Álláshalmozó politikus, aki az eredményességet tekinti mércének – Nemény András, az MSZP közgyűlési frakcióvezetője

–Ön álláshalmozó, vagy ennyire hiányoznak a megfelelő emberek a kényes feladatokhoz?
– Lehet, hogy tényleg álláshalmozó vagyok: Hiszen mindezek mellett vannak még civil munkáim is. Szombathelyen kívüli területeken ingatlanfejlesztésekkel, tanácsadással foglalkozom, például Pécsett és Körmenden.

– Szándékosan hangsúlyozta, hogy Szombathelyen kívül?
– Igen. Nem lenne jó az, ha üzleti kapcsolatba kerülnék az önkormányzattal.

– Hogyan lehet ennyi funkciót ellátni úgy, hogy utólag meg legyen elégedve a teljesítményével?
– Munkajogilag a főiskola a főállásom, ez számomra új terület, sok energiát követel. A többi tevékenységemtől abban is különbözik, hogy ez a politikától teljesen független. Egyébként a rektor kért fel, hogy segítsek, és vállaltam, mivel régi vágyam, hogy egyetem legyen Szombathelyen.

– Néhány hónappal ezelőtt azt mondta, hogy folyamatban van a főiskola stratégiai tervének készítése. Hogyan áll ez a munka most?
– A munka folyik, egyrészt el kell látni a soproni egyetemmel történő egyesülésből eredő feladatokat. Ezek lényege, hogy olyan szombathelyi egyetemi központ jöjjön létre, ami fölötte áll a karoknak, de mégis támogatja azokat. Egy szervezetileg elkülönült Savaria Egyetemi Központot kell létrehozni.

Úgy érzem, hogy komoly csaták árán a soproni rektornál minden fontos dolgot sikerült kivívnunk. Azt pedig majd meglátjuk, mennyire lesz életképes az egyetemi központunk, a felnőttoktatás megváltozott helyzetében hogyan tudunk együttműködni a szakindításoknál, az alap- és mesterképzéseknél. Ha kisebb is az a tanulószám, amelyben gondolkodhatunk, hozzuk ki belőle a maximumot. Ehhez jó marketingstratégia is kell – amire eddig nem volt rákényszerülve a főiskola. Egy-két évig sikeres marketinggel be lehet hozni diákokat a rendszerbe. Utána már viszont főleg az számít, hogyan működik az iskola, ugyanis az új diákok jelentkezését nagyobb mértékben befolyásolják a hallgatók visszajelzései. Tehát piacképes szakokat akarunk, és olyanokat, amelyeknek hagyományai vannak Szombathelyen.

„Nem tervezem, hogy hosszú távú legyen a munkakapcsolatom a főiskolával”

– A főiskoláról mintha kettős beszéd zajlana. Felső szintről mindig azt halljuk, hogy minden rendben van, közben pedig azt látjuk, hogy régóta baj van. Miért nem lehet erről nyíltan beszélni?
– Én nem szívesen foglalkozom a főiskola múltjával, mert nem ismerem. Fontos szempont volt nekem az is, hogy nem akarok személyekkel foglalkozni, emberekhez kötődni. Most egy új helyzet alakult ki, akkor van baj, ha nem alkalmazkodunk ehhez. Azt látni kell, hogy a főiskola felvételi számai, a többi, hasonló képességű főiskolához viszonyítva nem rosszak.

– Tulajdonképpen válságmenedzserként dolgozik?
– Nem tartom magam annak. Másról van szó, gondoljunk bele például, hogy a leendő főnökével senki sem tud úgy tárgyalni, ahogyan kéne. Nyilvánvaló, hogy – legalábbis az első választásnál – a soproni egyetem fogja adni a rektort. A Berzsenyi Főiskola alkalmazottaitól nem lehet elvárni, hogy konfliktusokat felvállalva tudjanak tárgyalni vele az egyesülés részleteiről. Ez nekünk, külsősöknek a feladata. Én nem tervezem, hogy hosszú távú legyen a munkakapcsolatom a főiskolával, így vállalhattam a konfliktusokat. Ez meg is lepte az egyetem rektorát, nem ehhez szokott hozzá, ugyanakkor belátta, az ő érdeke is, hogy teljesen tiszta viszonyok teremtődjenek.

A tárgyalások lezárultával az én eredeti feladatom is véget ért, de most már látszik, hogy ennél tovább kell mennem. A belső folyamatokba is be kell avatkoznom, oly módon, hogy a Savaria Egyetemi Központ egységes, gazdaságilag jól működő, és piacképes legyen.

– Mi lesz az intézetek sorsa?
– Éppen ez az, most folyik az átvilágításuk… Először is látni szeretném a rendszert. Azt szeretnénk, hogy amit itt termelünk meg, az csak a miénk legyen. Tudjunk önállóan pályázni, és az egyesülésnek csak az előnyeiből profitálni. Egyetemként könnyebb lesz majd hallgatókat szerezni, és könnyebb lesz az akkreditáció is. Viszont, ha így sem tudjuk megteremteni a gazdaságos és jó működés feltételeit, akkor csak magunknak tehetünk szemrehányást.

„Úgy kell alakítani az arányokat, hogy a végén mindenki megszavazza a költségvetést”

– Sok konfliktust kell vállalnia?
– Ott, ahol sokszereplős viták vannak, mint a főiskolán, természetesen. Ebben a közegben azért intelligensen intézik a vitákat, a konfliktusok kezelésében pedig van tapasztalatom. A politikában már megedződtem.

– Ugorjunk. Ön a városi közgyűlés pénzügyi, gazdasági bizottságának elnöke. Ez úgy jött létre, hogy az előző ciklusban összevonták az addig külön működő két bizottságot. Így viszont nagyon komoly feladatai vannak ennek a testületnek, minden lényeges ügyben beleszólásuk van.
– Valóban a pénzügyi bizottság az egyetlen olyan bizottság, amely önálló döntési jogkörrel rendelkezik. Nagyobb a felelősség, hiszen 30 millió forintos határig önállóan is dönthetünk. Tulajdonképpen maga a bizottság is egy külön kis közgyűlés, 13 tagja van, és mindenki ügyel arra, hogy az erős emberét betegye oda.

– Rövidesen itt a költségvetés készítésének időszaka. Az előrejelzések szerint jövőre az ideinél is kevesebb központi támogatásra számíthatnak az önkormányzatok.
– Így van, nehezebb a helyzet. Az első félévben meg is léptünk néhány olyan takarékossági lépést, amivel nem lehetett tovább várni. Például az iskolabezárást, kulturális intézmények összevonását. Minden önkormányzatnak az a stratégiája, hogy a működési költségeket csökkentik, és a fejlesztésekre tesznek félre pénzt. A költségeket lehet úgy is csökkenteni, hogy innen-onnan farigcsálunk, meg úgy is, hogy komoly intézkedéseket hozunk . Mi az utóbbit választottuk, ami roppant népszerűtlen, viszont ma is azt mondom, hogy szükségszerű.

– Nem látjuk, hogy a kulturális intézmények összevonása népszerűtlen lenne. Talán a kultúrafogyasztó is úgy érzi, hogy átláthatóbb a rendszer.
– Szakmailag letisztultabb rendszert kell működtetni, azt gondolom, ez sikerülhet, a kedvezőbb gazdasági működést pedig, szerintem, a ciklus végére fogjuk elérni.

– Beszéljünk a számokról. Az ember képzeletét egy idő után meghaladja, ha ilyen nagy összegekről olvas. Le lehet osztani a tízezreket, százezreket, de ha milliárdokról van szó, elveszítjük a realitásérzékünket. Mekkora is Szombathely összköltségvetése?
- Bruttó 30 milliárd forint.

– Hogyan kezdik ezt elosztani? Tudják, hogy hány százalék kell a különböző területekre?
– Az előzmények azért mindig jó igazodási pontokat adnak. Én annak vagyok a híve, nézzük végig, hogyan alakult a gazdálkodás az elmúlt 4-5 évben. Vannak adottságok, mint a központi támogatások, amelyek vagy csökkennek, vagy csökkennek. És, hát vannak kötelező feladatai a városnak, amiket el kell látni. A mérlegelési lehetőség ott van, hogy a város a nem kötelező feladatokból mennyit vállal fel, és hogy mit miért vállal. Tehát, ha azt nézzük, hogy egy tortát hogyan oszthatunk el, akkor a kétharmadát küldhetjük is már tovább a kötelező feladatokra. Csak a maradékban tudunk gondolkodni, ha dönteni kell, hogy a sport, a kultúra, esetleg egyéb szociális, egészségügyi feladatok területére, vagy mondjuk az útfelújításokra mennyit tudunk fordítani. Nekem itt vannak nehézségeim, mondjuk, egy frakcióülésen, ahol majd minden területnek megvan a maga képviselője, aki többre tart igényt, mint amekkora lehetőség van. És úgy kell alakítani az arányokat, hogy a végén mindenki megszavazza a költségvetést.

– Nagy verekedések vannak?
– Vannak viták, de ezek a frakcióviták még soha nem mentek ki, én bízom benne, hogy ez a jövőben is így lesz. A vita egyébként elméleti síkon is megy. Például, hogy mitől város egy város. Akkor jönnek azzal, hogy ha egy Falco meccsre kimegy háromezer ember, tehát támogatni kell. A 3 ezer viszont a város 80 ezres lakosságának csak kis része, de egy város tudatát akkor is meghatározza, hogy van egy Falco kosárlabdacsapata. A jó közérzetet az is meghatározhatja, hogy milyenek az utak. Szóval, komoly döntéseket kell hozni.

– De a tortára visszatérve, biztosan ismeri más európai városok elosztási mechanizmusát. Nálunk mire jut kevesebb?
– Inkább azt mondanám, mire jut több, mint Európában. Mondjuk az oktatásra. Nyugaton kevesebbet költenek erre.

– Hogyan csinálják?
– Nálunk nem jól vannak elosztva az erőforrások. Ezen csak iskola bezárásokkal tudunk javítani, ami meg nem szerencsés dolog.

–Tehát hatalmas reformot kellene véghez vinni az oktatásban?
– Igen, de ez megint összetett probléma. Itt túlképzés volt tanárokból. Szegények, amikor a pályájukat elkezdték, akkor az biztos dolognak tűnt. Hogy ne kelljen emberek egzisztenciáját, családokat tönkretenni, felemás rendszer van kialakulóban. Ha gazdasági szemmel nézem, akkor meg kéne lépni, viszont ha a szociális részét veszem figyelembe, akkor nagyon hosszú átmeneti időre van szükség.

– Az ellenzék azt is mondja, hogy koncepciótlan a városvezetés.
– Nem koncepciótlan. Az első frakcióülésünkön a megválasztásunk után nagyjából elhatároztuk, hogy mit szeretnénk. És ezt azóta saját magunkon kérjük számon. Kialakult a működés menete a polgármester és az alpolgármesterek között, azt gondolom, hogy jól csinálják a dolgukat. Én, mint a gazdasági bizottság elnöke nagyon sokat köszönhetek Németh Kálmánnak, aki tényleg jól átlátja a gazdasági ügyeket. Nagyon felkészült és értékelem, hogy tényleg mindennek utánanéz. A SaFóban olvastam, hogy a polgármester Czeglédy Csaba dinamizmusát említi, hát igen. Az első évben nem lehetett volna elindulni ezekbe az irányokba, ha nincs Csaba energiája. Ez is tényszerű. Szabó Gábor pedig tényleg saját területet választott magának a fejlesztésekkel, amelyek kifutása most lesz.

– Nem beszélt arról, hogy melyik területre költünk a szükségesnél kevesebbet.
– Az útfelújításokra. Hihetetlenül sokba kerülnek.

Elfáradni látszik a párt…

– A napokban Szombathelyen járt teljes létszámban az MSZP választmányának elnöksége. Nagyon emlékeztet ez a legnagyobb ellenzéki párt akciójára. Nemzeti Konzultáció, Nagy Párbeszéd.
– Azt hiszem, ez a dolog inkább magunknak szól. Az elmúlt időszakban nagyon nagy tempóban ment a politika, és most elfáradni látszik a párt.

– Szóval erősítik a helyi tagságot, hogy ne legyetek oda, itt vagyunk, győzni fogunk?
– Annyira gyors volt a tempó, hogy sokszor a pártvezetés sem tudta, tudja követni, hát még akkor a párttagság vagy a szimpatizánsok.

– A választások között nem nagyon lehet hallani a pártok tagságáról. Vidéken nincsenek nagy megmozdulások, tüntetések.
– Azért vannak megyék, ahol más a helyzet. Nálunk talán azért nincsenek, mert Kiss Péter a megyei elnök, és ő rendszeresen beszámol a történtekről, és arról, hogy mi várható. Tehát nekünk megvannak az információink.

– Mit kapnak a saját tagságuktól? Jönnek úgy oda emberek, hogy hát, ebből most balhé lesz, hogyan tudunk kimászni? Lépnek ki esetleg a pártból?
– Nem. Én is csináltam egy felmérést, és rendszeresen találkozom a megyei elnökökkel is, így látom a tendenciákat. A tagság sokkal jobban kitart, mint mondjuk a közvélemény szélesebb része, meg mint amennyire mélyponton áll az MSZP.

– Annak idején, amikor a tagtoborzási botrány kitört, Kiss Péter volt, aki úgymond, rendet rakott a Vas megyei szervezetnél. Megyei elnöknek választották, tavaly újra bizalmat szavaztak neki. Nekünk egyrészt húzónévnek tűnik, másrészt jelzésnek is, hogy az országos pártvezetés odafigyel Vas megyére. De a miniszteri munka mellett az igazi munka az elnökhelyettesre, azaz Önre hárul.
– Köztünk elég erős bizalmi viszony van. Ő megbízik a döntéseimben, ha pedig érzem, hogy kritikus kérdésben kellene döntenem, akkor odaszólok neki, kikérem a véleményét. Így működik a rendszer. Szűrőszerepet látok el, a kis dolgokba nem vonom bele Pétert. Ő viszont elsősorban velem kommunikál.

– Piros telefon?
– Az a munkamódszerünk, hogy ha beszélni akarok vele, küldök egy sms-t, visszaír, hogy mikor fog felhívni. És ez működik. De tényleg mindenre odafigyel, és küzd is értünk.

„Próbálok empatikus lenni az ellenzékkel, de ez néha nem könnyű”

– Nagyon sokszor látjuk a közgyűlésen, hogy komolyan összeveszik a két oldal. Kis gyakorlattal szinte előre meg tudja jósolni az ember, mit fog mondani az ellenzék. Egyre inkább úgy tűnik, hogy leosztott lapok vannak, szerepek vannak. De ha az MSZP lenne ellenzékben, valószínűleg ő is hasonlókat mondana. Mint egy politikai játék.
– Ezen már én is gondolkodtam. Próbálok empatikus lenni az ellenzékkel, de ez néha nem könnyű. Főleg annak tudatában, hogy az értékelhető javaslataik közt sok van, , amit módosításként meg is szavaz a bizottság. Igazából, ha konstruktívan akarunk dolgozni, a bizottságban ezt jobban meg lehet tenni, mint mondjuk a közgyűlésben. Ha látná a média, hogy a nyílt és a zárt ülés között mekkora a különbség!

– A közgyűlés tévészereplés?
– Igen. Ráadásul a zárt ülésen sokszor kritikusabb dolgok jönnek elő, és mégis sokkal nyugodtabb.

– Ön elég keveset szerepel a közgyűlésen mint frakcióvezető. Jogos a feltevésünk, hogy mivel az MSZP adja a polgármestert, a frakció véleménye inkább az ő hozzászólásaiban jelenik meg?
– Hát, a frakcióüléseket én vezetem, és ott a frakció dönt. Ott nem számít, hogy van polgármester, alpolgármester. Az, hogy nem igazán szólok hozzá, tudatos nálam, utálok bármit megismételni, csak azért szólni, hogy hozzászóljak. Azt megértem, hogy az ellenzéknek ezt kell tennie. A közgyűlést lehetőségnek tartom, hogy az ellenzék és a városvezetés vitázzon, és ügyek jöjjenek elő. Igazából ebben a polgármesternek és az alpolgármestereknek van szerepe. Ha megszólítanak, nyilván válaszolni fogok, ha nem igaz dolgot állítanak, akkor hozzászólok. De a toleranciaszintem magas.

– Szokott együtt sörözni az ellenzék frakcióvezetőjével?
– Nem. Ez már nincs így. Volt idő, de erről inkább nem beszélnék.

– Egy éve, két éve?
– Na jó, amikor a Vagyonhasznosító Zrt. megalakult. Én tényleg komolyan vettem, hogy egyeztessünk, ahogyan az ellenzék kérte, sőt, vele személyesen is egyeztettem. Bizottsági üléseken meg is szavazták, amikor jött a közgyűlés, felállt a frakcióvezető, és mást mondott, mint öt perccel azelőtt. Valószínűleg mert a pillanatnyi érdeke azt diktálta, hogy mégis szembe menjen mindennel. Akkor elgondolkodtam, mi értelme volt ennek a két hónapnak? Nekem ott veszett el, és azóta csak akkor kommunikálok vele, ha muszáj. De tök jó lett volna, ha nem így van.

– De ha már szóba hozta a zrt-t. Azzal vádolták, hogy baráti alapon osztják le a megbízatásokat. Ezzel Kovács Elődre céloztak.
– Ez egy fokkal jobban hangzik, mint az, hogy pártalapon lennének leosztva…. De nem tudják ezt mondani, mert nincsenek párttagok a Vagyonhasznosító Zrt-ben. Valóban régóta ismerem Elődöt, épp ezért alkalmasnak tartottam és tartom erre a feladatra. Láttam, hogy a Haladásnál milyen jól elboldogult, pedig az egy komoly helyzet volt, itt nyugodtan használhatnánk a válságmenedzselés kifejezést: a Haladás többtíz-milliós tartozása lenullázódott. Azt gondolom, hogy erre az időszakra a zrt. élére is egy jó menedzser kell . Itt építeni kell egy új céget. Úgy, hogy figyelembe kell vennie azt is, hogy ennek a cégnek nem csak gazdasági, hanem politikai szempontok alapján is kell működnie. Nagyon fontos volt, hogy Elődöt az ellenzék is alkalmasnak tartotta, hiszen hat pályázót hallgatott meg a bizottság, és egyedül az Előd kapta meg az összes ellenzéki szavazatot is. Az már más, hogy a közgyűlésen aztán – egy kivétellel – nem szavazták meg. De erről a „játékról” már beszéltünk…

„Soha, sehová nem jelentkeztem, minden feladatra úgy kértek fel”

– Nagyon sok politkai támadással kell szembenéznie. Mennyi energiát visz el ezek kivédése?
– Régebben soknak éreztem, ma már nem. Most úgy gondolom: a ciklus végén nézzük meg, mit is tudtunk csinálni. Nem csak én, mi, hiszen ez egy csapatjáték. Megtámadnak? Hát, csak azt tudják megtámadni, aki csinál valamit. Persze vannak azért mulatságos dolgok, a főiskola kapcsán engem ért a vád, hogy beviszem oda a politikát. Mindeközben erről a másik oldal politikusai pont a főiskola kapujában tartottak sajtótájékoztatót…

– Azt mondta, hogy nem szeret szerepelni. De hogyan lesz akkor Ön a háttéremberből első ember? Ha valaki politizálni kezd, biztos nem arra gondol: milyen jó lesz majd a háttérben dolgozni. Az előbbre jutáshoz viszont szerepelni is kell.
– Nekem a bizalom volt a fontos, és ezt megkapom a városvezetőktől. Mindenről egyeztetnek velem, minden döntésről tudok. Nem arról van szó, hogy nagyon ott akartam lenni mindenhol. Soha, sehová nem jelentkeztem, minden feladatra úgy kértek fel. A már más kérdés, hogy szeretném bizonyítani, talán magamnak is, hogy képes vagyok megoldani ezeket a faladatokat. Ha a főiskola átszervezése úgy sikerül, ahogyan szeretnénk, akkor az siker lesz nekem is. Ha jól vezetem a bizottságot, az is siker számomra. 31 éves vagyok. Ebben a korban az ember ne akarja megmondani, mikor lesz belőle ez vagy az. Az a fontos, hogy amit most csinálok, azt jól csináljam, és hogy a csapat, akikkel együtt kezdtük 2006-ban, bizalmat kapjon 2010-ben is.