A sajtó teljes kizárásával folyik Káel Csabának – a Fidesz egyik fő médiagurujának – filmjének forgatása Jákon. Mi mégis bejutottunk… Mától napról-napra nyomon követhetitek, hogyan is készül a – a lábat simogató rózsa után – a Bánk-bán.
A statiszta az a lábonálló, aki ha kell, ha nem, mindig talpig sminkben, ugrásra készen várakozik. Hajnalban kel, legkésőbb hétre a templomkertbe szállítják, ott állományba veszik, majd az alkalmi öltöző előtt sorban áll, ha bejut, meráni nemessé, vagy gyászolóvá alakul.
A parókáért, és a kiegészítő szőrzetért, esetleg a fátyol-felrakásért újabb hosszú órákat üldögél. Ha kész, a sörsátorba vándorol, ott vár, míg szólítják, már ha szólítják. Az idő múlik, pár órás reggeli az udvarhölgyekkel, két óra snapszer az ellenállókkal, fél óra császkálás egy úrnővel, pár órás ebéd, egy óra sakk-játszma egy halásszal, logikai játékok és közös Nők Lapja olvasás a merániakkal, öt körül sminkigazítás. Az ácsorgók remekül szórakoznak, a kertben, a forgatástól távolabb a plebejus statiszták (Vas megyeiek) a kiemelt gázsis pestiekkel parókában, csuhában, lovagi hadviselésben rúgják a pöttyös lasztit.
Akadnak páran, vagy harmincan, akiknek csak este hatkor indul a forgatás, ők nyolc óra semmittevéssel múlatják az időt. Este tizenegy körül vége a műszaknak, jöhet az átvedlés, utána a lejelentkezés, majd a vacsora.
Megapadt az állami apanázs?
A statiszta kényes fajta, a forgatás másnapján a reggeli kínálatot bírálva kórusban harsogják: "No csak, megapadt az állam-bácsi statisztákra szánt apanázsa? Tegnap megettünk százmilliót?" A beetetésnek tehát vége, a statiszta-ellátás a helyére került. Nincs is ezzel semmi gond, vége a flancnak, a norma beállt. Azért ez sem rossz: reggelire puffadt, leszanált virsli, ebédre tejfölös csirke, kétféle körettel és savanyúsággal, körte-befőtt helyett süti, estére három darab különféle péksütemény. Üdítő hétféle színű, az ellátás csak a rostos minőségében romlott.
A társaság vegyes, elvileg huszonnégy év az alsó korhatár, de akadnak ministráns-jelmezbe öltözött kissrácok is. Barátkozás és poénkodás mindenütt, csak lazán, mindenkit lehet tegezni. Vannak itt hivatásos statiszták, reklámhősök és gyakori forgatásra járók, akiket a filmgyár szállított. Nagy múlttal, és többnyire idősebb, magyaros arcberendezkedéssel megáldva. Van, aki két Barátok közt már a Hídember forgatását is megjárta. Összeszokott csapat ez, tudják, a kártya elengedhetetlen az ilyen összejöveteleken. Az amatőr statiszták közül a kiemelt gázsit a pestiek kapják, ők vagy a honvéd vagy az ifjúsági kórus oszlopos tagjai. Napi tízezerért a felvételek során színészi munkát is végeznek, ha kell, tudnak tátogni.
Statisztából is van profi
A profi statisztákkal együtt ők a tömeg arcai, őket állítják látható helyekre, velük veszik fel a közeli plánokat. A plebejusok a helyiek, ők többnyire foltként funkcionálnak, a templomban a távoli űrök betöltésére hivatottak. A hivatásosok és a stáb magasabb beosztású alkalmazottai ritkán keverednek közéjük, ők munkálkodnak. Káel Csaba és a gyártásvezető sem vegyül, statisztákkal nem bíbelődik, ha baj van velük,a rendező-asszisztens utasít. A főnöki szerep egyébként még nincs leosztva, kívülről úgy tűnt, Káel kicsit összeszedte magát, kevesebb terepet ad asszisztensének, és néha már Vili bácsi ellenében is szóhoz jut.
A jelenet, amit forgatunk a dráma utolsó felvonása, eddigi tartalma: Gertrudis viaszmása felravatalozva fekszik az oltár előtt. A nép siratja királynőjét. A király két alabárdosa a békétleneket a holttest elé taszigálja, élükön Petúrral. Mielőtt leszámolhatnának velük, megjelenik Bánk és megvallja: ő ölte meg a királynét. Távolról panaszos furulyaszó hallatszik, s (a királyi palota helyett) a templom termébe néhány halász lép be, Melinda és a gyermek letakart viaszmásával.
A “főnők” nem vegyül, a képek szépek
Az Ezüsthajó dalos mozijából azonban mi sokat nem látunk. Néha, amíg valamelyik hivatalos statiszta-riogató el nem zavar bennünket onnan, egy-egy jelenetet elcsíphetünk a monitoron, akkor kiderül, hogy is néz ki egy-egy felvett beállítás. Négy-öt részletből azonban nem lehet ítélni, egyet azonban tudni lehet: Zsigmond Vilmos érti a dolgát. Gyönyörűen megkomponált képeket, kidolgozott kameramozgásokat, hatásos beállításokat láttam. A forgatás maga azonban olyan, mintha egy operaházi próbát, állandó megszakításokkal, egy függöny mögül lesnénk. Az már látszik, a daljáték tejesen konvencionális klisék mentén halad, színházi előadás nagy parádéval, és tökéletes ám abszolút hagyományos látványvilággal.
Megható jelenet is akad
A statiszta szereplésekor is lehetnek megrendítő pillanatok. Szól az opera, mellettünk a színész énekel, ezer gyertya, füst, néha - komolyan mondom - megható. Egy jelenet számomra kifejezetten bejött, monitorról lestem el, amint Kovács Kolos (II. Endre) félközeliben asszonyát siratta.
Folyt. Köv
Vonatkozó cikkeink:
Vas megye Hollywoodja (I. rész)
Bánk Bán-forgatás, Happy End-del
