Csendes megdicsőülés - Simon Iván festőművésznek ez adatott. Két évvel ezelőtt bekövetkezett halála óta ez az első önálló tárlata szülővárosában, Szombathelyen. A kiállítás tere az MMIK Médium Galériája, ahol a retrospektív anyaga a hónap végéig látogatható. A tárlat visszatekintés, amelyben Simon Iván korai olajfestményei és grafikái mellett a nyolcvanas és kilencvenes években készített akvarelljei kaptak helyet.
Lazúros képpé gyúrt világ
Hatvannyolc év hozadéka: megannyi alkotói korszak színes lenyomatban. Mélyvörös álmok, ezernyi színben játszó keresztutak, és a légies angyalforma torzók kereszten: ez maradt bennem, belőle. Gyanítom ez volt a kezdet, a Szentendrei korszak.
Szemben a tusrajzok már izgalmasabb alkotások, a tárlat gyöngyszemei számomra mégsem ezek, hanem az öreg alkotó akvarelljei. Lazúros, képpé gyúrt világa már nem csupán expresszív, hanem lágy, költői is. Precíz kompozíciókat kreált, nincs esetlegesség. A csíkokból, foltokból és színekből felépített szerkezetek már egy letisztult belső világot tükröznek. Minden kompozíció egy meditáció, amelyben a belső gondolat, monológ egy képbe koncentrálódik. A téma örök: élet és halál, pillanat és örökkévalóság, kárhozat és megváltás. Minimalizál, csak a legszükségesebb jelzőknek ad formát, közben a színekkel operál mesterien. Ez a stílus, amely a nyolcvanas évektől sajátja, az olajfestményeiben is él. A Vörös Rébék egy a sok közül, egy remekbe szabott, csodálatos színvilágból kikevert képpé varázsolt költemény. (Én ilyennek láttam.)
Egy vízfestő élete
Simon Iván (1931 -1999) amatőr művész volt, a szó azon (nemes) értelmében, hogy majdnem kizárólag önműveléssel fejlesztette tudását. Hivatásosnak indult, azonban rossz korban született, autodidakta festővé külső kényszerből vált. A Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványaként indult, azonban származása miatt később nemkívánatos személlyé nyilvánították, és az intézményből eltávolították. Utána jöttek az amatőr művész és a vasutas évek. Simon Iván alapító tagja és tíz éven keresztül vezetője volt a Vasi Műhelynek, a megye jelentős művészcsoportjának. Akkoriban végzett alkotómunkáját nívódíjjal jutalmazták. Tagja lett a Művészeti Alapnak és a Magyar Vízfestők Társaságának, alapítója a Győri Művésztelepnek. Közben ösztöndíjjal osztrák és jugoszláviai művésztelepeken is járt. Művei jó nevű hazai és külföldi gyűjteményekbe kerültek, számos egyéni és csoportos tárlaton szerepeltek. A kaposvári Dunántúli Triennálé és az egri Akvarell Biennálé rendszeres meghívottja volt. Utolsó jelentős tárlata a Szombathelyen és Sárváron 1996-ban, a 65. születésnapjára rendezett jubileumi tárlatsorozat volt.
Sas
