A Zaporozsecé az Átjáró – Szentgotthárdi csapat nyerte a tehetségkutatót

Intellektuális rock?
A szombathelyi Rimbaud „intellektuális rockként” határozta meg stílusát, ami már korábban is fejtörést okozott. Ezek szerint van nem intellektuális rock is? A döntést hagyjuk meg a zenekarnak, akik ugyanazt a minőséget hozták, mint három héttel ezelőtt, talán a színpadkép romlott egy kicsit. Megint csak azt tudjuk írni, hogy jó ötlet a vers megzenésítés, de tartunk tőle, hogy ezen előbb-utóbb tovább kell lépniük.

A The Flashback műsora most kevésbé volt ütős. Feleslegesnek tartottunk néhány szám végi „üvöltést”, a produkció most inkább melóra emlékeztetett. Kár, hogy a bőgős mozgásában Fleyát (Red H. C. P.) próbálta utánozni, ez nem mindenkinek áll jól. Igaz, korábban Prieger Szabolcs néhány mondatos beszélgetésünkben kijelentette: „mindenki másol.”

A profik
Kár, hogy a világítócucc malőrje kicsit megzavarta a csornai Say Out fellépésének elejét. A hardcoure csapat most is igazi profi volt, gitárpengető nem marad szárazon, ha technikás, rendkívül pontos zúzásukat hallja. Az énekes megint bemozogta a színpadot, a közönség pedig a termet. Igaz, az idősebbek a ruhatár csendjébe menekültek, de ilyen az igaz HC.

A dologba az is belefért, hogy valószínűleg korábbi cikkünkre utalva az énekes megjegyezte: „a Say Out csak sajátot játszik”. Bocs, fiúk.
Aztán a sokak által várt Gitárpuncs következett, a csapatban közben tagcsere volt. És itt kell megemlítenünk, hogy az ő egyik emberük játszott a White Shirt-ben, a zenekarhoz közel állóktól megtudtuk, szakítás várható. Pletykálni azért nem akarunk, kár lenne értük.

A Metrosurfing zárta a bulit. Ugyanazzal az igényességgel, mint három hete, de lehet, hogy elszállt a meglepetés varázsa, most nem tűntek átütőnek.

„Nem volt egyszerű”
Aztán már csak a zsűrire vártunk, akik bő félóra múlva szinte fanfárok kíséretében vonultak fel a színpadra. Miután nagy nehezen sikerült megkaparintani az egyre bőbeszédűbb Hegétől a mikrofont, Balogh Zsolt zsűrielnökhöz méltóan jelentette be: „Nem volt egyszerű”.
És, hogy mennyire nem, bizonyítja, hogy különdíjat is adtak át. Mégpedig a Slay Out-nak. Akik, mint írtuk már, annyira profik, hogy nem egy tehetségkutatón lenne a helyük. Ők már segítség nélkül, szimplán produkciójukkal is megállják a helyüket.

A szakmai értékelés most elmaradt, a negyedik helytől lefelé nem rangsorolták a csapatokat. Azért rossz volt látni, hogy a zenekarok milyen lehangoltan mentek az emléklapért, ez ugyanis azt jelentette, hogy nem értek el helyezést.

Az első a Zaporozsec
Balogh Zsolt nagy levegőt véve jelentette be, hogy a harmadik helyen a Rimbaud végzett. Vastaps fogadta a csapat frontemberét, az ünneplésre nem sok idő maradt, mert máris jött a második, a White Shirt. Innen már minden világos volt, hiszen csak a szentgotthárdi „gyerekcsapat”, a Zaporoszec neve nem hangzott el. Csak most, amikor az első helyezést jelentették be. Ováció a gotthárdi különítménytől, visszafogott fogadtatás a helyi közönségtől.

A fiataloknak nem volt idejük ezzel törődni, hiszen gyorsan vissza kellett hozni az autókba már bepakolt cuccot, hiszen a győztes egyik jutalma egy rövid koncert volt.