pedig bedobta a szimpátia-szavazás ötletét.
Úgy látom, most is, mint a kormányfőváltásnál, a kivárásra játszanak. Még nem találták meg a megfelelő politikai taktikát: az a jobb, ha van egy önálló jelöltjük, vagy az a jobb, ha Szili Katalin megszavazásával éket vernek a koalíció két pártja közé. Eközben szimpátiaszavazást hirdetettek. Nem hinném, hogy ennek az eredménye bármilyen döntést is befolyásolna, azonban remek marketingfogás, és vele a párt megjelenhet a médiában.
Egyébként teljesen normálisnak gondolom, amiért ilyen eszközöket alkalmaznak, a világon mindenütt találkozhatunk ilyenekkel. Előbb-utóbb azonban a Fidesznek is valódi döntést kell hoznia, és ez nem lesz egyszerű. A koalíció ügyetlenkedése miatt azonban most valóban királycsináló szerepbe kerülhetnek.
Nincs olyan, hogy egy politikus folyvást lendületben van
Az elnökjelölés kapcsán a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc is kivár, nem nyilvánít véleményt.
Gyurcsány eljárása inkább a kármentés. Ügyes, mert mint miniszterelnök akkor követte volna el a legnagyobb hibát, ha bármelyik oldalon exponálja magát. Nem volt jó megszólalási lehetősége, csak rossz vagy rosszabb megszólalások között választhatott volna. A saját jól felfogott érdekét figyelve, okosan tette azt, hogy finoman támogató, elhatároló álláspontot fogalmazott meg. Ez volt a legtöbb, amit kihozhatott ebből a vesztes üggyé fajuló eljárásból.
Egyébként tart még a gyurcsányi lendület? A miniszterelnök mostanában mintha haloványabb lenne
A lendületnek épp az a lényege, hogy valamihez képest offenzívabb. Szerintem nincs olyan, hogy egy politikus folyvást lendületben van, akkor mihez képest beszélünk lendületről?
A kormányfő-választás kapcsán Gyurcsánynak szüksége volt arra, hogy szinte minden nap újabb és újabb ötletekkel álljon elő, hogy a szélesebb közvélemény számára is bizonyítsa azt, hogy legitim kormányfő. Nem lehetett ezt a lendületet a jövő évi választásokig tartani. Valóban úgy tűnik, tavasszal mintha a muníció is elfogyott volna. Ez azonban óhatatlanul be kellett hogy következzen.
Inkább az a kérdés, ezt az időt, ami most más ügyekkel, többek között az elnökválasztással telik el, ő és a stábja ki tudja e használni arra, hogy olyan stratégiákat dolgozzon ki, amely a kampányra újra lendületbe hozza kormányát.
Az offenzívának talán ősszel kellene majd beindulnia. Függetlenül mindezektől, szerintem egy kérdés van, a választásokon a lakosság többsége úgy érzi-e majd, hogy előbbre mentek a dolgok, vagy úgy érzik, hogy egyhelyben topogás van, az Orbán-kormányhoz képest visszafejlődés következett be. Ha a szocialisták azt akarják, hogy jól szerepeljenek, akkor a választásokig ezt a bő egy évet arra kell fordítaniuk, hogy a választókban azt az érzetet erősítsék meg, hogy érdemes volt négy évig ennek a koalíciónak kormányoznia.
Tehát nem kommunikációs ámokfutásra, hanem legalább néhány, a választópolgárok által is megtapasztalt politikai változásra van szükség. Ha ez nem következik be, akkor a kormánykoalíció a parlamenti választásokon valóban csak a jó szerencsében bízhat.
Kisstől Vas még nem lesz jobb helyzetben
Azzal, hogy Kiss Pétert választották meg a vasi MSZP élére, nem kerülhet a megye jobb pozícióba, előnyösebb lobbihelyzetbe?
Egyrészt, ha jól tudom, Kiss Péter csak rövid időre vállalta el a megyei elnökséget.
Ráadásul azt is látni kell, továbbra is tartom azt, hogy nem egyes politikai szereplők lobbi-tevékenységén múlik, hogy egy megye milyen szerepet, milyen helyet tölt be akár a kormány politikájában, akár a tágabb értelembe vett magyar közéletben. Azt hiszem, hogy Kiss Péterrel, vagy akár más politikussal szemben is, ezek az elvárások túlzottak. Kiss Péter abban segíthet, hogy a párton belüli áldatlan, zűrzavaros helyzetet megoldja.
Ez nem túl sok, mert ettől Vas megye nem fog jobb pozíciót betölteni sehol, ám legalább lekerülhet a botránykrónikák éléről. Hiszen elég sokat ártott a megyének, hogy az országos médiában az elmúlt években botrányaival került be, a roma tagtoborzási akciókon túl gondoljunk csak a dopping- vagy a nyelvvizsga-ügyre.
