A folyosó megtelt, tablókép festhető a szombathelyi médiáról, beülök hát a sorba. Provinciálisan mindenki megjelent, aki számít, és aki nem. Csodálkozom, hiszen ez is csak egy hétköznapi este, amely koncerttel egybekötött ismereterjesztést ígér a Katolikus Továbbképző Központban. Kónya István is meglepődik, nem számított ekkora érdeklődésre, aztán mosolyog: "jó hazajönni". Láthatóan élvezi a kamerák és diktafonok kereszttüzét, türelmesen kivárom soromat. Megéri, hálás a téma, egykori szombathelyi, akiből hírneves művész és az első hazai hivatásos lantos lett.
István nem őseitől örökölte hangszerét, tudását leginkább külföldről, kemény munkával exportálta. Sokáig csak gitározni tanult, első diplomáját a BDTF-en szerezte, történelem-ének szakon:
- Kilenc éve innen, Szombathelyről indultam, itt tanultam, utána pár évig a zeneiskolában is tanítottam. Az itt eltöltött éveim életemnek egyik legaktívabb időszakát jelentette, mindig jó érzés a városba visszatérni.
A lant és István a középiskolás évek alatt találkoztak először. Miközben a hangszer történetét kutatta - mivel hazánkban nincs lantoktatás -, autodidakta módon tanult. A tanárképző után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatán még gitártanulmányokat folytatott, aztán hogy igazi lantos lehessen, nyugaton keresett magának mestert:
- Négy évig vártam arra, hogy a határon átengedjenek. A rendszerváltás évében aztán sikerült kijutnom, egy hátizsákkal és száz márkával a zsebemben indultam útnak. A Hágai Királyi Konzervatórium barokk tanszakán Tohohiko Satoh-nál reneszánsz és barokklanton, valamint arciliuton és chitarronén tanultam.
1996-ban kamarazenei diplomát is szerez, közben mesterkurzusokon vesz részt, Nigel North-nál és Steven Stuus-nál tanul. Szólistaként, kísérőként és különböző zenekarok tagjaként számos országban koncertezik, a hazai közönség azonban csak mostanában kezdi felfedezni. Nemrég költözött vissza Magyarországra, számára most a hazai közönség a legfontosabb - állandón koncertezik Budapesten is. Előadások után most éppen lant honlapot szerkeszt, és tervezget:
- Már jóval húsz fölött voltam, amikor egy olasz lantművész játéka annyira magával ragadott, hogy a koncert után megfogadtam: tizenöt év múlva ugyanezt a darabot én is el fogom játszani legalább ilyen színvonalon. Ez lett az én fogadalmi darabom. A tizenöt év eltelt, az ígéretem sikerült teljesíteni. Összegyűjtöttem tudásom, most már az a feladatom, hogy a kint szerzett ismereteimet itthon is kamatoztassam. Szeretném a hangszert minél szélesebb körben megismertetni, koncerteken, kurzusokon és tanítványokon keresztül megszerettetni, kultuszt és iskolát teremteni.
Nyugaton, - meséli - a koncertéletben a lantművész is helyet kap, a közönség körében igen népszerű hangszer:
- A lant három évszázad legfontosabb szólóhangszere volt. Sokkal nagyobb a repertoárja, mint például gitárnak. Egy élet kevés ahhoz, hogy a lantra írt összes művet eljátsszam.
István 1993-óta rendszeresen tanít régi zene kurzusokon. 1996-1999-ig a Szombathelyi Régi Zene Nyári Akadémia lanttanára és egyben művészeti vezetője volt:
- Hogy miért halt el a rendezvény, nehéz pár szóban elmesélni. Nem volt folyamatos anyagi bázis, hiányzott az apparátus. Egy év kemény munkába telt egy-egy program megszervezése. Szerelemből csináltam, belefáradtam, lantozni se igen jutott időm, és a város részéről se éreztem magam mögött a megfelelő támogatást.
Tervezi, hogy idővel újabb kurzust indít, mindenképpen vidéken, olyan településen, ahol a város és vezetése a rendezvényt kellőképpen felkarolja.
Miközben arról mesél, hogy régi zene tanszék alapításán is fáradozik, rohamléptekben öltözőjébe sietünk. Hóna alá csapja az ágyon fekvő hangszerét, Bakfark Bálint korabeli lant, mondja:
- A lant egyébként gyűjtőfogalom, koronként más és más a hangszer, különböző az alakja és a hangolása. Nekem öt különböző hangszerem van, ez most éppen barokk, törtnyakú.
Az ágyról fénymásolatokat szed össze, első szóló lant CD-jét (Három évszázad muzsikája) a zsebébe dugja, aztán futás az előadásra. Újabb meglepetés vár ránk, István kicsit el is szomorodik. A teremben összesen húszan várakoznak, talán a szervezéssel voltak hibák, nyugtatom. A Bakfark Bálintról szóló előadást azért megtartotta és pár művet is hallhatott a közönség.
ps
