Két Heti Hetes közt Havas tanár úr, a pökhendi fecsegő, és Farkasházy, a szerény viccelődő vidéki körútra indult. Tivadar hetedik könyvéhez keres olvasótábort, Henrik pedig spontán babérokat szüretel, s némi aprópénzt zsebel Szabadság-hegyi villája rezsiköltségéhez.
Itt Szombathelyen a hakni győzelem, a felpolcozott könyveket, mint egy pénzbedobós telefonfülke az aprót, nyeli a közönség. A Havas-féle monológoknak is nagy a sikere, ráadásul nincs itt egy Verebes, aki helyére tegye őt. Tömött sorokba ágyazottan, mozdulatlan képpel hallgatjuk a másfél órás, a hol öntömjénező, hol pedig kedves, poénkodós szövegelést. Mint a Beszélőt a macsingák....
Showman, aki egy személyben több lexikon és Story Magazin
Apropó macsingák: ennek a Peru őserdeiben vándorló törzsnek semmi köze sincs a hírhedt dakota indiánokhoz. A Beszélő nem egy rossz, vagy "felpiározott" fecsegő (mint a dakoták magyar történésze), hanem egy olyan showman, aki egy személyben néprajzi és hadtörténeti lexikon, nagylexikon és Story Magazin. A virtuális, két lábon járó tévékészülék (legalábbis, ahogy a róla íródott regény szerzője, Mario Vargas Llosa állítja) kivételes orális képességgel megáldott lény, hat órát is képes egy huzatra, különösebb alkoholos befolyásoltság nélkül végigbeszélni. A nép, a többi macsinga félistenként tiszteli őt, áhítattal és mozdulatlanul élvezi az egyszemélyes talk-showt. Ilyen macsingák vagyunk mi, a közönség, és ilyenek a mi "beszélő" fejeink is. Ha nem is félistenek, mint Jimmy, de negyedek, annyi biztos. Macsingák vagy magyarok különben is egyre megy, a műfaj a lényeg, az örök.
Henrik mindent tud, Henrik mindenkit ismer
Havas a pökhendi és tudálékos arcát tette elénk, Tivadar a szerénység és intelligencia mögé rejtőzött. Havas rutinból lökte a rétestészta rugalmasságával vetekedő monológjait, Farkasházy személyesebb és bensőségesebb történeteket mesélt. Megtudtuk, nemrég műtötték epéjét, azóta szigorú diétán tartják, egy romlott sólet miatt nem lett katona, hallottuk: ükapja maga a gyáralapító Zsolnay volt.
Havas a katonaság és az újságíró elhivatottságáról szóló kiselőadások témaköréből válogatott, ezeket fűszerezte egy-egy élesebb, Csurkáról, Orbánról, Torgyánról, Göncz Árpádról, Pokorniról, és Horváth Balázsról szóló élményével. Ismét kiderül: Henrik mindent látott, Henrik mindent tud és mindenkit ismer. El kell ismernem, a kötekedő és nagyarcú figurát itt is remekül prezentálta. Igazából egy bajom volt vele: nincs humorérzéke. Tivadarhoz képest legalábbis.
"Én csak egyet akarok: baromi jól élni"
Az egymás melletti elbeszélés egyetlen valamirevaló pillanatát is neki köszönhettük. Amikor egy nézői kérdés után megnyílt, és családja apropóján a számára legfontosabb értékekről kezdett beszélni. A bensőséges mondatait Havas percek alatt leforrázta. Aztán szabadkozott: "Nem veled van bajom Tivadar, hanem a fajtáddal." Megint beletrafált valamibe, amiből hosszú körmondatokon keresztül sem tudott kivergődni, mondatai egyre sértőbbnek tűntek. Farkasházy a fotelbe roskadt, összekulcsolt kézzel nézte, hova jut a vergődő Henrik. Már nem szólalt meg, Havas zárta az előadást, persze azzal az érzéssel, hogy győztesre verte magát. A végső nagymonológjából pár mondat: "Mások vagyunk...én megcsinálom magam, nekem nincs szükségem neves ősökre ... kurvára nem érdekel a családom...Én csak egyet akarok, baromi jól élni."
pasi
