Nem biztos. Mindenesetre jeles médiaszemélyiség, aki a szakmájában szinte mindent kipróbált. Havas Henrik a televíziózásról, a mostani tévé személyiségekről, és az őt ért vádakról beszélt nekünk.
- Úgy tűnt, végleg megválik a Heti Hetestől, aztán újra feltűnt a képernyőn. Ma az oka ennek?
- Csak ismételni tudom magam. Jól éreztem magam a társaságban, de nem gondoltam, hogy sokáig kellene csinálnom, elég idegennek éreztem a műfajt. Az RTL felajánlott egy új műsort, ami nem jött össze. Így két dolog közül választhattam. Az egyik, hogy nem leszek a képernyőn, a másik, hogy leszek, de csak a Heti Hetesben, és én ezt választottam.
- A nyolcvanas évek végén a Kossuth Krónika hírszerkesztője, majd műsorvezetője volt. Lehetséges, hogy a jövőben még láthatjuk egy objektív hírműsor élén?
- Nem. Túl öreg vagyok ehhez, ötvenkét éves.
- Túl sok munkát jelentene?
- Igen. Ha nekem minden este ott kellene ülnöm a tévében - vagy reggel a rádióban -, híreket olvasni, belehalnék. Nem az a típus vagyok, aki súgógépről olvas be szövegeket. Tehát ha ott lennék, akkor én vágnám az anyagot, én írnám a felkonferálást. Ez pedig már akkora munka, hogy nem szívesen vállalnám.
- Egyébként az újságírás mely területe foglalkoztatja leginkább?
- A riport.
- És milyennek látja a riport, no és a magyar újságírás helyzetét?
- A riport helyzete pocsék, a magyar újságírás helyzete pedig egyelőre pocsék, de azt gondolom, ez előbb megoldódik. Ahogy a gazdasági növekedéssel együtt nő a jólét, csökken a munkanélküliség, úgy jönnek rendbe a dolgok. Ne felejtsük el, hogy tíz éve volt a rendszerváltás. Ez még a vadkapitalizmus időszaka. Az újságírók egy részét nagyon jól megfizetik - szerencsére én is ezek közé tartozom - a nagytöbbséget nagyon rosszul fizetik és rossz munkát végeztetnek vele.
- A közszolgálati médiáról mi a véleménye?
- Tragédia. Túlpolitizált és lopnak.
- Bővebben?
- Túlpolitizált, mert a mindenkori kormány fontosnak tartja, hogy a saját szája íze szerint tudósítson a közszolgálat.
- És a lopás?
- Nagyon könnyen lehet ott pénzhez jutni. Annak idején Hankiss Elemér történelmi bűne volt, hogy létrehozta a produceri irodákat szabad utat nyitva ezzel a lopásnak. Azóta az egyszerű titkárnőt nem fizetik meg, ehelyett százmilliókat lopnak ki a televízióból. Ez a tragédia. Úgyhogy ha odamennék, akkor csak elnöknek. És vaskézzel, könyörtelenül teremtenénk rendet.
- Más. Olvassa ön a Demokratát?
- Igen időnként.
- Nemrégiben Seszták Ágnes, a főszerkesztő a következőket írta önről a lapban. "Havas Henrik címzetes egyetemi docens, médiaiskola-igazgató és tulajdonos egyben kisoroszi korlátlan uralkodója, médiacár, médiacézár s egyben modortalan beképzelt tahó." Mit gondol erről?
- Jópofa... jópofa. Ez a tahó, ez nem rossz. A többi sajnos nem igaz. Nem vagyok címzetes docens, csak voltam, Kisoroszin van egy nyaralóm, azon kívül semmi. Mi volt még?
- Médiacézár...
- Marhaság. Nem vagyok Gyárfás Tamás, tehát nincs saját csatornám. Valami tekintélyem van a médiában. Ez tagadhatatlan. De már nincs sajtóügynökségem, ami volt, a fotóügynökségem sincs, iskolatulajdonos sem vagyok. Tehát amit Seszták Ágnes írt, az nagyjából hülyeség.
- Sokan úgy vélik, hogy Ön Magyarország legjobb újságírója. Mit gondol erről?
- Nem vagyok a legjobb újságíró, mert nincs klasszikus értelemben vett újságíró. Minden műfajban vannak kedvenceim. Mondjam azt, hogy imádom Megyesi Gusztáv publicisztikáit. Imádom Konrád György esszéit, Csurka István pamfletjeit. Nem a tartalmuk miatt. Azért, ahogy meg vannak írva. Csurka megújította a magyar közírás nyelvezetét. Egy zseniális drámaíró, akinek egyetlen politikai gondolatával nem tudok egyetérteni. De azt a stílust, ahogyan ír, imádom.
És még kiben mit kedvelek? Nagyra értékelem Friderikusz céltudatosságát; Bethlen János vitakultúráját, ami időnként mostanában kibicsaklik. Valószínűleg azért vagyok "közkedvelt" és elismert, mert mindenhez egy kicsit jobban értek.
- Van olyan műfaj, amiben kiemelkedőnek érzi magát?
- Bár lenne ilyen, de úgy tűnik, nincs. Illetve a politikai vitaműsor, de erre manapság nincs igény.
Kassai Zsigmond