- Milyen emlékeket őriz Szombathelyről? Korábban néhány évig oktatott a főiskolán.
- Igen, még fiatalemberként. Miszlivetz Ferenc 1992-ben szervezte a politológia és szociológia tanszéket, és keresett óraadó tanárokat. Akkor jöttem Szombathelyre, és ha jól emlékszem, 1999-ig jártam ide, az első években Veszprémből, később Budapestről. Aztán budapesti elfoglaltságaim nem tették lehetővé, hogy minden pénteken Szombathelyre utazzak. Kellemes emlékeim vannak a városról, rendkívül élénk főiskolai élet volt itt akkor. A mostani helyzetet nem ismerem, de akkoriban a város és a főiskolai hallgatók között volt egy kis ellentét az éjszakai élet mibenlétét tekintve, de ettől függetlenül csupa jó érzéssel emlékszem vissza Szombathelyre.
- Volt diákjai liberális szellemű tanárként jellemzik Önt. Változtak a nézetei?
- Nem, nem hiszem. Érdemes lenne velük most elbeszélgetni, ők tudnák megmondani, változtam-e. Szerintem nem sokat, az idők változtak, és a témától függ, hogy mikor liberális az ember, mikor konzervatív, mikor ilyen, mikor olyan. Nem hiszek abban, hogy valaki mondjuk konzervatívként konzervatív módon eszi a szalonnát, húzza le a zokniját, vagy akár a művészetben, akár a gazdaságban konzervatív módon viselkedik. Azt hiszem, az ember összetett személyiség, hol ilyen, hol olyan. Most is oktatok, és ha megkérdeznék budapesti hallgatóimat, lehet, ők is azt mondanák, hogy eléggé liberális személyiség vagyok.
- Gondolom, az Ön által említett liberalizmus elméleti megközelítést jelent.
- Nem tudom, talán definiálni kellene, mit jelent az, hogy liberális valaki. Én azt hiszem, ilyen értelemben minden pártban, az élet minden területén vannak liberális személyiségek. Úgy lehetne inkább definiálni, hogy milyen a liberálissal szemben álló személyiség, talán közelebb jutunk hozzá. Ha a liberalizmus azt jelenti, hogy egy közösségben magát jól érző, közvetlen természetű ember, akkor igen, akkor most is ilyen vagyok.
- Nem fordult elő túl gyakran, hogy politológus politikai pályára lépjen. Hogyan szánta rá magát erre a lépésre?
- Egy viszonylag hosszabb folyamat volt. Már korábban is a Fidesz szakértője voltam, 1998 és 2002 között a Miniszterelnöki Hivatal sajtófőnökeként dolgoztam, 2003-ban lettem Orbán Viktor kabinetfőnöke, most pedig országgyűlési képviselő vagyok. Vagyis apránként, lépésről lépésre kerültem közelebb, végig megtartva politológusi és egyetemi oktatói mivoltomat is. Úgy gondolom, a későbbiekben még hasznos lehet nekem, ha a politikatudományt és a politikai gyakorlatot ötvözhetem majd.
- Ön egy vitairat bemutatására érkezett Szombathelyre. Egy politológus kollégája írta, hogy nagyon színvonalas az anyag.
- Remélem, többen is írták, gondolom Török Gáborra, a város szülöttére utal. Örülök a véleményének, hiszen az volt a célunk, hogy egy olyan színvonalas munkával álljunk elő, amelynek a megítélése nem ideológiai alapú. Vagyis nem azt jelenti, hogy aki önmagát mondjuk a Fideszhez közelinek érzi, az párthűségből mondja azt, hogy jó, a baloldaliak pedig szintén párthűségből mondják, hogy rossz.
- Az utóbbi időben Szombathelyen a legfontosabb, várost érintő kérdésekben sikerült konszenzust kialakítani. Lát erre esélyt az országos politikában is?
- Lehet konszenzus, mint ahogy van is egyébként sok kérdésben, főként a kétharmados törvényeknél. Tegnap is voltak olyan kétharmados szavazások, ahol a Fidesz együtt szavazott a szocialistákkal. Nyilvánvalóan kevésbé érdekes a nyilvánosság számára, ha a két oldal egyetért valamiben. A közeljövőben a rendőrség, határőrség összevonása igényel kétharmados többséget, úgy tűnik, az ügyben megvan az ötpárti egyezség.
De hát nincs olyan demokratikus ország, ahol kormány és ellenzék mindig mindenben egyetért, mert akkor nem lenne szükség ellenzékre. Nyilvánvalóan máshogy látunk sok dolgot, azt hiszem, önmagában a vita nem baj, jó is, ha élénk vita van. Az a sajnálatos, ha a véleménykülönbség durváskodásba csap át.
- Nem érzi magát olykor magányosnak az országgyűlésben?
- Nem. A házszabály értelmében úgyis csak én reagálhatnék. Bizonyára tudja, hogy szimbolikus gesztus a Fidesz-frakció részéről, amikor Gyurcsány Ferenc napirend előtti felszólalásairól kivonul. Én szoktam reagálni, mivel a frakcióvezető az egyetlen, akinek erre joga van, nekem pedig nem okoz különösebb lelki sérelmet.
- Hogyan látja a saját jövőjét? Az Ön személye miniszterelnök-jelöltként is szóba került.
- Nem, ez még nagyon messze van, nem gondolkodom rajta. Lehet, hogy nagyon álszerény módon hangzik, de tényleg, mindig azt tartottam szem előtt, hogy azok, akik bíznak bennem, továbbra is megbízzanak bennem, remélem, így lesz a jövőben is akár volt hallgatóimról, akár politikustársaimról van szó.
