Január végén Mesits Sándor elutazott Peruba, hogy megkezdje a Tűzföldtől Alaszkáig tartó biciklitúra második szakaszát 
„A biciklizés a legkisebb része” – Peru felől folytatja Alaszkát célzó útját Mesits Sándor January 28. 18:55 . A szombathelyi világutazó bringás Peruból indulva, Ecuadoron át egészen Kolumbia fővárosáig, Bogotáig tekert volna.
Az indulásnál még minden rendben volt, a kerékpár bedobozolva Sándorral együtt megkezdte az útját, ám a tervezett rajt mégis elmaradt. Ennek nem a hegyek, a szintemelkedések vagy az elszigetelt andoki utak az okai, hanem az az egyszerű tény, hogy csak a kerékpáros érkezett meg Peruba. Mesits egy Facebook-csoportban számolt be a történtekről, napra napra dokumentálva az ügymenetet.
„Biciklitúra bicikli nélkül? Lesz_KUKAC_rom…”
Mesits Tacnában, Peru legdélibb nagyvárosában próbálta felgöngyölíteni az elveszett poggyász ügyét. Telefonon próbálta felvenni a kapcsolatot az Air France-szal, de az ügyintéző hamar lepattintotta, azt tanácsolta Sándornak, hogy menjen vissza a reptérre, és majd az ottani alkalmazottak vegyék fel a kapcsolatot a légitársasággal.
A szombathelyi kerékpáros megjegyezte, hogy a tacnai repülőtér méretében és hatékonyságában a celldömölki vasútállomással vetekszik. Az éjszakás kollégának sem motivációja, sem nyelvtudása nem volt a panasz kezeléséhez, míg az online bejelentőt azért nem tudta kitölteni Mesits, mert az utolsó szakaszon már nem Air France-géppel repült.
A reménytelenség egy pontján már a szállás szobafestésének hibáit is kivizslatta a bringás, majd újra felhívta az ügyfélszolgálatot – ezúttal sikerrel. Egy indiai akcentusú ügyintéző rögzítette az esetet, azonosítót adott, és elkérte az AirTag helyzetét, amellyel Sándor a kerékpárját rejtő dobozt követi nyomon. Ez volt az a pillanat, amikor úgy tűnt, hogy a légitársaság sem feltétlenül tudja, hol van a bicikli.
10 307 kilométernél kevesebb lett, maradhat?
Tacna egy 300 ezres város, 40 kilométerre a chilei határtól, sajátos történelmi múlttal, az Eiffel-iroda által tervezett katedrálissal és a helyi specialitással, a sült cuyjal – vagyis tengeri malaccal.
Mesits azonban nem gasztroturistának érkezett. Napjai várakozással teltek: hajnalban az AirTag mozgását figyelte, napközben újra és újra végigjárta ugyanazokat az üres utcákat. A bicikli közben megérkezett Limába, de ott is maradt. Az indulás ismét elúszott.
Latin ügymenet vs. európai idegrendszer
Így teltek a február első napjai: az Air France szerint majd értesítik, a LATAM szerint nem kapták meg a csomagot. Tacna reptérén csak biztonsági őr volt, ügyintéző nem, angolul senki nem beszélt.
Eközben Mesits Sándorban felmerült a kétségbeesett ötlet, hogy visszarepül Limába, megöleli a dobozt, majd visszatér vele Tacnába. De senki nem tudta megmondani, hogy ez működőképes-e, így maradt a várakozás, és ezzel együtt borultak a szállásfoglalások, valamint a következő tíz nap logisztikája is.
Mégis nyeregben
Hogy legalább történjen valami, Mesits win-win üzletet kötött egy helyi biciklibolttal. Vett egy pólót és egy bringát, letekert a chilei határig, majd vissza. A biciklit visszavették, kicsit olcsóbban. A folytonosság megvolt – ha más nem, legalább lélekben.
Írt a perui magyar nagykövetségnek, magyar kulturális csoportokat keresett a Facebookon, hátha valakinek van kapcsolata a reptéren. Egyelőre azonban a kérdés nyitott: hogyan tovább?
A Tűzföldtől Alaszkáig tartó út második szakasza elindult – csak éppen nem úgy, ahogy Mesits Sándor tervezte. A legnagyobb ellenfél egyelőre nem az Andok, nem a szintkülönbség és nem az elszigeteltség, hanem egy eltűnt doboz, két makacs légitársaság és egy rendszer, amelyben egy bicikli nyomtalanul képes felszívódni.
Olyan mutatvány ez, amire még egy dél-amerikai sámán sem lenne képes.
