Sziget, ötödik nap

Prieger Zsolt 2005. augusztus 16. 03:51

Juliette Lewis és Licks alaposan rácáfolt mindazon vélekedésekre, melyek szerint egy hollywoodi sztár nem nyomhat hiteles rock and roll-koncertet.

Juliette Lewist leginkább Oliver Stone Született gyilkosaiból és Martin Scorsese A rettegés foka című filmből ismerheti a publikum, de tudnivaló, hogy igazi rockcsirkéről van szó, aki nemcsak zseniális színésznő, hanem kiváló színpadi előadó és legfőképpen énekes, amolyan 2005-ös Patti Smith. Bizonyítja mindezt talán az is, hogy a legutóbbi Prodigy-lemezen is több számban közreműködik, aztán meg összehozott egy zenekart Licks néven, majd csinált egy nagyon tökös lemezt, de nem is vártunk mást Iggy Pop keresztlányától. Youre Speaking My Language, Baby üvöltötte a mikrofonba, és valóban így volt, egy hullámhosszon voltunk, amit Juliett még megtetézett azzal, hogy kivillantós bugyiban beugrott a közönségbe, igazi sztédzsdájving volt, tekintet nélkül a veszélyekre, úgy szedték ki porból a biztonságiak.

Juliette után a Kispál és a Borz bizonyította, hogy van benne humor, játékosság. Ja, és ami nem elhanyagolható: nagyon jól szólt. Ez nem mondható el a Simenes Sátorról, ahol viszont a tavalyi Danubius-felhozatal után értékes koncerteket is elcsíphetsz a Hiperkarmától a HS7-ig. A Nagyszínpadon a vasárnapi főzenekar, a skót Franz Ferdinand mutatta be a napjaink tán legütősebb brit-pop-produkcióját, mellőzve a Korn összes sztárallűrjét, ráadásul eljátszották az összes giga-slágert, gyerek-felnőtt együtt bulizott. Csodás volt.

Lássuk a svéd újrockot, mondtam, amikor átrohantam a WAN2 színpadhoz, ahol belepillantottam a Hellacopters koncertjébe. Jó, jó, hatásos, Ted Nugent-ből, Thin Lizzy-ből, rock-közhelyekből van összegyúrva, de annyit mondanék a svéd-gitárrock sznobjainak, hogy ez is csak olyan másolat, mint a Cardigans, az ABBA, a Europe meg a többi északi kreténség. Minden volt benne, ami jó, egy nem: eredetiség. Ma azonban lesz eredetiség nagykanállal: hatkor a Nagyszínpadon a brit hip-hop istene, Roots Manuva lép fel, aztán a Sziámiról elmenekülve érintsük a világzenei színpadot is, ahol síráshatár lesz, komolyan A Woven Hand karizmatikus énekesét, E. Edwards-t meg kell nézni, az tuti. Ahogy este kilenckor újra a legnagyobb színpad a kötelező terület: Nick Cave és a Bad Seeds mutatja be legújabb lemezét. Nick Cave óriási formában van, oda kell menni, na.

Mi van még? A világzenein klezmerkedvelőknek Klezmatics az USA-ból (érdekesség, hogy korábbi kísérleteik után most a gospel műfajával próbálkoznak), és a egy igazi legenda: a fekete-metal-funk Fishbone mutatja be, hogy nélkülük se Living Colour, se Body Count nem létezne. Fekete sereg, gyülekező!! Valószínűleg eső is lesz. Nem beszarni. Elindulni.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu