A ma már földhivatal-vezetőként tevékenykedő László Győző négy éven át szívügyének tekintette a projektet még egy hárommilliós összeget is sikerült kiharcolnia egy kétfedeles vontatógép megvételére , végleges realizálását azonban elvitték az önkormányzati választások. Pedig 1998 áprilisában született meg az a kormányhatározat, amely kimondta az állam tulajdonában, illetve a Honvédelmi Minisztérium vagyonkezelésében lévő repülőtér elidegenítését; a Csigó Szabolcs vezette Szombathelyi Repülőklub azonban elkezdte vitatni, hogy némely, a reptér területén épített objektum nem az államé.
Repülők helyett birkák legeltek
László szerint ez volt az oka annak, hogy a légikikötő nem került önkormányzati kézbe. Bár a kormányváltás miatt a továbbiakban ő már nem rúghatott labdába, lapunknak azt nyilatkozta: most is úgy tartom, hogy a város egyetlen kitörési lehetősége a légiközlekedés kialakítása. A következő ciklusban dr. Prugberger Emil viselte gondját a repülőtérnek: a kincstárt szinte második otthonaként üdvözölte, olyan sűrűn kereste fel a Gazdasági Minisztériumot. Elmondása szerint a repülőklub nem firtatta sokáig a részükről felmerült tulajdonbeli követeléseket, mert bár kártérítést nem kaptak, a területet továbbra is ők használhatták, és még arra is lehetőségük nyílt, hogy birkatenyésztőknek adják ki a füves terepet.
Az egykori alpolgármester szerint a Honvédség volt a hunyó, ők akartak ráülni a területre. Mindez annak folyományaként következett be, hogy a megyeszékhely miután a tárgyalások kezdetén megvásárolta Söpte pályázati jogát, és Gencsapáti anyagi nehézségekre hivatkozva visszalépett magára maradt a pályázattal, pedig a 110 millió forintos kikiáltási árat sikerült 72 millióra lealkudnia. A szerződés tudniillik megszületett az ÁPV Rt-vel, a Magyar Államkincstárral és a Honvédséggel, ez utóbbi később mégis megmakacsolta magát, alighanem annak tudatára ébredve, hogy jókora bevételtől eshet így el. Prugbergerék ekkor perrel fenyegették meg az államot; így hosszas huzavona után mégiscsak átengedték a területet.
Megszakadtak a tárgyalások!
A történet azonban innentől kezdve sem vált egyszerűbbé: hiába kutakodott a város szakmai befektetők után, majd mintha meg is találta volna azt az eltökéltnek tűnő osztrák Unger cégcsoport személyében, máig is legfeljebb a sportrepülők döngicsélnek Kámon határában. Felkerestük hát Csermelyi András alpolgármestert, hogy választ találjunk a miértekre. Döbbenten hallottuk tőle, hogy az ügy, amely mintha már a célegyenesben tartott volna, holtpontra jutott: megszakadtak ugyanis a tárgyalások a reptér megvalósításához tervezett ötoldalú megállapodás létrehozásához, azóta pedig nem sok minden történt.
Az Unger által kidolgozott tervet a további előkészítő munkákhoz emiatt sem lehet felhasználni, de az nem is volt igazán kidolgozva, inkább szánták laikusoknak szóló PR-anyagnak. A megállapodás megkötése gyakorlatilag azért hiúsult meg, mert jelenős nézetkülönbség merült fel az osztrák fél és az önkormányzat között a repülőtér területének rendelkezésre bocsátásának feltételei, illetve a beruházás pénzügyi forrásának garanciáival kapcsolatosan. Én ma már úgy gondolom, rugalmasabbnak kellett volna lennünk, ha már az alapvető cél az, hogy Szombathelyen reptér legyen mondta el lapunknak az alpolgármester.
Magyarországon egy reptéri beruházás nem tud megtérülni
Ő maga egyébként egy fél évvel ezelőtti, Budapesten rendezett repülőtéri konferencián meglepődve hallgatta a téma szakértőit, akik elmondták, hogy jelenleg Magyarországon egy reptéri beruházás középtávon egyáltalán nem térül meg. A szombathelyi reptér esetében 3-5 milliárdtól egészen 20 milliárdig terjednek a becsült költségek (az előbbiből egy alapszintű, az utóbbiból már egy komplexebb légikikötő építhető), de ha 3 év alatt sikerülne a működést nullszaldósra kihozni, az már óriási eredménynek számítana. Csermelyi úgy összegzi tapasztalatait, hogy ha ténylegesen szeretné a város a repülőtér megvalósulását, úgy minden más célt például a terület tulajdonlásából várt rövid távú hasznot - ennek kéne alárendelnie.
Ami a többieket illeti, a légi közlekedés fejlesztésének stratégiai feladatairól szóló 2000-es kormányhatározat állami pénzeszközökből Ferihegy, Sármellék és Debrecen repterének fejlesztését támogatta. Azóta azonban kaptak pénzt a pécsiek és a szegediek is, de a Győr melletti péri reptér is nyert egy nagyobb fejlesztési összeget pályázat útján. Ami viszont számunkra igazán problémássá teszi az amúgy sem rózsás helyzetet, az az ugyancsak fejlesztésre váró zalaegerszegi repülőtér: az ugyanis beleesik abba a százkilométeres hatósugárba, amelyen belül két légikikötő egymásnak komoly konkurenciája lehet.
Márpedig lassan kapcsolnunk kéne, hiszen Zalaegerszeg előbbre van annyival, hogy kidolgoztatta a repülőtér fejlesztéséhez szükséges alapvető két dokumentumot a hosszútávú fejlesztési tervet és a környezetvédelmi hatástanulmányt , és rendelkezik a fejlesztés engedélyével. Csermelyi szerint legalább lépésben illene haladnunk, ezért amellett van, hogy ha a közel ötvenmillió forintba kerülő és nagyjából fél év alatt kidolgozható műszaki dokumentációk elkészíttetésére nem találnak véges időn belül egy befektetőt, akkor az önkormányzatnak kell azt saját költségvetéséből elvállalnia.
Az alpolgármester szerint kapcsolatfelvételi kísérletek most is vannak: legutóbb képbe került egy megnevezni egyelőre még nem kívánt vállalkozás, amely ha a komplett fejlesztési dokumentációk kidolgozását még nem is vállalná, de annak egy előtanulmányát az önkormányzat részére elkészítené. Előrelépés vagy illúzió? Várjuk a következő felvonást.
