Szeptemberben lesz két éve, hogy a szombathelyi tanárképző adjunktusát, Sákovics Pétert néhány testnevelés szakos hallgató feljelentette. Szerintük Sákovics forintban mérte a szakmai gyakorlatokat igazoló aláírást. Az ügy aztán egy névtelen feljelentés nyomán a bíróság elé került. Pár hete elsőfokú ítélet is született, amelyben Sákovics Péterre (rendkívüli méltányosságot jelentő enyhítő körülmények miatt) pénzbüntetést szabtak ki.
Koncepciós per?
A főiskolai oktató lapunknak nyilatkozva elmondta, méltatlannak és felháborítónak tartja az ítéletet, ezért másodfokon próbálja megvédeni igazát. Állítja, az évek során a sajtóban lépten-nyomon félrevezető állítások jelentek meg róla, őt alig kérdezték. Magáról a tényleges ügyről pedig keveset cikkeztek, a kifogásolt átigazolási gyakorlat menetével pedig még a bíróságon sem voltak tisztában. Szerinte az sem véletlen, hogy a nagy port felvert ügyet elfogultság miatt Zalaegerszegen tárgyalták, és a vádat a szigoráról közismert dr. Koltai Tibor (ő ítéltette el a volt kisgazda megyei közgyűlési alelnököt, Koller Lászlót is) vezető ügyész képviselte. Sákovics Péter szerint az ellene kreált vesztegetés-botránynak három fő mozgatórugója volt.
Személyes bosszú és politikai játék...
Egyrészt a feljelentést tevő hallgatók egyéni sérelmeik miatt akartak bosszút állni. Másrészt szerinte az sem véletlen, hogy a főiskolán a vesztegetési ügy épp a főigazgató-váltás időszakában robbant ki. Az intézményben dúló hatalmi harcoknak ő lett az egyik áldozata. Azóta sem érti, azok után, hogy a főiskolán kirobbant a botrány, miért nem folytatták le a fegyelmi eljárást, miért nem tisztázták akkor az ügyet, és miért kellett azt bíróságra vinni? Harmadrészt a politika is közrejátszott, hiszen az önkormányzati választások előtt bizonyos erőknek jól jött, hogy újabb két, a Fideszhez közel álló személyt is rossz hírbe lehet hozni. A főiskolai oktató ugyanis a volt fideszes városi képviselő, Sákovics Csaba testvére, a másik érintett pedig, a sportegyesület elnöke, Kövesdi Zoltán szintén a volt városvezetés egyik meghatározó embere volt.
Indexet soha sem írhatott alá
A főiskolai oktató szerint a vesztegetés gyanúja két dolog, az átigazolás és a szakmai gyakorlat összemosása miatt vetült rá. A testnevelés szakos foiskolások számára ugyanis előírt tanulmányi kötelezettség a sportszakmai gyakorlat, azaz versenyezni és edzeni kell. Kizárólag akkor érvényes egy hallgató féléve, ha ezt a kötelezettségét teljesítette. Minden hallgatónak van egy igazolólapja, amelyet az a szakosztály, illetve edző datál, akinél a gyakorlatot teljesíti. Sákovics Péter viszont, aki a focisták oktatója, az ellene felhozott vádak ellenére soha nem írt alá egyetlen indexet sem. Ezt az aláírást ugyanis kizárólag az intézetigazgató adhatja.
Az átigazolás és a sportszakmai gyakorlat két külön dolog
A főiskolán 52 focista tanul, közülük legfeljebb 20-nak tudnak a tanárképző csapatában helyet biztosítani. A többiek máshol játszanak, tehát máshol végzik a sportszakmai gyakorlatukat. A sporttörvény értelmében, érvel Sákovics Péter, a főiskola hallgató tanulmányai megkezdésétől automatikusan a főiskola csapatának játékosa. Ha más csapathoz szeretne menni, akkor a főiskolai csapat, a törvény értelmében a játékjog átadásáért pénzt kérhet. Ez egy legális kölcsönadási üzlet, amelyben az átigazolásért a díjat sohasem a szakmai oktató, hanem a főiskola csapat kapja. Ráadásul, magyarázta a főiskolai tanár, ő azon kívül, hogy a főiskolai csapat játékosa, semmilyen más tisztséget nem tölt be, tehát az átigazolási díjat sem ő rakja zsebre. Ezek a pénzek mindig a csapat kasszájába folytak be, visszaforgatták őket, játékvezetoket, pályabért, felszerelés-mosatást fizettek belőle.
A vádaskodó diákok közül egy sem szavahihető
Ez a gyakorlat, teszi hozzá, csak azoknak okozhatott problémát, akik az edzéseket és a bajnokságokat rendszeresen ellinkeskedték. A bíróságon megjelent főiskolások, teszi hozzá, ilyenek voltak. A védelmét ellátó Dr. Popgyákunik Péter ügyvéd be is bizonyította, hogy a vádaskodó hallgatók közül egyik sem szavahihető. A vádat, magyarázza, egy főiskolás, név szerint Kovács Balázs testnevelés szakos hallgató találta ki, bosszúból, mert ő a sportszakmai gyakorlat teljesítését - mivel a hallgató nem jelent meg a Magyar Egyetemi és Főiskolai Bajnokság Döntőjén - nem akarta igazolni. A főiskolai tanár tanúkkal is bizonyítani tudja, a diák ezek után nyílt színen, a főtéren megfenyegette, mondván, ha nem igazolja a gyakorlatát, feljelenti.
Örülhetne neki, hogy ennyivel megúszta?
Sákovics Péter a bírósági ítéletet sem érti, hiszen az ügyész indítványában a maximumhoz közeli felfüggesztett börtön kiszabásával, valamint foglalkozástól való, több évre szóló eltiltással, és ráadásul a vesztegetési összegekkel egyenértékű vagyonelkobzással indított. Ebből csupán pénzbüntetés lett, tehát örülhetne neki, hogy ennyivel megúszta. Azonban, kérdezi, ha egy vádpont sem állta meg a helyét, akkor miért kellene fizetnie? Az egyetlen dolog, amit a bíróság fel tudott ellene hozni, hogy a két tanú egybehangzóan vallotta, pénzt kért tőlük. Az nem számít, hogy bebizonyítható, összebeszéltek, és mindkét személy elfogultságból, bosszúból vádolja őt. Az sem szól mellette, hogy öt évre visszamenőleg minden papírt bekértek, és nyoma sem volt szabálytalanságoknak az sem számít, hogy ez a két hallgató korábban szigorú intézetigazgatói megrovásban részesült a sportszakmai gyakorlattal kapcsolatos kötelesség szegés miatt. Az ezernyi hallgató közül egy sem állt a vádlottak mellé, még azok a hallgatók sem, akik a főiskolai feljelentést aláírták.
Akkor miért ítélték el?
A vesztegetés mellett a bíróság magánokirat-hamísítás vádját is a nyakába akarta sózni. (Mivel az átigazolásért kapott pénzekért az egyesületek terembérletről szóló számlát kaptak). Azonban ehhez már tényleg semmi köze sincs, hiszen sem pénzt nem fogadott el, sem érte számlát nem adott. Jogosultsága sem lett volna rá, hiszen, mint már fentebb leírtuk, a szakosztályban semmilyen tisztséget nem tölt be. Ráadásul ezért a tényleges felelőst, Horváth Zoltánt már rég megrovásban részesítette az ügyészség. Akkor miért ítéltek el? - kérdezi végezetül Sákovics Péter. Hiszen, mivel nem ő írta alá az indexeket, ezért az aláírásért pénz sem kérhetett, az átigazoláshoz és a játékjog átengedésért jogosan járó pénzekhez meg semmi köze nem volt, azt az egyesület illetékesei intézték.
A főiskolai oktató a másodfokú ítéletben bízik annak ellenére, hogy tudja, a magyar büntetőjogi gyakorlat szerint a bírók az esetek nyolcvan-kilencven százalékában helybenhagyják az elsőfokú ítéletet.
