Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.
A Szombathelyi Friss Ujság egyike volt azoknak a lapoknak, amelyek az országos hírek mellett napról napra beszámoltak a megyeszékhely fontos és aprócseprő dolgairól. Időutazásra fel! A megsárgult lapok politikai botrányaiból, véres szenzációiból és mulatságos társadalmi híreiből ollózunk hónapról hónapra.
Szivarmizéria
Miközben a Szombathelyi Friss Ujság 1903. októberi címlapjai véres budapesti munkásharcokról, s katonai zendülésekről számoltak be, addig a megyeszékhelyen a szivarok rossz minősége vált újra és újra visszatérő témává. "A szombathelyi dohánytőzsde tulajdonosok mozogni kezdtek. Nem a saját érdekükben, hanem a fogyasztó közönség kedvéért. Küldöttséget készülnek meneszteni a pénzügyi igazgató urhoz, kivel közölni kivánják a közönség általános elégedetlenségét és zugolódását a mostani szivarok átkozott rosszasága ellen."
A mozgalomnál jobb ötlete támadt a szerkesztő uraknak, akik tanácsukat az olvasóközönséggel is megosztják: "Hát mi ennél a küldöttségizésnél sokkal egyszerübb módot ismerünk. Tudomására kell hozni a financzminisztériumnak, hogy Vasvármegyében igen sokan alkalmazzák a halogyi bíró tanácsát." Az anekdota szerint a halogyi bíró azt tanácsolta egy hozzá forduló, libájától megfosztott gazdának, hogy ne pörösködjön, inkább az éj leple alatt lopja vissza jogos tulajdonát. "Akkurát így tesznek a kriminális rossz szivarokkal elégedetlen vasmegyeiek, kik tudván azt, hogy a magyar szivar javát Bácsben és Graczban árusítják, nem sokat panaszkodnak - ami egyébként ugysem használ - hanem a halogyi bíró reczeptje szerint Bécsből és Graczból visszavásárolják a jó magyar szivart. Ha a financzminiszter megtudná, hogy Vasmegyébe Bécsből és Gráczból évente hány százezer magyar szivar vándorol vissza, amivel a magyar kincstár megrövidül, hát mindjárt jobb szivart kapnánk ide. Arról kezeskedünk."
Szapora Szombathely
Ma a csökkenő gyerekszámról szólnak a hírek, míg a száz évvel ezelőtti sajtóban örömmel nyugtázhatták: Szombathely szépen szaporodik. "Szombathely-város anyakönyvi hivatala kimutatása szerint f. 1903 év három első negyedévében a város területén született 767, meghalt 403 egyén és 147 pár kötött házasságot. Ezzel szemben az 1902 év 3 első negyedévében született 677, meghalt 477 egyén és 130 pár kötött házasságot. Ezen összehasonlitás azt mutatja, hogy városunkban a népesedési mozgalom az idén a tavalyihoz képest nagyon kedvező..."
"Jom kipur"
1903-ban október 1-jén csütörtökön volt "a zsidó hitfelekezet legnagyobb ünnepnapja, az engesztelő böjt, az ugynevezett hosszu nap." Száz éve még tömegesen ünnepeltek Szombathelyen, ahol számos zsidó kereskedőcsalád élt egészen a második világháborúig. Kultúrájuk meghatározó volt az egész város életében. "E napot a zsidóság reggeltől estig a templomban töltötte...Szünetelt minden üzlet, szünetelt a munka és észrevehetően megcsappant városunk utczáin, nyilvános helyein és főkép a vasutakon az élénkség és forgalom. Este 6 óra után vége volt az ünnepnapnak s ekkor mintegy varázsütésre helyreállott a régi sűrdés-forgás, megélénkült ismét a város."
Kurucnóta, Seiler-kotta
"Dr. László Kálmán helybeli rokonszenves ügyvéd, ki remek kuruczdalaival országszerte nagy népszerüségre tett szert, új kurucznóta szerzésével gyarapitotta zenei és költői babérait." E hír nem csak a nóta születését hivatott szétkürtölni, az igazi újdonság a Seiler-féle nyomda szolgáltatásinak bővülése volt. "Az érzésteljes szomorú kurucznóta a Seiler czég kiadásában levelezőlapon is megjelent. A kóta szedés Seiler nyomda terméke, mely ezen munkájával azon ritka műintézetek sorába elmelkedett, melyek hangjegy előállitásával foglalkoznak... A levelezőlap ára 10 fillér."
Fejlődő villamosvasút
1903-ban már hatodik születésnapját ünnepelte a szombathelyi villamos. A fejlődése azonban nem állt meg a századforduló után sem. "A villamos vasút kiépül. Végre valahára mégis létrejött szombaton délután a helyszinén eljáró bizottság tagjai között oly megállapodás, mely reményleni engedi, hogy a villamos vasút még az idén kiépül a vasúti indóházig. A déli vasút képviselője ugyanis kijelentette, hogy a sinpár a Petőfi-utczának tulajdonát képező uttestén lerakassék és a felvételi épület déli sarkáig vezettessék."
"Miss Helia Vulcaine. A szinházi szenzáció"
Ma csak vágyálom a szombathelyi színház, míg dédapáink számára természetes volt a helyi társulat működése. Az 1903. októberi program azonban még számukra is tartogatott meglepetéseket. "Hogy a jelenleg Szombathelyen működő szintársulat igazgatója, Micsey F. György áldozatkész és igyekszik közönségének ujabb és szenzációsabb meglepetéseket szerezvezni ujolag azzal bizonyitotta be, hogy a legnagyobb anyagi áldozatok árán szerződtette 4 estére a világ legszebb és páratlan művészettel rendelkező gracziózus tánczosnőjét... Ezen előadások mérsékelten felemelt helyárakkal kerülnek szinre bérletszünetben."
Ahogy az a korabeli beharangozóból kiderült, Miss Helia Vulcaine művésznő "mutatványai egészen különlegesek és eltérnek az eddig látott tánczprodukcióktól. Ezért kapta azt a nevet, hogy: "Amerika lábujjhegy tánczosnője". A világ sampionságot 7 percz 42 másodperczel New Yorkban 1902. junius 5-én nyerte el."
A szombathelyi közönség által megcsodált nyolc tánc között volt az "Illusio-csontváztáncz (a nyilt szinpadon való folytonos eltünéssel)", valamint "Az éjszakai sark tündére" című remekmű, amelynek díszletéből nem hiányzott a "hóesés, hóvihar, víz és jég közé szorult hajó", sőt akadtak "a jégbarlangból előcammogó jegesmedvék" is. "Az egész productiót 8 amerikai gépezet" állította elő.
Huszárok a pácban
Ez a hónap sem múlhatott el igazi izgalom nélkül. Erről egy korabeli telefonbetyár és a rémhírterjesztők helyi képviselői gondoskodtak. "A szenzáció-hajsza ismét fellármázta városunkat. Arról beszél a közszáj, hogy kedd és szerda közötti éjjel nálunk katonai zendülés készült. Közel 80 huszár egy nagy csoportba összeverődve, bejárta volna városunk utczáit, érintkezésbe akart helyezkedni a bakákkal s miután ez nem sikerült, a tulnyomó rész elszéledt..."
A hír valótlannak bizonyult, de a helyi bulvársajtó képviselői nem hagyták tisztázatlanul az ügyet. A nyomozás végeredménye szerint csupán 30 ártalmatlan vitéz indult el csendes körsétára azon a bizonyos estén, ám "ekkor valaki - személyugyanazonosságát még nem sikerült kideríteni - telefon utján értesítette a huszárlaktanya készültségét hogy a Jégveremben óriási verekedés folyik, melyen számos huszár vesz részt." Több se kellett ennél, kivonult a teljes készültség, de közel s távol sem huszárt, sem verekedést nem találtak a rendbontók után kutatók. Ám "az utcza kombinál". A huszárokat, majd a kivonuló készültséget látó "járókelők élénk fantáziája azt kombinálta ki, hogy a sétáló huszárok a hároméves szolgálat után való visszatartás ellen tüntetnek, esetleg meg is lépnek."
Kultur-história
A szóbeszéd mellett komoly kérdések is felmerültek a hónap során: "Közéletünk egyik elsőrangu aktuális kérdése, a kultur palota helyének megállípitása ujból szönyegre került... Ne feledjük, hogy a város a kormány jóindulatából jut abba a kellemes helyzetbe, hogy egy nagyfontosságú kulturintézménynek megfelelő templomot emelhessen... Ma ugy állunk, hogy a kormány megszavazta a kulturpalota felépítéséhez megkivánt összeget. A telket a város tartozik rendelkezésre bocsátani." A Kálvária alatti telek, a régi marhavásártér, a Mátyás-domb, az új színháztér és a Deák-liget merült fel lehetőségként, ám dönteni ekkor még képtelen volt az ezzel megbízott testület. Mi - a bölcs utódok - már tudjuk, hogy végül a Széll Kálmán utcai Deák-liget lett a kiválasztott, s az öt évvel később átadott épület azóta is a kultúra, így ma a Savaria Múzeum otthona.
Folytatás következik novemberben.