Az idei szemléző minden másra igen, azonban a filmek színvonalára nem panaszkodhatott. Évek óta nem szembesülhetett ennyi korrektül elkészített, különböző műfajú és izgalmasan kivitelezett, jó magyar filmmel.
Új elemként, végre nálunk is forgattak élvezhető tini- (I love Budapest) és kult-filmeket (Moszkva tér és Macerás ügyek), jóízű vígjátékokat (Rudolf Péter: Üvegtigris, és a Czabán-féle Feri és az édes élet), izgalmas tömegfilmet (Tímár Péter: Vakvagányok) és romantikus és drámai erejű gyermekfilmet (Shopsits Árpád: Torzók). A szemlének ők biztosan nyertesei.
Mitől volt millenniumi a millenniumi?
Az ezredév első filmes seregszemléje, a kulturális apanázs fejében új jelzőt kapott, így lett belőle millenniumi. Bár a címke már meglehetősen avítt, de sejthető, amíg ez a politikai mecenatúra adagolja a kultúrát (és a pénzt), a jelző, ha kell, ha nem mindenen ott lesz. Egyébként a rétestészta is megirigyelné a kulturális tárca eme rugalmasságát. Minek is új szlogen, (a Happy End Kft így is leterhelt), amikor az ezredfordulós örömünnep még a végtelenségig nyújtható. Azonban az egykor szorgos kezek gyúrta massza rég megrepedezett és felhólyagosodott, bűzét már a dán légszennyezettségi adatok közt is feltüntetik. A szemle szellemiségében annyira volt millenniumi, amennyiben az ezt megelőző 31, szervezésében azonban tökéletesen beleillett abba a trendbe, ahol a többi, hasonló jelzővel megbélyegzett, ködös pénzügyi machinációkkal terhes program is található.
Miért pont a Mammutban?
A helyszín kiválasztása is tökéletesnek bizonyult. Mind a Mammut nevű bevásárlóközpont, mind a Ganz gyárból sebtében összetákolt csarnok igazán nemes környezetet biztosított a magyar filmnek. A szemléző itt minden földi jóban dúskálhatott, ha akart Tarr Bélához literes kólát és pattogatott kukoricát, Jancsóhoz ananász ízű new yorki jégkristályt rendelhetett. A folyosókon, a neon-fénycsövek mögött leselkedő kirakati babák, a tömeggyilkos-képző szimulátorok, és a fodrászszalon-látogatók dzsungelében ideális társaságra lelhetett.
De hiába minden, a szemléző egyre csak nyavalygott. Pedig a gondoskodó kormány 
idejében, a szemle előtt pár hónappal kezébe vette az irányítást, először Debrecenbe invitálta a szakmát, azonban kiderült, nehéz lenne több ezer szakember szállását pár hónap alatt megoldani. (Erre még egy Fidesz-közeli varázsló sem képes.) Így maradt a vidékfejlesztés helyett a főváros. A tavalyi helyszínre mindenki csípőből tüzelt, bár a Kongresszusi Központban kiváló hangulat uralkodott, a vetítések technikai színvonala azonban minősíthetetlen volt. Jött hát a triumvirátus, a multiplex és a bezárásra ítélt Átrium, na meg a millenniuminak elkeresztelt gyárépület. A rosszhiszeműek, mint mindig, a helyszínek kiválasztásában most is mocskos pénzügyi tranzakciókat sejtenek. A szakma java azonban bevásárlóközpont gondolatától is infarktust kapott, hiába, győzött az erősebb millenniumi akarat.
Mi az a Millenniumi Rendezvényközpont?
Hála a Mammut-őrző biztonságiaknak az idén a szemlék történetében először, ismeretlen jelenség volt a lépcsőn üldögélés. Rend, fegyelem és tisztaság mindenütt. Itt még Zenthe Ferenc is csak a jó előre megváltott jegyével közlekedhetett. Megszűnt az az antidemokratikus eljárás is, miszerint a hazai filmes szakma csak úgy ingyen nézelődhetik. A célszemélyekhez forintokért eljuttatott speciális biztonsági kártya tíz alkotás féláron való megnézésére jogosított fel. Egy- egy mozit, hála a Mammutnak többször is levetítettek, így aki szemle előtti napokban jegyvásárlásra adta a fejét még biztonsággal helyet kaphatott a második vagy a harmadik vetítésre.
Azok, akiknek volt képük ahhoz, hogy hétvégén érkezzenek, azonban többnyire hétfőig egyáltalán nem jutottak be egyetlen játékfilmre sem. A kisjáték- és a dokumentumfilmekre azonban általában volt jegy, hiszen például egy tíz perces darabért kevesen áldozták fel a kedvezményre jogosító jegyüket, és nemigen fizettek érte négyszáz forintot. Pech, a blokkosítás badarság lett volna, mennyi bevételtől esett volna el a multi-kulti. A hangulat átlagos multiplexes, azonban a ki- és bevonulások között mindig érezhető volt a hellyel szemben érzett mély elégedetlenség. A filmek futottak egymás után, a minőség és a mennyiség a sok éves átlag fölötti volt, a hálátlan közönség azonban, nem akart ráharapni a multiplex-feelingre. Valahogy senki nem tekintette a vetítéseket túlélőtúrának, olyan eseménynek, amelyet csak mázsaszámra felhalmozott élelmiszerekkel lehet kibírni. A Mammut ideális helye az elvegyülni vágyóknak, szakmai találkozások, nyugodt beszélgetések veszélye nem fenyegetett. Erre a célra a gondos államtitkárunk az egykor volt Ganz Gyár még építkezés alatt álló csarnokát Millenniumi Rendezvényközpont néven jelölte ki. Itt, a szakmai vitákon mérték össze erejüket és hangjukat az opponensek, a filmkritikusok, a rendezők és az udvaron dübörgő légkalapács.
A rendszer rákosizálódik?
"Ebben a helyzetben nem engedheti meg magának a kulturális kormányzat, hogy ne keressen megoldást a problémákra." Reménykedett rendezvény kezdetéig a Szemletanács. Először lemondtak a Bagossy Levente által tervezett emblémáról és elfogadták a Happy End Kft. kacagó szemránckrém reklámját. Demonstráció nem is ebből a cseles pénzügyi zsarolással övezett cseréből, hanem a kormányzat központosító filmfinanszírozási elképzelése miatt lett. A szakma azon része, amely nem akart Nemzeti Filmközpont Rt-t, jelvényt tűzött a szíve fölé, akik akartak, az aczélos kulturális államtitkár irodájában sorakoztak. A forradalmi hangulatból azonban hamar apátia lett. Jancsó és Bacsó a szolidaritás hiányáról mesélt. Pedig a Filmművészek Szövetsége már a szemle első napján nyilatkozatot bocsátott ki, amelyben tiltakozásukat és követeléseiket foglalták össze, amit aztán minden egyes bemutató előtt felolvastak a filmrendezők. De kinek? Nekem az öt nap alatt egyetlen politikust sikerült észrevennem, az SZDSZ-es Mécs Imrét.
Pais
| A Filmszemle nyertesei Míg a közönség a két tinimozit (Hajdu Szabolcs: Macerás ügyek és Incze Ágnes: I love Budapest) díjazta, addig az Enyedi Ildikó vezette szakmai zsűri, a már bejáratott intellektuális filmesként ismert Tarr Béla-féle antiutópiát, a Werckmeister harmóniákat tartotta a legérdemesebb alkotásnak. A legjobb rendezői díjat Sopsits Árpádnak ítélték a 'Torzók' című életrajzi ihletésű munkájáért. A legjobb női színész díját a zsűri Börcsök Enikőnek (Paszport) ítélte, a legjobb férfi színész díját pedig Hollósi Frigyesnek (Feri és az édes élet). Életműdíjat kapott Banovits Tamás díszlettervező-rendező, Gulyás Lajos gyártásvezető és Palásthy György rendező. A Magyar Filmlaboratórium által adományozott operatőri díjat a játékfilmes zsűri Pohárnok Gergelynek ítélte az I love Budapest és a Szortírozott levelek című filmekben nyújtott operatőri munkájáért. Elsőfilmes-díjat Incze Ágnesnek (I love Budapest) és Török Ferencnek (Moszkva tér), az elsőfilmes rendezői díjat pedig Hajdú Szabolcsnak (Macerás ügyek) adományozták. A legjobb kisjátékfilm Mundruczó Kornél rendezésében az Afta, a kísérleti filmek kategóriájában Fligeauf Benedek Beszélő fejek című munkája, a legjobb első film a Macerás ügyek, Hajdu Szabolcs munkája. A legjobb nem fikciós film Csillag Ádám Mostohák-ja lett. |
