Egy ilyen jellegű kiállítás körüli kirobbanó vita nem teljesen meglepő, hiszen a nemrég - a Műcsarnokban rendezett Magyar Szalon kapcsán - már Budapesten is lezajlott egy hasonló.
Ki állíthasson ki a Képtárban?
Ehhez társul, hogy Szombathelyen régóta nagy kérdés: mire is szolgál a Képtár? Országos jelentőségű kiállítások rendezésre, függetlenül az alkotók lakhelyétől, vagy helyet kell adnia a helyi művészeknek is?
Így hát van, aki szalont óhajt, s van, aki elhibázottnak, elavultnak tartja az ilyenfajta szelekciót. Aki egyetért, az kiállít, aki ellenez, az tiltakozik vagy tartózkodik. Meccs nincs, az arány mégis egy-egy, a májusban elküldött felkérésre eddig a helyi művésztársadalom fele jelzett vissza.
Egy nagyon ironikus levél
Írásunk apropóját Székely Ákos képzőművész szerkesztőségünkbe eljuttatott nyílt levele, helyesebben e-mailje adta, amelyben élesen bírálja az elavultnak vélt koncepciót. Mi arra vállalkoztunk, hogy pro: a tiltakozó kifogásait közöljük, és kontra: az ötletgazdával, az eljövendő tárlat egyik szervezőjével, továbbá két fiatal alkotóval ezt megvitassuk.
Kinek a lelke lebeg vala a lábvizek felett?
Székely Ákos "nyílt e-mailje" a Szombathelyi Képtárhoz:
Az Önök által szervezett nosztalgia-kiállításra a felkérést megkaptam, köszönöm, nem.
A tervezett "Vasi Szalon"-nal kapcsolatos problémák a következők:
"Vasi"
"Szalon"
A "vasi", azaz földrajzi - területi alapon rendezett kiállítás ma már érdektelen, semmitmondó és jellegtelen. Ismerős az is, ahogy egy letűnt korszak átbalalajkázza magát a jelenbe, vagy ahogy a vidék vidékiségből, az öntudatra ébredt provincia provincializmusból rendez Talajtorna Játékokat (dagonyaversenyt).
Hacsak... Haek... Csatlakozzunk talán egy olyan asztaltáncoltatáshoz, amelynek célja egy soha nem létező "pannon szellem" (pannon szellentés) szimatolása?
A mindenkori "szalonképes" (kis)polgári világához igazodjunk? A Szombathelyi Képtár annyira tájékozatlan lenne, hogy nem ismeri a "szalonkiállítás" - kifejezés országos szakmai vitáját, csoportos tiltakozások, lemondások (leváltások) valós tartalmát?
Vagy ez valamiféle állásfoglalás, feladat, vállalás, program, előírás, alkalmazkodás?
Túlélési gyakorlatok azokkal a "művészekkel" és tanítványaikkal, akik korábbi-mai (politikai, hivatali, familiáris) kiváltságaik alapján követelnek maguknak helyet a megjelenéshez? Az érték méltó helye helyett helyi érték, helyi érdek, helyben járás? Errefelé - Fabényi Júlia elvetélt kísérletei után - elmaradt a művészeti rendszerváltás?
Változatlanul Gonda György lelke lebeg vala a lábvizek felett? Netán valamiféle visszarendeződés tanúi vagyunk? Egy ilyen intézménynek nem kellene újrafogalmazni működésének vízióját?- "Szent Márton hét programjaként..." - csak nem ez a hívószó, az elmaradt koncepció, amelyet hiányolunk? Kegyes egyházi esemény? A köpeny-motívum, és annak alapos forgatása, vagdosása, miszlikre tépdesése; cérnaszálak vétele-kiárusítása?
"Széles kör", amelybe az öt alapelem belefér? Úgymint: ég, föld, tűz, víz, megszáradt macskaszar Schröder ezredes feltartott mutatóujján.
És hát az ismeretlen zsűri, amely "művekről és művészekről fog dönteni"?
Csókoltatom mezítelen seggüket, amellyel haladnak a jövő felé.
Kik akarták?
Dr. Gálig Zoltán, a Szombathelyi Képtár igazgatója Székely Ákos levelére nem kíván reagálni. Állítása szerint a Képtár a lehető legjobb szándékkal szervezi ezt a tárlatot, és úgy véli, a művészek visszajelzése is igazolja őket. A felkért százhúsz vasi képzőművész közül már 52-en igent mondtak erre a kezdeményezésre. (Szerinte ez az aktív művészek két-harmadát jelenti.)
Egyszer már volt valami hasonló
A Vasi Szalon egyébként nem előzmények nélküli kezdeményezés - mondja - 1997-ben a Szombathelyi Képtár már rendezett hasonló elgondolások szerint kiállítást, amelyet akkor Vasi Tárlat címen hirdettek meg. A szalon szisztémájában hasonlatos lesz elődjéhez, a kiválasztás módja azonos: a helyi művészek eleve felkérésre állítanak ki. Gálig Zoltán szerint a szalon a megyében élő képzőművészek óhajára született, akik többször jelezték már, szeretnének ilyen jellegű tárlatot. Az igazgató úgy véli, érdemes egy megye vizuális kultúráját külön bemutatni, hiszen országos viszonylatban is jellemző különbségek vannak.
Aki arra érdemes...
A kiállításon képző-, fotó-és iparművészek, vasiak és a megyéből elszármazottak szerepelnek majd. A meghívókat már májusban kipostázták, a listát az intézményben nyilvántartott művészekből állították össze. A névsort több helyi szakemberrel és a Művészetek Háza saját listájával is egyeztették. Az összehasonlítások után 120 név került a kalapba. Kategóriák nincsenek, a szervezők a legszélesebb merítésre törekedtek, így sem életkor, sem iskolai végzettség nem számít. Egyedüli szempont, hogy a kiállító művész legyen, és alkotásai megüssék a kellő színvonalat. "A lista összeállításánál arra törekedtünk, hogy mindenki, aki a megyében erre érdemes, bekerüljön." - vallja Gálig Zoltán, majd hozzáteszi - "A helyi művésztársadalom tagjai ismerik egymást, és mivel több hasonló listát megtekintettünk, és néhány művésszel egyeztettünk kizárt, hogy valaki kimaradt volna. Ha mégis, az bizonyára egy, a nyilvánosság előtt keveset szereplő művész lehet."
A kiállított alkotásokat egy szakmai zsűri bírálja el, és a legjobbakat a megye és a város által felajánlott díjakkal jutalmazzák majd. Az ítészek névsora még nem állt össze, azonban annyi biztos, országos szaktekintélyekből áll majd. A kiállítás célja új alkotók felfedezése is, a Képtár a legtehetségesebb csoportoknak és művészeknek további kiállítási lehetőségeket is kíván majd biztosítani.
Demokráciában élünk, akinek ez kell, az tegye
Nagy Róbert, művész-tanár: egy, aki az összeállított listáról lemaradt, bár a városban már több együttes kiállításon szerepelt, és idén többek között (másodmagával) a Művészetek Házában is kiállított.
Ugyan számára elfelejtettek meghívót postázni, azóta azonban megkeresték, jelezték felé, szívesen látnák munkáit a Vasi Szalonban. Ő azonban elvi okokból nem kíván élni a lehetőséggel. Elhibázottnak tartja a koncepciót, szerinte nincs ilyen kategória, hogy "vasi művészet". A "szalont" is elavult, avítt formának tartja: "Nem időszerű, és én a magam részéről felesleges dolognak tartom. Engem tehát nem érdekel, azonban demokráciában élünk, akinek ez kell, az tegye."
Ismerjük meg egymást?
Nagy Csaba, Vas megyében élő grafikus: egy, aki visszaküldte a jelentkezési lapot. Számára most a részvétel a legfontosabb, emellett a tárlatra is kíváncsi, szeretne egy keresztmetszetet kapni, megismerni azokat, akikkel egy közegben dolgozik: megtudni ki mivel foglalkozik. Az nem igazán érdekli, mi a kiállítás címe, bár megjegyzi, a választott Vasi Szalon nem túl találó név, számára a "keresztmetszet" kifejezőbb lenne. Objektív megmérettetésre számít, ezért is lenne szerencsés, ha minél többen bemutatkoznának.
Pais
Vonatkozó cikkünk: Egy kisváros nagy Képtára
