Nagyjából két héttel ezelőtt írtunk arról 
Az Air France dél-amerikai sámánost játszott és eltűntette Mesits Sándor biciklijét February 03. 18:03 , hogy az Air France dél-amerikai sámánost játszott, és eltüntette a szombathelyi világutazó, Mesits Sándor bringáját. A kétkerekű némi huzavona után azért elért Peruba, és azóta a Sándor már a dél-amerikai országok útjait rója. Alig több mint 20 nap alatt Peru legdélebbi pontjától Ecuadoron át egészen a kolumbiai Pastóig tekert.
Peru partvidéke egyszerre volt lenyűgöző és könyörtelen. Sándor arról írt Facebookon, hogy a Csendes-óceán partján a nap kegyetlenül perzselte a bőrét, a monoton homoksíkságot pedig csak abszurd pillanatok törték meg, például egy felborult étolaj-tartálykocsi, amelynek tartalmát a helyiek vödrökkel hordták szét rendőri felügyelet mellett. A kerékpározás itt stratégiai játékká vált: hátszélre várni, vízvételi pontokat tervezni, a hőségben túlélni. A frissen felújított kerékpár minden kilométeren megbízható társként szolgált, miközben a duda kommunikációs eszközzé vált a helyi közlekedésben.
Ahogy az óceánt hátrahagyta, Nazca felé közeledve a táj egyre nyomasztóbbá vált. A híres vonalak földről is lenyűgözőek: több tíz kilométeres egyenesek, amelyeket évszázadok alatt alakítottak ki a világ egyik legszárazabb vidékén. Az északi sivatagi szakaszok, valamint Ica és Chincha Alta városai újabb kihívások elé állították Sándort. A korai indulás, a hőség, a vízvásárlás negyedóránként, a piacok nyüzsgése és az afrikai gyökerű közösségek mind részei voltak a túlélésnek és az élménynek egyaránt.
Lima monumentális terekkel, történelmi épületekkel és a perui fúziós konyha ínycsiklandó fogásaival fogadta Sándort. A város kontrasztjai – Francisco Pizarro árnyékától a modern művészetig – tökéletesen tükrözték Peru sokszínűségét. A hosszú, nyílegyenes utak, a sivatagi hőség és az ősi emlékek együtt adták azt az élményt, amely miatt Peru Sándor számára nem csupán táj, hanem emlékezetes utazás lett.
Majd Ecuador zöld hegyekkel és vulkánokkal ölelt vidéke következett. Quito tiszta utcái, mosolygó emberei és az ideális hőmérséklet különösen kedvezett a kerékpározásnak. A felvonóval négyezer méter fölé emelkedve a látvány lélegzetelállító volt, és az akklimatizáció a magashegyi környezethez elengedhetetlennek bizonyult a következő szakaszokhoz. Az egyenlítő átlépése és a vulkánok közelében tett alternatív utak a természet szépsége mellett a kultúrával és a helyi emberekkel való találkozás élményét is adták.
Kolumbia határátlépése után a hegyvidék azonnal jelezte, hogy a kerékpározás itt nem lesz könnyű. Meredek emelkedők, gyorsan változó időjárás, földcsuszamlások – mind részei voltak az út nehézségeinek. A látvány monumentális: az Andok zöld árnyalatai, a szurdokok, a hegyek fenségessége minden pedálfordítással lenyűgözte a kerékpárost. Az ország első benyomása az életszínvonalról is pozitív volt, Pastóban a vendéglátás magas színvonalú, az emberek kreatívak és életigenlők.
Sándor találkozott legendás helyi kerékpárosokkal, megízlelte a kolumbiai kávé és gasztronómia különlegességeit, és minden kilométerrel egyre inkább beleszeretett az országba. „Megvan az új kedvenc!” – mondta. A végcél, Bogotá, még előtte van, de eddig egyetlen szakaszon sem volt rossz érzése, mindenhol kedvesen fogadták.
