Egy fecske nem csinál nyarat. Helyette első ízben tisztázta e meteorológiai kérdéskört a tavaszi idény utolsó SweetBeat bulija, mely az előzőekhez hasonlóan magas látogatottsági hatásfokkal és átlagon felüli zeneélvezet-mutatóval büszkélkedhetett.
Mielőtt azonban részletesen taglalnám az ominózus éjszaka történéseit, tegyünk egy rövid kronológiai áttekintést az Édes Ütemek háza táján.
"Elegem van abból, hogy döglődik a város zenei kultúrája"
A buliszéria megálmodója az Anima frontember Prieger Zsolt volt, aki már morcos novemberi estéken is azon agyalt, hogyan lehetne Szombathelyt felrázni a téli álomból. "Elegem van abból, hogy döglődik a város zenei kultúrája" - mondta egykor, és az ötlet szinte ordított a megvalósításért.
Hosszas helykeresgélést és gondos szervezést követően végül március 2-án eljött a téli álomból való ébredés ideje. A város legkülönbözőbb koordinátáiba elhelyezett szórólapok, valamint a szájhagyomány útján terjedő információ közel háromszáz lelkes embert vonzottak a Képtár alatti helyszínre.
Négy héttel később már hazánk élő legendája, DJ Palotai és a szombathelyi Method Breakz osztotta az igét az önfeledten táncoló mozgáshalmaznak. Szombathely szinte éhezett egy jókora underground agymosásra. Április tizenharmadikán Keyser és Shuriken már ismerős arcoknak játszhatott new jazz-t és belassult funkokat, Mango pedig hip hopot és drum & basst két héttel később.
Amíg látsz, nézz képeket!
Mangesz után egy hónapig szenvedtünk az elvonás ártalmaitól, tüneteinket mindössze a folyamatosan bekapcsolva felejtett bécsi FM4 rádióadó zenei belövései enyhítették. A hónap végének közeledtével már körvonalazódott az a tény, hogy az utolsó nagy dobbantás exkluzíve ki fog terjedni a vizuális művészetekre is, kiállítás formájában. Írókéz Collection néven, a Thököly Imre utcai papírbolt felett két szinten találhatta - és még júniusban találhatja is - meg mindenki az alkalmat a gyönyörködésre és a társalgásra, olyan művészek alkotásai között, mint Ádám Zoltán, Braun András, Komoróczky Tamás, Haffner László, Németh Hajnal és még sokan mások. A képeken sajátos hangulatábrázolást igyekeztek véghezvinni, elgondolkodtató volt például a kilométeres kocsisorban, régi Merciben tanakodó, elszállt raszta illusztrálása.
Kávéskanálnyi művelődés után a Képtár felé vettük az irányt, ahol a meghirdetett DJ éppen az ízületeit melegítette.
Zulu adott a fülnek és szemnek
Zulu külön felkészülést igényelt, több szempontból is. A zenei aspektust tekintve számítanunk kellett rá, hogy most kivételesen nem az elektronikus tánczene gyöngyszemeiből kapunk ízelítőt, hanem - elmondások alapján - old school hip hop és funk bakelitek kerülnek majd fel a lemeztányérokra.
A másik lényeges momentum a Zulu-karizma, melyről sokan érdekes sztorikkal tudtak szolgálni. Emberünk ugyanis jó előadóművészhez méltóan előszeretettel mutatja meg színészi képességeit is a lemezjátszók mögött, "valódi bohóc" - ahogyan egyik barátom nyilatkozott róla. Sajnos nem sikerült elcsípnem, amint a keverőpultnak előadja az erkélyjelenetet vagy éppen fülcimpájával szkreccsel. Ellenben megmutatta kaméleon-oldalát: a buli elején még szerény kockás ingben figyelgető, művészi karrierről ábrándozó rajztanár képzetét keltő Zulu néhány órával később valódi b-boy guruvá vedlett: felkerült a fejre a lobogó fürtöket gondosan kordába szedő bőrsatyó, és az elmaradhatatlan SZTK-szemüveg.
A zene ezzel egyenes arányban - és sok sikálással megfűszerezve - csúszott át finom gitárokkal és fúvósokkal ingerelt funkokból az originál hip hop gyökerekbe, a dominó-elv pedig továbbra is érvényesült a gyakorlatban: a helyi break különítmény megjelenésével a tánctéren is számottevő változások mentek végbe.
Akik megmutatták
Sokan mindössze annyit tapasztalhattak, hogy a tömeg gabonakörként funkcionálva egyetlen pont felé fordulva meresztgeti a szemét, mivel a kiváltságosoknak adatott meg csupán, hogy lássák a táncosok produkcióját. Róluk mindössze annyit, hogy igyekeznek minden jelentős társasági eseményen megjelenni és bemutatni a sokat gyakorolt, gumitestet és kötélideget igénylő mozdulatsorokat - ebben az esetben viszont éppen "betalált" a zene is, hiszen hamisítatlan breakzenékre pöröghettek fejen, háton, és a létező összes testrészen. Aki úgy érezte, van benne kellő affinitás hogy nagy nyilvánosság előtt is bizonyítsa rátermettségét a break-szakmára, az természetesen csatlakozhatott hozzájuk. Így történt meg, hogy még olyan is bemutatott egy-két meghökkentően követhetetlen mozdulatot, aki elvileg már évek óta nem praktizál, de az atmoszféra és a hangulat őt is rendesen beszippantotta (arról már nincs információm, mennyi ideig borogathatták akciózása után az úriember ízületeit).
Cukrozott ritmusok helyett jönnek a szabadtéri hepajok
A fájdalmas szakítással is felérő kapuzárás után még sokunk lábában ott volt a bugi, egyesek talán már a csuklójukat is eltörték egy-egy elhamarkodott otthoni break próbálkozás után. Visszagondolva a történésekre, nemcsak a június elsejei, de valamennyi SweetBeat kihagyhatatlan volt a gépzene kedvelői számára.
Tulajdonképpen úgy voltunk ezekkel a bulikkal, mint Maugli a pornóújsággal: véletlenül került birtokunkba, később viszont már nem lettünk volna képesek lemondani róla. Most azonban eljött a nagy nyári fesztiválok és szabadtéri hepajok ideje, így kénytelenek vagyunk cukrozott ritmusainktól megválni egy időre, hogy aztán ősszel ismét elementáris erővel gyűrhessük le a munkahelyen és oktatásban elszenvedett permanens stresszt.
Vonatkozó cikkünk: Zulu - szenzáció: Londonból Szombathelyre!
