Kissé tanácstalanul próbálunk tájékozódni a sárvári vár bejáratánál, a meghívón a nagyterem hívószó áll, aztán a vár háta mögött, egy eléggé lelakott épületben találunk rá az Átjáró sorozat második felvonására. Ami tulajdonképpen a harmadik lenne, de Körmend után Csepregen nem jött össze a létszám. Itt azonban nincs ilyen gond, már a délután öt órai kezdés előtt szinte teltház fogad, egy ismerős arccal arról beszélgetünk, hogy a nyolc együttes sleppjével, barátaival, rokonaival együtt közelíti a 150 főt.
Ismerősöket találunk a zsűriben is, a körmendi verseny ítészei közül Horváth György zenész, és Balogh Zsolt menedzser maradt, hozzájuk csatlakozott Horváth László, hangszerboltos. Kissé gonoszkodva el is gondolkodunk azon, hogy azért páratlan a zsűri, mert így könnyebb dönteni
Agrárdzsessz?
Pontos kezdés, a színpadon a szombathelyi Proform. A műsorvezető úgy konferálja be
őket, ők azok, akik a No Thanx előzenekara akarnak lenni. Kisebb tiltakozás
után aztán Hege, mint narrátor (Hegedűs László, körmendi ifjúságsegítő,
szervező), mentegetőzik, hogy nem akart senkit megbántani. Sem a No Thanx-et, sem a
fellépőket
A csapat punk-rock alapokra helyezett agrárdzsesszként határozza meg stílusát. Merész mondat, amellett, hogy semmi értelme, nekünk csak a zúzás kifejezés jut eszünkbe a produkcióról. Aztán, hogy miért akar szólózni az, aki nem tud? Szinte önmaga paródiájának tűnik a produkció, ha így nézzük, jópofának is nevezhető.
A kommunisták Pannóniája
Az ikervári The Spleen-ről az első benyomásunk, le sem tagadhatják, hogy Vas
megyeiek. Főként az énekes ízes tájszólása miatt, a szövegek azonban
kijózanítóak. Például: Pannóniát gyártottak a kommunisták, meg magyar
motoros ne feledd el, más tollával ne ékeskedj! Erőltetett, de erőtlen produkció,
komoly ritmusproblémákkal kiegészítve. Ja, és az énekes pólóján a felirat: A
rock örök és elpusztíthatatlan. Hát, ezen az estén többen is tettek a rock
elpusztításáért.
Negyedik éve toljuk a talicskát. kezdte az Ultraderm Salköveskútról. Ennyi idő alatt lehetett volna a kutyaszar tízmásodpercenkénti ismétlése helyett szövegeket is írni. Az énekes nem tudhatjuk, hogy szándékosan-e, de Lovasi András utánérzésnek tűnik, ráadásul húzzák az időt, a zsűri végül megunja, a szabályzat értelmében három helyett csak két számot játszhatnak. Fellélegzünk.
Kötelező tetkók
A vassurányi Metalforce-t először nem nagyon tudjuk hova tenni, végig az ismerősség
érzése kavarog agyunkban, aztán jön a megvilágosodás. A nyolcvanas évek elején a
Dinamit nevű szupergrupp-tól hallottunk hasonlókat. Banális szövegek, gyenge
gitárszóló (miért is akar valaki
stb.), de jól, pontosan megkomponált számok.
Csak az állandó, sokszor feleslegesnek tűnő lábdob-duplázó zavarja fülünket,
lehet, hogy megöregedtünk?
Felejthető a The Impact Kemenesmihályfáról, a három gitár végig ugyanazt a riffet játssza, semmi változatosság. Talán csak a műfajhoz kötelező tetkók, és nem annyira kötelező izomtrikók színezik a képet. Apropó, műfaj. Egy ismerős mondja mellettünk, hogy ha egy zenekar eltalálja a műfajt, akkor zenélni nem tudnak, ha pedig valamennyire zenélnek, akkor nem nekik való a műfaj. Szóval, tényleg ilyesmi van a levegőben.
Meggyőző produkció
És egy gyors válasz az előző véleményre. A Csornáról érkezett Say Out-nak
mindkettő bejön. Komoly zúzás, a bonyolultabb ritmusképletek is halálpontosak.
Hatalmas a lendületük, a kopasz énekes meggyőző, szóval jó az egész. Kár, hogy
nem sajátot nyomnak, de amit igen, azt meggyőzően és színvonalasan. A közönség is
veszi a lapot, rámozdulnak a feszes ritmusokra, gyorsan vége a három számnak.
Szimpatikus csapatnak tűnik a celldömölki The Flashback. Igaz, hogy sémákat
játszanak, de látszik, hogy a produkcióból nem akarnak túl sokat kihozni. Jobban
odafigyelve feltűnik, hogy más hangszereléssel akár popslágerek is lehetnének a
dalok, a keményebb hangzás miatt kissé eklektikus a kép.
Mit is akarnak a színpadon?
A helyi erő, a sárvári Ablak Zsiráf maradt a végére. Igaz, hogy komoly
ritmusgondokkal küzdenek, de a gitáros-énekes könnyedsége miatt ismét a paródia jut
az eszünkbe, kár ezt már egyszer leírtuk. Aztán az utolsó számban a trash-metált
próbálják meg kigúnyolni, kevés sikerrel. Inkább maradtak volna a másodiknál, ami
bármilyen furcsa oroszos beütésű rock volt. Szóval, nem tudják, mit is
akarnak a színpadon.
A befejezés előtt az ajtóban egy sörösdoboz bök oldalba, rácsatlakozva egy harminc
körüli figura. Mikor kezdődött? bök a színpad felé. Mindjárt vége
világosítom fel, mire p
ba, akkor visszamegyek a kocsmába. És úgy is
tesz, mi pedig felsóhajtunk, ismét egy erőltetett rím.
A zsűri megint csak hosszabb idő után hozza meg döntését, hiába vannak most csak
hárman. Tehát, a három továbbjutó a Say Out, a Metalforce és a The
Flashback.
Folytatás a szombathelyi elődöntőben, április 7-én, az Oladi Művelődési
Központban.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
