Míg Roots Manuva, a brit hip-hop megújítója és helytartója fehér csapattal nyomult, addig a hatodik nap fő attrakciója, a fehér blues karizmatikus figurája, Nick Cave fekete énekesekkel vezette elő legújabb műsorát. Mindkét program elégedettséggel töltött el bennünket, főként Nick Cave játszotta el hitelesen a költő-hadvezér szerepét. Tupelo, Diana, Ship Song, megannyi slágert hallottunk, mondjuk, az elmúlt 20 évből bőven lehet mazsolázni, ha a Cave-életműről van szó. Szétcsúszott, mégis fegyelmezett, aprólékosan kidolgozott, majd elnagyoltan odarakott műremek, vadulás és imádkozás, röviden ennyi. Mondjuk, simán el lehetett férni; az eső is rákezdte, meg a tinik nem is nagyon tudják, ki ez a vén trotty. Nekem egy időben mindent jelentett ez az úr.
A nagyon kevés embert vonzó, meglehetősen szomorú Sziámi-koncert helyett egyértelműen Cave elé kellett volna rakni a programszervezőknek a Woven Hand zseniális koncertjét, amelyet amúgy a másik Nagyszínpadon nézhettünk meg. A 16 Horsepower már egyszer elkápráztatta a nagyérdeműt vagy 3 éve a Szigeten, azóta a zenekar eltűnt a süllyesztőben, a romokon több zenei produkció is született, például az évek óta létező Edwards-projekt, a WH is új erőre kapott. Két gitár, egy dob, erős, nagyon erős.
Egy prédikátor fiáról van szó, a hatalmas amerikai távolságok pedig megtermékenyítőleg hatnak erre a keresztény országút-zenére. Mintha az ausztrál Nick Cave észak-amerikai társai lennének, ugyanaz a fájdalom és transzcendens vágyakozás, ambient-gitárokkal, zúzással, széken ülve, mégis teljes extázisban.
A Fishbone szeretjük meg tiszteljük, de hát nem vágódtunk hasra tőlük. Ska-nak nem ska, jazz-nek nem jazz - mindenből kicsit, de nem eleget. Ha már fekete zene, akkor a Roots Manuva délután jobban odatette a magáét, pedig az is csak kétharmados koncert volt.
Az amúgy unalmas és többnyire ciki zenét szolgáltató D-Juice PartyArénában komoly nap volt: a kanadai csodagyerek Tiga kápráztatott el játékos, elektro-minimal-house szettjével, míg a Cinetrip-sátorban hiába vártunk Anorganik live-actjére, mert az elmaradt.
Helyette a Pesti Est Színpadon táncoltunk egy kiváló reggae-dance-hall-partyban. Az eset külön érdekessége, hogy a talpalávalót szigetlakók, sátrukból kimászó német fesztiválturisták szolgáltatták, döbbenetes tehetséggel, igazi népzene volt, közönség a közönségnek. Jövőre helyet nekik a programban!
Ma hajnal 3-kor a Flash együttes magyaros punk-koncertjén röhögtünk és pörögtünk, mert szem nem maradhat szárazon Barcs Miklós vérgőzös dumájától. A közelmúltban éppen a Tilos Rádióban elhangzó Képviselő funky című száma miatt tiltották le, amelynek szövegében szürreális kontextusba ágyazva a magyar politika szégyenteljes múltjából és nem kevésbé szégyenteljes jelenéből vett személyiségek (Szálasi, Gyurcsány, Orbán, Rákosi) kerülnek egymással, hogy is mondjam csak, szexuális interakcióba. Szép volt, jó volt, Müller Péter is lett küldve melegebb éghajlatra, hamvasan brutális volt nagyon. (Egyéb röhögni- és felháborodnivaló a www.drflash.hu oldalon)
S hogy mit kell nézni ma, a zárónapon? Hát The Hives-t mindenképpen (18.00 Nagyszínpad), vicces lesz, meglátjátok, gyerek-punkoknak és punk-gyerekeknek meg Good Charlotte (21.30, ugyanott), esetleg észak-afrikai lakodalmast járhatunk Khaleddel (a Világzenein 21.30-kor), előtte talán Manuel Mirabal a Buena Vista Social Clubból, aztán 1 órakor hajnalban Korai Öröm a WAN2-n!
A fáradtság lassan úrrá lesz a Szigeten. Misztikus, sötét, keresztény rock a világzenein, majd ugyanaz a Nagyszínpadon, botrányokozás a Bahián, botorkálás.
Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu
