Az indián, ha énekel, madarak és farkasok gyűlnek köré, ha jávorszarvas-csont sípjába fúj, a szelek lelkét csitítja, és békét hint közénk. Ha dobol, a föld szívverését önti ritmusba, ütemére lélegzik a mindenség.
Végtelen harmóniával és megindító szentséggel: Varázsol. Nathalie Picard, az irokéz muzsikus szerda estén ezt tette: a Képtárba a végtelen fenyvesek és a szürkefarkasok nyugalmát idézte. Köszönet érte neki, az indiánoknak, és a Bartók Fesztiválnak.
"A bölcs akarat nélkül cselekszik. Szavak nélkül tanít."
Öncélúság, komédiázás kizárva, Nathalie miközben dobol, fuvolázik, farkas-maszkot öltve totemet idéz: hamisítatlan erővel sugárzik. Pedig a muzsika, amit játszik egyszerű, könnyen memorizálható és tiszta dallam. Madár-, állat- és természet-hangokat utánozó sípjaival, jávorszarvas bőréből készült dobjain, vörös cédrusból készített fuvoláin többnyire tradicionális közösségi énekeket szólaltat meg. Ereje tömörségében, harmóniájában, és univerzális nyelvezetében van. Saját kompozícióiból is kitűnik, nemcsak érti, hanem érzi is, azonosul is ezzel a zenével. A természet ihlette dallamvilága - melyben évezredek tudása és látása lakik, olyan erőket hoz mozgásba, amelyek minket, túlcivilizáltakat is elemi erővel ragadnak el.
"Az, ami vagy, már jutalom és büntetés azért, ami vagy."
Huron-Wendat törzsének kedves-arcú rézbőrű leánya, külsejében, tradicionális indián népviselete ellenére sem igen különbözik hallgatóságától. Egyenes szálú barna frizuráját, és hosszúkás arcát nézve, hatlukú furulyáját, és a körtemuzsikához igen hasonlatos hangszereit látva bárki ősmagyar sámánasszonynak hihetné. Nathalie azonban mégis vérbeli indián. Annak ellenére, hogy nem a rezervátumok gyermeke, egy kanadai nagyvárosból indult. Hivatásos zenész, aki mielőtt saját kultúrájára rátalált jazz- és popzenét tanult. Majd utazott, Havannába, ahol egy kubai zenére specializálódott fuvolista vette pártfogásába, később Floridába, ahol a híres jazz-fuvolás, Nestor Torrés tanítványa lett. Aztán kezébe veszi az irokézek harántfuvoláját, s vele elfeledett őseinek hitét.
"Amit össze akarnak nyomni, az kiterjed. Amit gyengíteni akarnak, az megerősödik."
Nathalie nem hagyja magára közönségét. Előadását megszakítva hangszereiről, törzséről, dalairól mesél: mit, hogyan és miért tesz. Népes seregét kórussá szervezi, miközben sámán-szerű dobjával a sorok között táncol, a tömeg ismeretlen indián mondatokat imitál lelkesen, felelget egy ismeretlen kultúra hívószavára. Nathalie útravalót is ad, egy kis indián- filozófiát is belénk csöpögtet.
A tant egy dob fenekén mutatja be: Az indiánok nem lineárisan, hanem körforgásként értelmezik világot. Számukra minden nap, év és az élet is ebben a rendszerben zajlik. A kiindulás a kelet, a kibontakozás időszaka. Ezt követi a dél, a teljes erő kora. A nyugat: a holtpont, a kétségbeesés, az elégedetlenség pontja, és az észak a bölcsesség periódusa. Szemléletük szerint tehát a rossz után mindig jó következik, a kellemetlen események pedig bölcsebbé tesznek.
Egy biztos, az este szerencsés csillagzat alatt született, más-szóval a közönségre az északi szél fújt, vagy a medve (bölcsesség) toteme vigyázott.
pajzs
