Az ünnepség innentől kezdve a szokásos mederben zajlott. Lovashuszárok vonulnak fel a Ferences-kerttől a Petőfi-szoborig tárogatós zene kíséretében. A Március 15. téren 10 órakor katonai tiszteletadással és az országzászló felvonással emlékeztek a szabadságharcosokra. Ezután a tömeg átvonult az Ady térre.
Itt Ipkovich György polgármester mondta az ünnepi beszédet.
1848 a legfőbb talapzata nemzetállamunk létrejöttének, megteremtette a törvény előtti egyenlőséget, létrehívta a modern, polgári Magyarországot, azaz az alkotmányos jogállam alapjait és kereteit hallhattuk. Majd hozzátette: a várospolitikusok sokat beszélnek manapság pályázatokról, innovációról, régiókról, uniós elvárásokról és egyéb, életminőségünket, közérzetünket, ügyes-bajos dolgaink intézésének menetét befolyásoló dolgokról. A lakosok egy része figyelemmel kíséri munkájukat, másokat mindezek kevésbé foglalkoztatják. De ez nem baj, a lényeget kell meglátni, a lényeg pedig az, hogy mindenki kivegye a részét a feladatokból, és mindenki lehetőségeihez képest tegyen magáért, családjáért.
A beszéd után a Gothard Jenő Általános Iskola és a Herman Ottó Szakközépiskola diákjai mutatták be műsorukat. A modernizálás azért ide is beszivárgott: élőben hallhattuk Oláh Ibolya Magyarország című dalát is. A frissen beiktatott diákpolgármester idén is megkapta a város hatalmas, fából készült kulcsát, végül az ünnepség a Petőfi-szobor megkoszorúzásával zárult.
S ha már az újdonságokat említettük. Idén a menet élén Árpád-sávos lobogót vivő, bakancsos, katonai nadrágos ifjak is haladtak. Rendbontás nem volt az ügyből csak a rendőrök igazoltatták őket az Ady tér környékén. Hogy hova tartoztak, nem tudni, de az biztos, a MIÉP koszorúzását üdvözölték a legnagyobb lelkesedéssel.
