Czika László 1977-ben kezdte pályáját fotóriporterként. Kezdetben a megyei napilapnak dolgozott, 1982 óta az MTI munkatársa. Rövid beszélgetésünkben először az akkori technikai lehetőségekről beszélt, amelyek ma már megmosolyogtatóak.
Ma már megmosolyogtató technika…
Először is, fekete-fehér képeket készített, igaz, létezett a színestechnika, de az újságok döntő többsége még a fekete-fehér képeket használta, és könnyebb volt az előhívásuk is. Amit egyébként saját maga végzett el, a negatívokat is felküldve az MTI-hez. A gyorsaság akkor úgy működött, hogy ún. képtávírót használtak. A nagyméretű fotót egy hengeres berendezésbe rakta, amely – hasonlóan a mai szkennerekhez – beolvasta azokat, a képeket hangjelzésekké alakította (mint a faxok), és a hangot küldte át, amit a túloldalon alakítottak vissza képpé.
Létezett az ún. kontaktmásolat, ami azt jelentette, hogy egy A/4-es oldalra több kisméretű, de nagy felbontású képet helyezett el, ezt küldte tovább szöveges kísérettel, amelyben összefoglalta az eseményt, annak helyszínét, időpontját stb. A kisképeket a pesti központban „kiszerkesztették”, egy aktatáskás ember pedig vitte körbe az újságoknak.
Megszűntek a munkásőr gyűlések…
Nyugodt időszak volt, hiszen nem létezett mobiltelefon, főnökei csak akkor érték el, ha ő hívta őket a vezetékes vonalon. Azt mondja, a 88-89-es időszak is hasonlóan alakult, tulajdonképpen annyi szúrt szemet, hogy egyre kevesebbet kellett munkásőr gyűlésekre járnia. Régiós tudósítóként az övé volt a Soprontól Nagykanizsáig tartó terület, Nagykanizsa pedig igazi munkásőr-központ volt.
A munkásőröket soha nem vette komolyan, egyszerűen nem értette, mit is akarnak kitől megvédeni. Bohóckodásnak tartotta, azoknak az embereknek a szórakozásának, akik szeretik, ha szabadidejükben menetelniük kell, időnként leüvöltik a fejüket.
Czika – az emberek többségével ellentétben – közben szerzett tapasztalatokat a Nyugatról, egyrészt rokonai éltek kint, másrészt 1977-től szolgálati útlevele volt, többször megfordult Ausztriában. Azt mondja, a Nyugat-Dunántúlon soha nem hitték el az emberek, hogy a szocializmus valami ideális, felsőbrendű dolog, elég volt, hogy látták, az osztrákok milyen autókkal közlekednek…
Tele volt tankokkal a szombathelyi szovjet laktanya
Amikor már érezhető volt a változás szele, egy darabig szkeptikus maradt. Jó néhányszor járt ugyanis a szombathelyi szovjet laktanyában. Az udvaron olyan 50 darab, felfegyverzett tankot látott. Belegondolt, hogy ezekkel két-három óra alatt le lehetne zárni hermetikusan a magyar-osztrák határt, és szóba sem kerülhetett volna semmiféle páneurópai piknik, vasfüggöny lebontás, keletnémetek kiengedése. Úgy vélte, az oroszok egyszerűen belefáradtak a birodalom fenntartásában, meg hát pénzük sem volt rá. Szóval, nem a magyar politikusok döntötték el dolgokat, bármennyire is ezt akarták sugallni, az oroszok egyszerűen feladták.
Aztán jöttek a nagygyűlések, a vöröscsillagok leverése, tiltakozás a Lenin szobor ellen. Ott volt a szobor ledöntésénél is, azt mondja, volt az egésznek valami forradalmi hangulata, jónéhányan köpködték is a szobrot. De aztán békésen végződött az egész. Nem csak Szombathelyen, hanem Győrben és a többi városban is fotózta a gyűléseket, a keletnémetek itthagyott autóit, a magyar Wartburgokat és Trabantokat a Gorenje hűtőládával a tetejükön. De bizonytalan volt minden.
Akkor még megilletődtek a képviselők…
Elérkezett aztán 1990 tavasza, a szabad országgyűlési választások napja. Gépével megörökítette a mandátumot szerzett, korábban a hatalom által megfigyelt országgyűlési képviselőket, megyeházi fogadásukat, megbízólevelük átvételét. A képviselők többsége nagyon fiatal volt, jó részük el is tűnt már a politikából. Czika szerint megilletődöttek voltak, néhányan azért meglátták a változásokban az egyéni lehetőségeket is.
Azt mondja, felszabadító érzés volt, az emberek nagyon vágytak már arra, hogy szabadon választhassanak. Arra persze nem számítottak, hogy így alakul a gazdaság, többségük azt hitte, néhány év múlva az osztrákok szintjén fogunk élni. Ez azonban már egy másik történet…
Czika László azért hozzáteszi, már akkor is tisztában volt vele, hogy történelmi események szemtanúja, és fontos dolgokat örökít meg gépével. A képek egy részét egy nagy galériában, a képekre kattintva Olvasóink is megnézhetik.
