A leggyengébbnek harangozták be, aztán az egyik legerősebb nap lett, köszönhetően a francia Les Tambours du Bronx-nak és az ausztrál Resin...
Őrült, nemzetközi dobosok a Les Tambours du Bronx színeiben, mintha egy lázas, gépromboló, anarchista kommandó érkezett volna egy francia gyárból, éppen sztrájk idején. Eleven, lendületes, felkavaró, mint 20 éve a Test Department vagy a Laibach, azok minden teatralitása és posztmodernsége nélkül. Mintha a Slipknot zúzna a Csepel Vas- és Fémművek legnagyobb munkatermében: zajos, hangos, lehengerő.
A Mando Diao korrekt, nem nagy vizet zavaró svéd banda, a francia agyrémet követte a Nagyszínpadon, nem is gyakorolt nagy hatást rám, majd ugyanebből a merítésből ma a Franz Ferdinand majd odavág, s abban talán több hitelesség is lesz. (Ma, 21.30, Nagyszínpad!)
A Ludditák teljesítménye szomorú volt, egy szót sem értettem belőle, a lányok jól elvoltak. Hogyha ez a magyar női hip-hop, akkor nem lehetünk túlságosan bizakodóak.
Nagyszínpadon a délutáni magyar zenekar a Tankcsapda. Mit mondjak? Unalmasabb, mint valaha, a dobos pontatlan, Lukács karizmatikus mint mindig, nehezen tud elkopni, de sajnos tökmindegy, hogy kik vannak mellette a színpadon, akár holnap lecserélhetné a zenekarát, minden maradna a régiben. Nézőcsúcs, hatalmas pogó, aztán jött a Korn haknija. Játszottak egy órát, meg idegeskedtek, meg a technikával szarakodtak, mindezt annyi pénzért, hogy abból egy kisebbfajta fesztivált össze lehetett volna rakni Kornnál jobb zenekarokból. Mindegy, a lányom nagyot villázott mellettem. Igaz, ő még csak 14.
A Bankrupt jót zúzott a Bahián, punkos vidámkodás, kevés emberrel. Aztán már csak a WAN2: a meglehetősen uncsi Giant Robot után az idei Sziget egyik legnagyobb meglepetése, az ausztrál Resin Dogs következett, a legjobb élő hip-hop-funkkal, amit hallottam valaha. A lemezt egyből megvásároltam a keverőpultnál, s az is lenyűgöző: főszerepben megannyi USA-hip-hop-sztár, például az Outkast-haver The Pharcyde is ott dumál, zseniális.
Ahogy szombathelyi büszkeségünk, a Beat Dis is kitett magáért, végig izgalmas koncertjükön eljátszották az elmúlt két év legjobb BD-számait. Kétségtelenül a Csigó Tamás vezette BD a mi magyar Roots-unk, DJ-vel, gitárral, basszussal, csodás énekekkel, remélhetőleg ősszel itt az új lemez, aztán örülhetünk megint, nagyon.
És mi van a mai nappal? Kötelező program Juliette Lewis koncertje, ahol megnézhetjük, hogy Lewis kisasszony jobb énekesnő, mint színésznő, pedig annak is zseniális. Franz Ferdinand alatt kicsit átslisszolhatsz a WAN2-re, ahol a mocskos svéd színházi rock jeles képviselői, a Hellicopters tagjai mutatják meg gitártudásukat és elgyötört felsőtestüket. Rockerek, előre!
Fotó: Wolf Géza
Gratulálunk, ma már 10 cikket elolvastál a Nyugaton!
Szeretsz képben lenni azzal, hogy mi történik a világban, mi pedig a Nyugatnál éppen azért dolgozunk, hogy segitsünk téged a tájékozódásban. Köszönjük, ha pénzzel is támogatod a működésünket, a mai médiaviszonyok között csak így tudjuk fenntartani ezt az ingyenes újságot.
