A bárányok hallgatnak című film második része nem a folytatásoktól megszokott középszert hozza. A film ízlésesen, szép képekkel fordul sötétbe, hogy aztán agyalap szaggató jeleneteket láthassunk, mielőtt megbizonyosodunk arról, hogy még nincs itt a vég.
Hannibal Lecter figurája magában hordozza egy új arce-típus kialakulásának lehetőségét. Tudós (pszichológus) kannibál ő, aki egy-egy sikertelen kezelés után egyszerűen megeszi a betegét, a szó szoros értelmében. A szerep mindenképpen elmarad az örök élet (Drakula), az állat az emberben (farkasember), a teremtés (Frankenstein) vagy a kettős én (Jekyll, Hide) típusától, de nagyon is figyelemreméltó.
Egyébként is, ennek az embernek már múltja van, az előző részben (aki látta ugorjon pár sort) a csinos-fiús FBI nyomozón keresztül (Jodie Foster) szerzünk tudomást a létezéséről. Clarice egy megoldhatatlannak látszó gyilkosság ügyében keresi meg Lectert, mivel a tettes valamikor Lecter betege volt. A két karakter között érdekes viszony alakul ki, melynek alapja valamiféle egymásra utaltság, amolyan zsák, meg a foltja viszony. Az előző film eme erényét ez a rész is kihasználja, bár Julianne Moore kevésbé átütő, mint Jodie Foster. A rendező személye azonban maximálisan ellenpontozz: Ridley Scott, a Gladiátorban képre álmodója.
Tehát Hannibál eltűnik a sötétben, és éli egyhangú, nem éppen vegetáriánus hétköznapjait. Ám Clarice meghazudtolná magát (és azt az örök szabályt, hogy siker esetén akármi történik folytatást kell csinálni) ha nem üldözné tovább Lectert. A második rész kezdőhangjai ezek, a helyszín pedig Firenze, ahol Hannibál éppen egy könyvtárat igazgat. Az Internet cipőkanállal ugyan, de belefért a Firenzei látomások közé, az olasz rendőrség egy mérsékelten korrupt nyomozója a hálón keresztül adja le az információkat.
Az adatok azonban nem az FBI központjába, hanem egy arcátlan, azaz arctalan amerikai milliárdoshoz futnak be. Neki valóban nincs bőr a képén, valamikor üdén és fiatalon invitálta házába Lectert egy kis szórakozásra. A doktor kérésére előbb a saját arcát nyúzta le, majd megetette a kutyákkal. Az ő szavaival élve: "utólag már nem tűnik olyan jó tréfának".
A forgatókönyvben előkerül még sok-sok korrupt és buta rendőr, tolvaj. Persze csak a legjobbakat fogyasztják el vacsorára. A film történetvezetése érdekes és csapongó, olyan mint egy-egy Verdi opera. Vidám, de a mélyben ott kavarog a fájdalom.
Havassy Balázs
A film június 20-ig látható Szombathelyen
További filmkritikáink:
