A Membran projekt története a kilencvenes évek közepén kezdődött, és egy mai napig tartó barátságnak köszönheti megszületését. Ekkor találkozott Pejkó Balázs és Papp Ferenc, akik Cadikkal együtt kezdtek zenei víziójuk megvalósításához. Mindenre nyitott világuk kiinduló alapjai a jazz és a hiphop, ehhez jön a mérnöki tudás és az elektronika szeretete áll a projekthez tartozó biográfiában. A trió egyébként soundtrackekben már eddig is jeleskedett, a 38. Magyar Filmszemlén például a Legjobb Eredeti Filmzene díját vihették haza a Boldog Új Élet hanganyagáért (lásd a beszúrt videót).
Hivatalos debütálásuk most egy dupla lemezben önt formát: az első korong melankóliába hajló, Ninja Tune-os időket idéző, ablakból kifelé csapadékos utcát kémlelő downtempókat gyűjt össze, míg a másodikon inkább a dubos-sötét, esős utcára már kimerészkedős, fémes-urbánus megoldások felé billen a mérleg. A vendégszereplések úgyszintén számot tarthatnak érdeklődésünkre: a napfényes kaliforniai soul-man Dudley Perkins mellett a DJ Vadim lemezeiről ismert Blu Rum 13, vagy a neves drum & bass ceremóniamester, Dynamite is feltűnik a zenék közt. Érdeklődők ezen az oldalon nyerhetnek betekintést a Membran-hangzásba.
Torzítások, több gitár, kidolgozottabb énektémák, szóval igen, lényegesen rockosabb album lett ez, mint az előző erősít meg benyomásainkban Déri Zoltán alias Sitya, a csapat basszusgitárosa, s számol be egy füst alatt arról is, hogy a magyar Music Television kitörő lelkesedéssel fogadta az új anyagot, és már javában játsszák az első - egyébként remekbeszabott, noha egyetlen szem szobában - elkészült videót, amit most mi is megmutatunk Önöknek.