Aki nem tudná, élnek római legiosok is Szombathelyen. Igen, majdnem olyanok, mint a Gladiátor című filmben, legalábbis amikor a város utcáin masíroznak, mondjuk a Savaria Karnevál idején. A légoit létrehozó egyesület tagjai nagyon komolyan veszik a katonásdit és a város múltját, nem csoda, hogy akkora sikert arattak a karneválon. Sőt, a már említett film katonai szakértője is elismeréssel nyilatkozott róluk...
A Savaria Legio Hagyománykutató, Hagyományőrző és Ismeretterjesztő Egyesület két legiósával: Szabolcsi Gáborral és Jagodics Péterrel beszélgettünk.
Legiosok civilben
- A város első komolyabb találkozása az Önök egyesületével a Savaria Karneválon nagyon jól sikerült. Bizonyára sokan olvasnának arról is, hogyan bukkan fel ennyi római katona Szombathelyens...
- Két éve alakult meg az egyesület. Az indító ok, hogy Savaria császári alapítású város, ami Európa rómaiak által lakott területein is ritkaságnak számít. Településünk legrégebbi történelmének életben tartását, az ismeretterjesztést tartja egyesületünk a legfontosabb feladatának. Van katonai, tudományos, sőt női szekciónk is. Az alapító tagok ismerték egymást, majd többen is csatlakoztak, kialakult egy jó csapat, akik nagyon büszkék rá, hogy szombathelyiek. A Legioban nincsenek ütköző érdekek, itt mindenki egyformán dolgozik, egymástól is sokat tanulunk. Legfontosabb a tolerancia és a fegyelem. Amikor felmerült a Savaria Karnevál szervezésének gondolata, a város tudta, hogy létezünk, hogy ránk lehet alapozni. A Ferences-kertben lévő tábort saját kezünkkel építettük. Úgy, ahogy a régészeti ásatások és rajzok alapján sikerült rekonstruálnunk - a sáncépítéstől, a vizes árkon keresztül egészen a sátrakban lévő tárgyak elhelyezkedéséig.
- Milyen volt egy ennyire korhűen felépített és berendezett táborban élni a Karnevál napjai alatt?
- Jó. Hiszen azt csinálhattuk, amit mindig szerettünk volna. Nekünk mindez nagyon is fontos a tábor, hiszen ez volt az első alkalom, hogy Szombathelyen bemutatkozhattunk. Mi is úgy gondoljuk, hogy ez jól sikerült. Korhűen, szakszerűen álltunk ki a nagyközönség elé. Az egyesület tagjai közül sokan beköltöztünk a táborba arra a három napra. Az előkészületekkel együtt eléggé fárasztó volt ez a három nap, de így is akadt, akit úgy kellett hazazavarni a tábor bontásakor. Amikor hétfő délután végre a megszokott otthoni kikapcsolódásra került volna sor, mégsem tudtam pihenni. Az udvaron játszó gyerekek ugyanis papírsisakkal a fejükön, fakarddal a kezükben kiabálták: uno, due, tres, quatro... Rám fért volna a lazítás, de azért örültem, hogy a gyerekeknek ilyen nagy élményt jelentett a karneválon római katonák jelenléte.
Hogyan éltek a római legiosok?
- Említette, hogy nehéz volt ez a néhány nap. Ahogy jó páran érzékeltük, maga a legios szerelés sem lehetett pillekönnyű, hiszen nem papír páncélt és pajzsot cipeltek...
- Mint mindenben, ebben is a hitelességre törekedtünk. A modern kori harcászat alapjai római eredetűek. Tudjuk róluk, hogy nem csak a szemtől-szembeni harcban jártak az élen, de már akkor is jól működött a hírszerzés, a félreinformálás, az ellenség tisztjeinek és vezetőinek megvesztegetése. A barbárok gyakran nagy létszámú csapataival szemben ugyanilyen fontos volt a biztonságos tábor építése, amit az esetleges támadások miatt teljes menetfelszerelésben kellett megcsinálniuk. Egy nap alatt a következő dolgokat végezték el: reggel lebontották a táborhelyet, ezután gyalogoltak 30-35 kilométert közel 50 kilogrammos málhával - ebben a saját felszerelésen és személyes tárgyakon kívül a közös holmik, mint sátor, szerszámok is benne voltak, hiszen nem kísérték őket külön társzekerek. A vonulás után aztán felépítették a tábort, s ha maradt idejük, még pihenhettek is. Ehhez képest nekünk igazán nem volt túl megerőltető a tábori élet és a felvonulás...
- A karneválozó szombathelyiek közül sokan csak most vették igazán komolyan az Önök munkáját, csodálkoztak rá ruhájuk és fegyvereik korhűségére. Van olyan dolog, amit még tökéletesíteni kell?
- Amivel egyáltalán lehetett, azzal egyszerre "lebuktunk". A kard markolatának ugyanis marhalábszárcsontból kellene lenni, de olyan minőségű csontot nem sikerült találnunk, ami alkalmas lenne erre a célra. Ezért ideiglenesen fából készült markolatunk van. Ezen kívül még sok az olyan apróság, ami kiegészítésre, megoldásra vár. Ilyen a téliesített ruha kérdése. Az agyagedényekkel ellentétben - amit a kísérleti régészet eredményeként olyan állagú agyagból tudtunk előállítani, ahogy azt Pannóniában készítették - nagy gondot okoznak a főzésre használt edények. Olyan réz- és bronzlemezekből készült edényekre van szükségünk, amilyeneket ők használtak, de ehhez jelenleg még meg nem lelt, felkészült és vállalkozó szellemű gyártó kellene - talán egy drótostót. Egy biztos, hogy jövőre a kemencét is megépítjük, hiszen ez volt a legfontosabb része a római katonai tábornak. Ha már minden veszélyben volt, a kovácsműhely akkor sem eshetett el. Mivel a korból nincsen kovácsműhely-ábrázolás, szerszámokból következtethetjük ki, hogy milyen felszerelésekre lehetett szükség az előállításukhoz.
A tábor marad
- Ezekhez a kutatásokhoz és a felszerelések előállításához persze anyagi háttér is kell...
- Erről az a véleményünk, és azt tanácsoljuk bármilyen más egyesületnek is. Hogy legelőször mindenki a saját erejéből hozza ki a maximumot, mutassa meg, hogy mire képes, és ha ezen már túl vannak, akkor kérjenek külső segítséget. Nálunk most azokon a sor, akik fantáziát látnak ebben a már működő dologban. Minden egyes megszerzett bőrdarabkával közelebb kerülünk a teljes hitelességhez...
-Az első találkozásra Szombathely lakóival megtörtént, de mi a helyzet a külhoni bemutatkozással?
-Bemutatkoztunk két külföldi fesztiválon is. Amikor kiderült, hogy Savariából, Szent Márton - aki szintén legiós volt - városából jöttünk, nagy lelkesedéssel fogadtak bennünket. Ott is jó érzés volt szombathelyinek lenni, és ezután is szívesen képviseljük Szombathelyt és a Savaria Legiót hazai és külföldi találkozókon.
- Mi lesz a tábor sorsa? Remélhetőleg Önök nem bontják azt le, hogy továbbálljanak...
- A tábor remélhetőleg marad a Ferences-kertben, és mi ismeretterjesztő délelőttöket szeretnénk tartani benne. Ez a helyszín - a város közepén, közel a karnevál felvonulási helyszínéhez, de mégsem a betonon - nagyon szerencsés választás. Arra számítunk, hogy jövőre is az ideihez hasonló rokonszenvvel és érdeklődéssel várja a város a római legiós katonák "megszállását". Egy riport során felmerült a kérdés, hogy nem öncélú-e az egész karnevál. Erre azt válaszoltuk, hogy igen - ez öncélú. Végre valami, amit a város maga hozott létre, és alapvetően magának csinál, saját polgárainak. Pártoktól és nézetektől függetlenül. Aki akarja, nézze meg, szívesen látunk minden érdeklődőt...
V.M.
| Látványos történelemóra |
tánczos
