Felspannolt hangulatomban az sem érdekelt, hogy az Intercity büfékocsijában olyan uborkát raktak elém, melynek bukéja egy fülledt istállóéval vetekedett. Tudtam: a Szigeten habzsolni fogom az audiovizuál impulzusokat...
A Sziget hivatalos weblapján a szervezők pontos útvonalleírással szolgáltak a vidékiek kedvéért, lezárásként pedig mindössze annyit olvashatott a jóhiszemű hálócirkáló: "sodródj csak a tömeggel." Ez nem volt nehéz, miután a Filatori-Gátnál hullámokban folytunk le a HÉVről, többszáz sorstársunkkal egyetemben.
Porszívó az nem volt
Átfogó szociológiai felmérés tárgyát is képezhette volna ez a csapat, két találomra kiválasztott ember is csupán annyira hasonlított egymáshoz, mint zsibbasztórája a tengelykapcsolóhoz (azaz semennyire). Az persze felettébb elgondolkodtató, miért hordanak egyesek aszfaltolvasztó hőségben is hermetikus lábbörtönként működő bakancsot, de mielőtt még bekattant volna a felismerés, eljutottunk a beléptető zónáig.
Jelentem, porszívóval nem találkoztunk. Merem ezt kijelenteni azután, hogy a főkolomposok már idejekorán elhintették a sajtóban a rémhírt, miszerint egy porszívószerű készülékkel minden belépőt átvizsgálnak, kábítószer után kutatva. A masina állítólag a ruhára tapadt porból mutatta volna ki az illegális szereket, halálos pontossággal. Az egyetlen aprócska probléma ezzel az, hogy ilyen spéci szerkezet még a legelvontabb science fiction ponyvában sem létezik, arról nem beszélve, hogy ha egy kendert füstölő felebarátom rápöfög a pólómra, akkor természetesen engem is berángathatnának a kapitányságra. Mert ugye a porszívó sohasem téved.
Koncert közben monstre zuhany
A tavalyihoz képest sikeresen összekuszálták a helyszíneket, így azonban megadatott az alkalom az újrafelfedezésre és a hely részletes feltérképezésre. Az újítások között említendő a légnyomás előnyeit felhasználó lebegtető gépezet (szigorúan egoisták és palimadarak részére), az eldugottabb utak felett vezető rémisztően sárga izzósor, valamint a még szélesebbre nyújtogatott zenei kínálat.
Örömmel konstatáltuk, hogy a tavaly egymástól maratoni távolságokra felállított, elektronikus zenékre specializálódott sátrak most egy jól körülhatárolható övezeten belül kerültek elhelyezésre, így a New York Party Aréna, a Tilos Sátor és a Cinetrip Labiritmus triumvirátusa továbbá már nem támogatta az hosszútávú terepgyakorlatokat. Yonderboi ennek ellenére igazi aerobik-oktatóként mozgatta a népeket funky-hatásokkal operáló DJ szettjével, a szalmahegyekkel körbebástyázott szabadtéri Cinetrip helyszínen. Itt egyébként a leleményes szervezők locsolócsöveket vezettek a táncolók fölé, megoldva egyúttal a sorbaállással egybekötött zuhanyozási kálváriát is, mely a szigetelők általános rémálma.
Egy kis szombathelyi
Lokálpatrióta szombathelyiként eredendő bűn lett volna elmulasztanom az Anima koncertjét, így a lógás még csak meg sem fordult a fejemben. Eagle-Eye Cherry utolsó hörgéseit még elkapva sebbel-lobbal elvegyültünk a tömegben, mielőtt még megtalált volna az a közveszélyes locsolókocsi, mely számunkra ismeretlen okokból egész nap minket követett. Figyelmünket egyébként is elterelte a giga-kivetítő, pontosabban a Sound System gyémánttorkú Jucikája, amint a tőle megszokott karizmatikus mozgásművészettel késztetett minket földbe gyökerezésre. Ez utóbbihoz hozzájárult az erőteljesen megszólaló hangcucc is, mely egyébként nem volt jellemző a többi helyszínre, a nagy nevekkel kecsegtető New York Party Arénára pláne nem.
Már az angolok sem az igaziak
Ez utóbbi előtt sötétedéskor már gyanús elemek keveredtek a porral, mi pedig a vizezett ászokkal. Az arénába való bejutás kifejezetten nyugat-európai módon történt, a befelé és kifelé tartó tömeg ugyanis külön kordon mellett tehette meg útját, elkerülendő a koccanásos baleseteket. Az óriássátor méretéhez képest sajnos jócskán elvesztek a basszusok, ami nem volt szerencsés éppen amiatt, mert drum & bass bulinak néztünk elébe - ráadásul Nagy-Britannia két legmélyebben respektált lemezlovasát, Fabiot és Grooveridert várta mindenki nagy hévvel. Ők aztán frankón letörték a hangulatunkat a tőlük nem várt, otromba zenékkel, átmeneti depressziónkat pedig még a békés partyközönség által grizzly-ként aposztrofált, agyon-vissza kigyúrt elemek megjelenése is súlyosbította.
Amikor megroppannak a tér és idő síkok
Nem volt kétséges hogy mit fogunk eztán tenni, a Cökxpón Ambient Sátorkert ugyanis tárt karokkal várta hajnalban a megfáradt bulizókat. Tavaly cáfolhatatlanul ez volt a legkellemesebb helyszín a maga pihe-puha párnáival és tehénkedésre alkalmas pokrócaival, egzotikus füstölőivel és romantikus hangulatú mécseseivel. Idén is a szokásos szisztéma fogadott minket: cipőleadás után (egyrészt hódolva ezzel a keleti kultúráknak, másrészt megakadályozva a pihe-puha párnák összepiszkítását), egyetlen hangos szó nélkül belibegtünk az illóolajok aromájával átitatott félhomályba. Nyugtató hatású, ám felettébb kísérleti, dimenziókat áthidaló gépzenék fogadtak minket, az álomba szenderedés is megengedett volt (aminek mi örömmel eleget is tettünk).
A tér-idő síkok megroppanása feltétlenül jellemző minden valamirevaló tömegrendezvényre, naná hogy ez most sem volt másképpen: könnyen megeshet bárkivel, hogy egyik pillanatról a másikra már a hazafelé tartó IC sötétítőfüggönyei mögött találja magát, kezén a még mindig életvidáman virító karszalaggal, amit ruhaporszívózás nélkül is felcsatoltak a biztonságiak. Tanulság? Az nincs. Helyette csupán egy jótanács: bakancsot ne húzzatok, mert többet nem esztek majd büfékocsis uborkát.
