Milyen a tárlat, ha vasi?

Aki él és alkot Vasban, az most kiállít. A profik a Szalonba, az amatőrök az MMIK-ba vonultak. Olajba festett polgármesterünk is megcsodálhatjuk...

A született vasiak, és a "jött-mentek" képzőművészeti Szalonja nemrég, Szent Márton hetében nyílt. A tárlat ötlete nem újszerű, hiszen országszerte, időtlen-idők óta rendeznek már hasonló elvek alapján, élőhely szerinti felosztásban kiállításokat. Vas megye képzőművészete sem most mutatkozik be először, a Szombathelyi Képtár 1997-ben már létrehozott ilyen elgondolások alapján egy tárlatot.

Többen mellette
A megmozdulás azonban egy ideig folytatás nélkül maradt. Sokan zúgolódtak is: mondván, ha van képtárunk, miért ne állíthatnának benne ki azok, akik a környezetében alkotnak. Mások viszont ellene kardoskodtak, provinciálisnak, kisszerűnek titulálva azt hangoztatván: nem az alkotás helye, hanem a minősége fontos. Ennek dacára idén (a papíron jegyzett) 120 vasi alkotó háromnegyede érezte úgy, hogy kell a megyei körkép. Belőlük szerveződött a Vasi Szalon.

A megnyitó minden félelmet és minden ellenérvet igazolt. A több száz rokon és érdeklődő lelkesedését látva elkönyvelhető: tényleg érdemes ennyi helyi művészt egy csokorba rendezni. A szalon így valóban szalonként működött. Kellemes volt a vörösbor, ínyre való a pogácsa, ráadásként a ház igazgatója és csapata zenélt. A körkép is élvezhető, hangulatos, a tárlat összességében egy jó kirándulás.

Színesen színtelen
Az ellenzők tézise is jogos: az ad-hoc módon összegyúrt tárlat így is provinciális maradt. A stílus, a színvonal rendkívül eklektikus. Ettől persze színes, és színtelen is egyszerre. A lehetőség így adott: mindenki megtalálhatja benne a maga favoritját. Kevés azonban az igazán izgató, felrázó és elgondolkodtató darab. Ráadásul a műfajok között a festészet az egyeduralkodó. Csak kevesen merészkednek a két-dimenzión túlra, így elvétve találkozunk egy-egy szoborral, textillel vagy kerámiával. A díjkiosztás sem okozott nagy meglepetést. A zsűri a névre ment, ez kétségtelen. Persze ha ők a legjobbak... (A díjazottak listája: Nagy Csaba grafikus, Tornay Endre András szobrász és Tóth Csaba festőművész)

Ez van?
Az "A" (mint autodidakták) a képtárbéli szalon amatőr párja lett. Itt a szalonból kirekedtek, a helyi autodidakta alkotók állítottak ki. Az eredmény azonban a képtárbéli szalonnal ellentétben lehangoló. Némely esetben dühítő: hogy nem átall például valaki egy matrózblúzos fotóról készült ceruzarajzot alkotásnak tartani? Sok a giccs, az első, inkább takargatnivaló próbálkozás. A felhozatal két-dimenziós, a tárlaton csupán egy szobor szerepel.

Többnyire elnyűtt sablonokba, utánzatokba botlunk. Itt egy tájkép, ott egy vázás csendélet, majd fordítva, közte egy arckép. Olyan hamis világ ez (tisztelet a kivételnek), ahol táj mindig szép, az utcák tiszták és csendesek. Útközben M. K. Ibolya parányi festménye, Balatoni ege megérint, mint a közelben a hullámpapírra vetett tájképek is, de mellettük a nyakkendős portré, amely egy a polgármesterünkre igen hajazó férfiút ábrázol, minden illúziómat tönkrever. Hogy kerül ezek közé még egy nem túl extra szőttes is? Felhúzom magam: ez van? Nem akarom elhinni... Üzenem a rendezőknek: tessék merni válogatni!

A Vasi Szalon című tárlat december 2-ig látogatható

                  

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Kultúra