Profiknak való szimulátor
A hétfő esti sörsátor-nyitás és buli megviselte a hallgatókat. nyugtázzuk a
kollégákkal a délelőtt tízre tervezett programkezdet elmaradásakor. A katonai
toborzósátornál jóval több a fotós, operatőr, újságíró, mint az érdeklődő.
Semmi baj, addig kipróbáljuk a repülőgépszimulátort. Kényelmes ülés, alul a csűrőpedálok, balra a gázkar, középen a botkormány, szemben a műszerfalnak álcázott monitor. A menüből kiválasztjuk az F-15-ös vadászbombázót, a kezelőszerveket Ferge László százados mutatja. Könnyű a dolgunk, nem kell a felszállással bajlódni, a távolban megjelenik a cél. Megpróbáljuk befogni, de csak üldözés lesz a dologból, közben vigyázni kell arra is, hogy közel a földfelszín. Néhány perces próbálkozás után feladjuk, Ferge százados megnyugtat, ezen a szimulátoron profi pilóták is gyakorolnak, tehát nem egyszerű a feladat.
Komoly karrierre számíthatnak
Inkább beszélgetünk. A toborzósátorban a vadászpilóta pályára várják a
jelentkezőket. És azért egy főiskolás rendezvényen, mert ma már csak diplomával
és angol nyelvtudással rendelkezők jelentkezhetnek a pilótaképzésre. Az első évben
Szolnokon zajlik az oktatás, utána három évig egy kanadai légibázisra költöznek a
hallgatók, az első két évben légcsavaros gépeken repülnek, a harmadik évben jön a
sugárhajtású repülő, a végén pedig a vadászgép.
Ez a csúcs mondja a százados. Addig azonban nagyon sok szűrőn és próbán kell átesniük a pilóta-jelölteknek. Az első az egészségi alkalmasság, itt véreznek el a legtöbben. Aztán a nyelvismeret felmérése következik, a megfelelő minősítést szerzett jelentkezőket pedig beiskolázzák.
Évente 8 új tanulót vesznek fel, ehhez azonban tízszer annyi jelentkező kell. részletezi a szigorú feltételeket és a toborzás célját Ferge László. Viszont aki sikerrel veszi az akadályokat, komoly karierre számíthat. mondja a százados.
Van is néhány érdeklődő, egy fiatalember nem is a főiskoláról érkezett,
mint mondja, gyerekkora óta katona szeretne lenni. Félrevonulnak a toborzókkal,
később látjuk, hogy telefonszámot cserélnek.
Aztán két hallgató jön, egyikőjük beleveti magát a szimulátorba, a másik a honvédség ajánlata iránt érdeklődik. Mint mondja, nem a repülés, hanem a felderítő desszantos pálya érdekli, magára hagyjuk őt a tisztekkel.
Közben kicsit élénkül az élet az udvaron, kinyitott a sörsátor is, és van már érdeklődő a bungee jumping iránt is. Negyedórás készülődés után az első jelentkező hangos rikoltással veti le magát a mintegy hatvan méter magasról, komoly nézősikert aratva ezzel. Megtört a jég, többen is jelentkeznek, még ketten himbálóznak egyet-egyet a gumikötélen, aztán a társaság elvonul.
Mindenhol csak lassú, megfontolt készülődés látszik, úgy tűnik, ide csak késő délután vagy este érdemes visszajönni. Nem baj, legalább repültünk egyet, ha csak virtuálisan is.